2nd part of the 27th one. Read it, it's not... that scary. :3

Szinte percenk�nt idegesen a kar�r�mra n�ztem, hogy mikor �r�nk m�r a tiszt�sra. Valami�rt a fejemben a tiszt�st �sszek�t�ttem a t�k�letes biztons�g gondolat�val. Akaratlanul is eszembe jutott az Oda�t els� �vad�nak m�sodik r�sze, a Fenevad, amikor gyan�tlan t�r�z�kat t�madott meg az az emberb�l lett sz�rnyeteg, a Wendigo. Enn�l t�bb m�r nem is kellett a sz�vemnek ahhoz, hogy olyan eszeveszett m�don kezdjen el v�gt�zni, hogy �gy �rezzem, a k�vetkez� pillanatban spont�n el�julok, �sszeesek, nem kapok leveg�t �s sz�vrohamot kapok. Mindezt r�ad�sul csak fokozt�k az id�nk�nt visszhangz� sikolyok, ahogy a t�bbieket ijesztgett�k a jelmezesek. Ryan-nel kisebb szenved�sek �r�n fel�ll�tottuk a s�trat – meg kellett szenvedn�nk vele, az biztos –, azt�n benyomultunk a biztons�got ad� mened�khelyre. Csakhogy ekkor nekem megint eszembe jutott a Wendigo t�rt�nete, �s az a jelenet a filmb�l, amikor a t�boroz�kat egyes�vel elvonszolta a saj�t rejtekhely�re, hogy elrakt�rozza �ket a k�s�bbi id�kre.

• Te Ryan... nem akarunk m�g s�t sz�rni a s�tor k�r�? – felnevetett.

• M�r mi�rt k�ne s�? – v�llat vontam.

• Lehet, hogy egy Wendigo is akad az erd�ben. – erre kir�h�g�tt.

• Ugyan m�r. De ha nagyon szeretn�d, ker�tek neked s�t. – kacsintott.

• Nem veszel komolyan. – mondtam s�rt�d�tten. Megr�zta a fej�t.

• Ne haragudj. Gondolom nem engesztellek ki, ha azt mondom, aranyos vagy, amikor �gy aggodalmaskodsz.

• H�t nem. – fontam keresztbe a karjaimat, mire halkan kuncogott �s k�zelebb h�z�dott hozz�m. A sz�vemre tette a kez�t.

• T�nyleg nagyon megijedt�l.

• Ezt a pulzusom ellen�rz�se n�lk�l is meg lehet �llap�tani. – sz�geztem le. V�llat vonva vigyorgott, azt�n megpuszilta a nyakamat.

• Nem kell agg�dni. Itt nincs Wendigo, a zombik pedig csak �lruh�s emberek.

• T�l sok Oda�tot �s Kapt�rt n�ztem. �s t�l sokat j�tszottam a Resident Evil-lel is. Ott nem is t�ntek annyira ijeszt�nek, mint �l�ben.

• Aludj ink�bb.

• Szerinted �gy el tudn�k aludni? – n�ztem r� hitetlenkedve.

• Ha el�g f�radt leszel, akkor igen.

• T�l sok adrenalint termelt a mell�kves�m. – v�gtam r�. Elnevette mag�t.

• Te vagy az �n kis biol�gusom.

• Azt az�rt nem mondan�m.

• De gondolkodt�l a biom�rn�ki szakon is.

• Igen, az igaz. Majd m�g elv�lik. Vagy biom�rn�k leszek, vagy szimpl�n matematikus.

• Budapesti Pannon Egyetem. – mondta ki csak �gy mell�kesen az egyetem nev�t – Magyarorsz�gon.

• Igen. �s te v�g�l is hova m�sz? Maradsz a holland Erasmus egyetemn�l?

• Ha nem j�n �ssze, amit egy�bk�nt tervezek, akkor igen. – nem mondtam semmit, csak b�lintottam. Keser� �rz�sem t�madt. Ez azt jelenti, hogy legal�bb 1400 kilom�terre, �s t�bb mint f�l napra leszek t�le �v k�zben. �s csak szemeszter v�g�n, plusz a ny�ron tudunk tal�lkozni. Hogy fogom �n azt kib�rni? A gondolatmenetemet Ryan telefonj�nak cs�rg�se szak�totta f�lbe. Egy laza mozdulattal el�kapta, �s felvette – Igen? – a csendben �n is t�k�letesen hallottam minden egyes sz�t, ami a vonal t�ls� v�g�n hangzott el.

• Mi a franc ez? Zombikat k�ldeni r�nk? – sz�lt bele k�sz�n�s n�lk�l a nem kicsit inger�lt Austin – Page tot�l odavan. Ti hol vagytok?

• A tiszt�son. – v�laszolt egyszer�en Ryan.

• Tiszt�s?

• Aha. – ism�t el�vette a t�rk�pet �s a zsebl�mp�j�t – �gy 25 percnyire, �szakra a tal�lkoz�si pontt�l. Vegy�tek el� a t�rk�pet, �s mondj�tok meg, hol vagytok.

• De szart se l�tok ezen. Nincs l�mp�nk.

• De van telefonotok. – v�gott vissza Ryan.

• Page, add egy kicsit a mobilod. – Austin hangja ez�ttal halkabb volt, nyilv�n mivel a l�nyhoz fordult. Kisebb motoz�s hallatszott, v�g�l nagyj�b�l egy perccel k�s�bb �jra megsz�lalt – El�ttem van a t�rk�p, �s �gy-ahogy l�tom is, de m�g be kell t�jolnom magunkat.

• Menni fog? – k�rdezte sz�rakozottan Ryan.

• Tal�n. K�r, hogy nem vagy itt. Amikor a sulival ment�nk t�r�zni, mindig te mutattad az utat. Sz�v�s, hogy most k�l�n vagyunk.

• Mondd, mit mutat az ir�nyt�, eddig nagyj�b�l mennyit j�ttetek, �s merre.

• �szakkeletet, kb. �t kilom�tert, a t�bor jobb sz�ls� oldal�t�l indultunk, onnan szinte csak egyenesen ment�nk. – Ryan a t�rk�pre n�zett, l�that�an gondolkodott, hogy nagyj�b�l hol lehet a m�sik k�t szem�ly. Miut�n bet�jolta �ket, �jra megsz�lalt.

• A G9-es z�n�ban vagytok. – k�z�lte laz�n – Mi a C6-osban. A tal�lkoz�si pont az I4-esben van, teh�t vagy onnan tal�ljatok ide, vagy onnan, ahol most vagytok. Az I4-est�l csak �szaki ir�nyban k�ne haladnotok, a G9-est�l viszont �szaknyugat fel� kell. Melyik?

• Ut�bbi. Az r�videbb.

• Ok�. Akkor sok sikert hozz�.

• De v�rj, most akkor merre induljunk?

• Mit mutat az ir�nyt�?

• M�g mindig �szakkeletet.

• Akkor �llj be �gy, hogy �szaknyugatot mutasson, �s egyenesen gyertek csak. Majd kimegyek el�tek a tiszt�s sz�l�re, ha gondolj�tok.

• H�t gondoljuk. – v�gta r� a sr�c, azt�n letette a telefont. Ryan csak nevetett.

• Mi az?

• Vicces belegondolni, hogy n�h�ny �lruh�s ember mennyire meg tudja ijeszteni az am�gy m�r viszonylag id�s di�kokat.

• K�sz.

• Tudod, hogy nem r�d �rtettem.

• Persze, igazad van. �n nem vagyok olyan id�s, mint �k. – duzzogtam. Erre csak sz�tlanul mag�hoz �lelt, hab�r a v�llai m�g mindig mozogtak a n�ma nevet�se miatt.

• Jaj, te. – s�hajtott fel – Mihez kezden�l te n�lk�lem?

• Annyira ne b�zd el magad. – kacsintottam r�, mire felvonta f�l szem�ld�k�t, m�g mindig vigyorogva.

• Igen? Mi�rt is ne? – k�rdezte j�t�kosan.

• �n�ll� ember vagyok. – halkan nevetett, azt�n lehajolt �s megcs�kolt. Azonnal a nyaka k�r� fontam a karjaimat, hogy k�zel h�zzam �t magamhoz. Miut�n elh�z�dott, �jra megsz�lalt.

• Na, most m�r fogsz aludni?

• Mondtam, hogy t�l sok adrenalin ker�lt a v�rembe. – vontam v�llat.

• Majd lenyugszol, azt�n el tudsz aludni. – Ryan �jra megcs�kolt. Egy kis id� ut�n lassan lefektetett a pl�dre, �n viszont eltoltam magamt�l.

• Ha ezt csin�lod, csak t�bb munk�t adsz a mell�kves�mnek. – elvigyorodott �s fel�m mozdult, hogy harmadszorra is cs�kot adjon, de l�pteket hallottunk odakintr�l. Mivel a s�torban nem vil�g�tottunk semmivel, az �sszes �rny�kot l�ttuk a s�tor oldal�n – Te n�zed meg, ki az. – jelentettem ki.

• Biztos csak Austin-�k. – r�h�g�tt, azt�n felt�rdelt. A sz�nyogh�l� cipz�rj��rt ny�lt, de a kez�be nyomtam a fegyvert is. Amint kil�pett, egy hulla ugrott r�, �n pedig felsikkantottam a jelenet l�tt�n. Gondolkod�s n�lk�l kirohantam a szabadba, mire megl�ttam, hogy m�g h�rom k�zel�t fel�nk. Csak azt ne mondj�k nekem, hogy azokra jobban mennek, akik t�bort vertek...

• Ryan! – ki�ltottam k�ts�gbeesetten, m�r-m�r hiszt�rikusan, de � m�g mindig a zombival birk�zott, �s term�szetesen � volt alul, teh�t neki volt nehezebb dolga. Szerintem a jelent�sen megn�vekedett stresszhormonszintemnek k�sz�nhetem, hogy �szt�n�sen tudtam cselekedni abban a pillanatban; a v�llammal lel�ktem Ryan-r�l a jelmezest, elvettem a sr�c kez�b�l a fegyvert, �s az �sszes k�rnyezet�nkben l�v� �l�halottat lel�ttem.

• Nem is rossz. – sz�lalt meg elismer�en, a k�ny�keire t�maszkodva.

• Legk�zelebb legy�l �vatosabb. – halkan kacar�szott.

• Mindenk�ppen. – fel�m ny�jtotta az egyik kez�t.

R�vid haboz�s ut�n elfogadtam, �s az �l�be �ltem. Adott egy puszit az arcomra, �n pedig �szt�n�sen k�zel h�z�dtam hozz�. Az elm�lt id�szakban alig jutott id�nk egym�sra, hetente nagyj�b�l k�tszer tal�lkoztunk csak – amib�l az egyik mindig h�tv�ge volt –, �s mindezt a tov�bbtanul�sunk �rdek�ben tett�k, ami, valljuk be, egy sz�ks�ges l�p�s volt, ha �g�retes j�v�t akartunk magunknak.

• Akkor j�l l�ttam, hogy a gerlep�r van itt. – a hangra felkaptuk a fej�nket. Ryan elvigyorodott.

• L�tom, idetal�ltatok. – Austin r�h�gve vont v�llat.

• J�l l�tod. – k�rben�zett, azt�n elismer�en f�ttyentett – Sz�pen kiny�rt�tok �ket.

• K�sz. – v�gtam r�.

• Seg�tetek fel�ll�tani a s�trunkat?

• Persze. – felpattantam Ryan �l�b�l, �s miut�n � is fel�llt, neki�lltunk Austin �s Page s�tr�nak a fel�ll�t�s�hoz. N�gyen sokkal hamarabb v�gezt�nk, �gy t�z percen bel�l m�r a bepakol�ssal foglalkoztunk. Miut�n v�gezt�nk mindennel, le�lt�nk egy k�rbe t�r�k�l�sben.

• Csak a j� hangulat �rdek�ben mit sz�ln�tok, ha meghallgatn�nk az Amon Amarth Slaves Of Fear-j�t? A c�m is �ppen tal�l�. – aj�nlotta cinikusan Ryan.

• Lara, fegyelmezd kicsit a palidat. – jegyezte meg Austin, mire az �rintett elnevette mag�t.

• Majd igyekszem. – biztos�tottam.

• �gyse m�sz velem sokra. – sz�rta k�zbe Ryan.

• Majd igyekszem. – ism�teltem meg, ez�ttal egy kacsint�ssal megtoldva, mire f�loldalasan elmosolyodott �s r�m kacsintott.

• �llapodjunk meg egy My Chemical Romance sz�mban. – sz�lalt meg Page is, �s ahogy ezt mondta, m�r a telefonj�n kereste az eml�tett dalt. N�h�ny pillanaton bel�l felcsend�lt a Teenagers.

• �s most mit csin�ljunk?

• Egy s�ta? – v�gta r� Ryan, mire Austin �tkarolta a nyak�t, a fej�t maga fel� h�zta, �s �sszeborzolta a haj�t – Tudod, hogy gy�l�l�m, ha ezt csin�lj�k. – mormogta elnyomott hangon Ryan Austin p�l�j�ba.

• Tudom, az�rt csin�ltam. – biztos�totta. Ryan erre j�t�kosan megbokszolta a csapatt�rsa hasfal�t, de v�laszk�nt egy barackot kapott a fej�re. Page �s �n v�gig nevett�nk sr�cokon, elk�peszt� aranyosak voltak.

• Barchob�zzunk ink�bb. – aj�nlotta Page, m�g mindig a bel�le spont�n el�t�r� nevet�ssel k�szk�dve.

• �n benne vagyok. – �lltam azonnal mell�.

• J� j�, vettem a lapot. Elengedem a lovagodat. – vigyorgott r�m Austin, �s a kijelent�s�nek megfelel�en elvette a karjait.

• Csin�ljunk k�t csapatot. – vetett fel �jabb �tletet Page – Fi�k a l�nyok ellen, mit sz�ltok?

• Izgalmasan hangzik. – egyezett bele azonnal a bar�tja.

• Helyes. Mi kezd�nk. – jelentette ki ellentmond�st nem t�r� hangon a l�ny, azt�n hozz�m fordult, hogy kital�ljunk valamit. Miut�n megvoltunk, a fi�khoz fordultunk, �s v�rtuk a k�rd�seiket.

• V�rjatok. – sz�lt k�zbe Ryan – Austin-nal megbesz�lt�k, hogy a vesztes csapat k�teles egy k�rt futni a f�k ment�n a tiszt�s k�r�l.

• Csak k�rdezzetek m�r. – nyilv�n se Page, se �n nem �rt�kelt�k k�l�n�sebben ezt a d�nt�st, de musz�j volt elfogadnunk. A telefonon a Wheatus Teenage Dirtbag c�m� sz�ma k�vetkezett.

• T�rgy? – ind�tott Austin.

• Nem.

• �l�l�ny?

• Nem.

• Fogalom?

• Igen.

• Zen�vel kapcsolatos?

• Lehet ak�r azzal is. – jegyeztem meg sejtelmesen.

• Sok helyen megtal�lhat�?

• Szinte b�rhol.

• Elhagyatott szigeten is?

• Nem.

• Basszus. – fakadt ki Austin.

• Ebb�l fut�s lesz, sr�cok. – kacsintott r�juk Page.

• Egy fen�t! M�g gondolkozunk.

• R�nk is igaz? – k�rdezett Ryan is.

• Igen.

• Az ember, mint fogalom?

• Nem. – a fi�k ezut�n csendben maradtak, azt lesz�m�tva, hogy hallottam, ahogy Austin odas�gja Ryan-nek, hogy „a l�nyok kifogtak rajtunk”, de a sr�c csak megr�zta a fej�t, ezzel elhessegetve a csapatt�rs�t, hogy nyugodtan gondolkozhasson.

• A sporthoz is lehet k�ze? – n�zett �jra r�nk egy kis id� ut�n. L�that�an valami esz�be jutott. Nagyot nyeltem. Eszembe jutott, amikor megcsin�ltattam vele az IQ-tesztet, �s ez rossz el��rzettel t�lt�tt el, amire a jelek szerint okom is volt; Ryan egyszer�en t�l okos.

• Igen.

• Teh�t lehet k�ze a zen�hez, sporthoz, �s hozz�nk. – �sszegzett Ryan – Egy fogalom, ami csak olyan helyen lehet, ahol emberek is vannak. Ha j�l sejtem, akkor a megfejt�s a sportban a legfontosabb dolog, �s az, amib�l most itt a s�torban kett� is van, �s k�t-k�t f� alkotja. – szerintem a v�laszunk az arcunkra lehetett �rva, mert Ryan arc�n ezut�n diadalittas mosoly jelent meg – A k�rd�ses fogalom teh�t a „csapat”, ha nem t�vedek?

• T�l okos vagy. – sz�geztem le – K�rem a fegyvert.

• Honnan van nektek fegyveretek?

• A zombikra vannak aggatva, nem vett�tek m�g �szre? – pislogott meglepetten Ryan – Mi is onnan szerezt�k ezt.

• De, persze, majd pont azt fogom n�zni, mi van a hull�kon. Igazad van, v�g�l is nem az az ember els� gondolata, hogy el k�ne rohanni onnan. – �rtett egyet cinikusan Austin, folyamatosan b�logatva. Ezen felnevett�nk.

• Ryan lefegyverezte. – k�z�ltem a t�ny�ll�st. Miut�n a kezembe kaptam a pusk�t, Page �s �n fel�lltunk, hogy teljes�ts�k a feladatunkat.

A k�t sr�c a s�tor bej�rat�hoz h�z�dott, hogy szemmel tartsanak minket, �s biztos�ts�k, hogy nem fogunk k�zben csalni – nem mintha am�gy olyanok lett�nk volna... Fogalmam sincs mi�rt, tal�n megl�thatt�k rajtunk, hogy igaz�n nem akarunk kimenni, vagy valami ilyesmi, de miel�tt elh�zhattam volna a m�sodik cipz�rt is, megsz�lalt Austin.

• Ha annyira f�ltek, nem kell kimennetek.

• Most sz�vatsz? – fordult fel� Page.

• A legkev�sb� sem. – vigyorodott el, azt�n sz�tt�rta a karjait, jelezve a l�nynak, hogy meg szeretn� �lelni. �n visszah�ztam a sz�nyogh�l�t, ut�na vissza�ltem a helyemre, addig Page a bar�tja karjai k�z� vetette mag�t. Elmosolyodtam a jelenet l�tt�n, a tekintetem pedig Ryan-re siklott, aki �ppen abban a pillanatban �lt le mell�m. R�mosolyogtam, m�g � megsimogatta a hajamat, �s adott egy puszit a homlokomra.

• Mit gondoltok, nagy g�z lenne a tan�roknak, ha mi kisz�lln�nk a j�t�kb�l, �s szuny�ln�nk ink�bb? – k�rdezte Austin. Ryan r�h�gve v�llat vont, �gy fordult el t�lem, hogy a m�sik p�rosra n�zzen.

• Am�gy mi�rt mondtad, hogy nem kell kimenn�nk? Hogy ne kapjunk sz�vrohamot? – Austin l�that�an k�szen �llt arra, hogy belevesse mag�t egy szarkasztikus besz�lget�sbe.

• Pontosan. T�l ny�g�s lett volna m�g titeket cipelni eg�sz �jjel, ment�t h�vni, els�seg�lyt adni, meg ilyenek. – ezen mindenki elnevette mag�t – Sz�val? Alszunk?

• Fel�lem. – vont v�llat Ryan.

• Ok�, legyen. – egyezett bele Page is – Ha akarnak, �gyis fel�bresztenek majd a zombik. – tette hozz� savany�an.

• Csak �breszt�t �ll�tsunk. – sz�rtam m�g k�zbe.

• �s am�gy titeket egy�ltal�n nem �rdekel a d�j? – n�zett sz�t rajtunk bar�tn�m. Megr�ztam a fejem.

• Azok ut�n, ami t�rt�nt, �n teszek r�.

• Mi�rt, mi t�rt�nt?

• Egy olyan kis tasak�rt ny�ltam, de azt�n egy hulla megfogta a csukl�mat. A bokor alatt volt, �s majdnem sz�vrohamot kaptam. – Ryan halkan kuncogott – Nem vicces. – karba tett kezekkel fordultam el t�le, de ezen csak m�g jobban sz�rakozott.

• Akkor mi megy�nk is. – intett Austin-nak �s Page-nek, azt�n felvette a mell�ny�t. A l�mp�j�t, amivel eg�sz eddig vil�g�tottunk, lek�t�zte a s�tor tetej�r�l – J� �jt. �s ne felejtsetek el s�t sz�rni a s�tor k�r�. – kacsintott m�g egyszer utolj�ra, mire �n v�llba bokszoltam. A m�sik k�t ember persze kir�h�g�tt minket.

• Nem is rossz �tlet. – sz�llt be a j�t�kba Page – Eml�keztess, mi�rt nem hoztunk mi s�t.

• Mert a fizikai testtel rendelkez� sz�rnyek ellen nem s� kell, sz�vem. – inform�lta Austin sz�rakozottan – K�rt kell rajzolni a f�ldbe. A s�, vagy k�s� csak szellemek ellen hat�sos.

• Igaz.

• Nem is tudom, melyik�nk szereti jobban az Oda�tot, te vagy �n?

• Na fogd be. – nevetve l�kte el a sr�cot bar�tn�m, azt�n intett nek�nk. Ryan l�pett ki el�sz�r a s�torb�l, csak ut�na �n. Ez�ttal tiszta volt a terep. A kar�r�mra pillantottam, ami m�g kor�bban szerencs�sen megsz�vta mag�t a LED f�ny�vel, �gy foszforeszk�lt a s�t�tben, ezzel l�that�v� t�ve nekem a h�rom kart �s a sz�mokat.

• M�r f�l egy van. – k�z�ltem a t�ny�ll�st.

• Aha. �gy t�nik, a zombijaink is elaludtak. – nevetett Ryan, azt�n gyeng�den a s�tor fel� ind�tott. Megv�rta, m�g bemegyek, addig folyamatosan p�szt�zta a k�rny�ket, hogy ne �rhessen meglepet�s minket. Miut�n bent voltam, � is k�vetett. Mindketten levett�k a mell�ny�nket, azt�n a h�l�zs�kok �s a pokr�c al� h�z�dtunk. Megigazgattam Ryan k�r�l a takar�kat, nehogy besz�khessen oda a hideg, ut�na szorosan hozz� b�jtam, � pedig mag�hoz �lelt, �s adott egy puszit a homlokomra. Kismacskam�dra a mellkas�hoz d�rzs�ltem az arcomat, tudtam, mennyire szereti, amikor ezt csin�lom. Ez�ttal is halkan nevetett rajta – J� �jt, kis cicus. – dorombol�st imit�lva f�rtam az arcom a nyak�ba. M�lyen magamba sz�vtam az illat�t, amit annyira szerettem.

• Neked is. – adtam egy puszit a nyak�ra, ezut�n pedig percek k�rd�se volt csak, hogy elaludjak.

Reggel a szomsz�d s�torban cseng� telefonra kelt�nk fel – Page-�k vel�nk ellent�tben gondoskodtak az �breszt�r�l, mi ugyanis felett�bb �gyesen elfelejtkezt�nk r�la. A k�t s�torb�l egyszerre l�pt�nk ki, �s nevetve k�sz�nt�tt�k egym�st. A reggeli leveg� meglehet�sen cs�p�s volt, viszont ezzel egy�tt rendk�v�l friss�t�en hatott. A korai �r�nak k�sz�nhet�en m�g a lehelet�nk is l�tszott egy hangy�nyi m�rt�kben.

Az otthonr�l hozott szendvicseket egy�tt ett�k meg reggeli gyan�nt, addig Page ism�t zen�t ind�tott a telefonj�n, hogy meglegyen a megfelel� alaphangulat – a v�laszt�sa ez�ttal Madonna American Pie c�m� dal�ra esett.

Miut�n v�gezt�nk, Ryan vezet�s�vel visszas�t�ltunk a tal�lkoz�si ponthoz. �t k�zben folyamatosan az erd�t p�szt�ztuk, �s saj�t magunkon sz�rakoztunk, ami�rt k�pesek voltunk ennyire megijedni egy ilyen kis j�t�k miatt – Ryan kiv�tel�vel persze, aki v�gig higgadt maradt. Szerintem az eg�sz v�gz�s hord�ban � volt az egyetlen, aki k�pes volt meg�rizni a hidegv�r�t. Mi �rkezt�nk meg els�nek, az ott v�rakoz� tan�rok pedig visszavett�k a s�r�test �s a t�rk�peket. K�z�lt�k, hogy egyetlen tasakot sem gy�jt�tt�nk, �k pedig elmondt�k, hogy a b�cs�ztat� b�lon fogj�k k�z�lni vel�nk a t�ra eredm�nyeit.