Először is, köszi, hogy elolvasod ezt a kis szösszenetet rólam. Másodszor, itt van, amiért megnézted ezt a menüpontot:

A G-portálon InternalHaemorrhage néven vagyok regisztrálva, mert mást nem fogadott el, és idegességemben inkább beírtam valami bonyolultabbat, amit nem valószínű, hogy használnak. Nos, bejött.

A becsületes nevemet nem teszem közhírré, elég, ha annyit tudtok, hogy a Sasu vagy Ryan neveket szoktam becenévként használni. Itt is kérlek titeket, így hívjatok, mert hallgatok a neveimre. :3

Jelenleg 17 éves vagyok, és egy közgazdasági iskolában tengetem iskolaidőben a mindennapjaimat. És külön köszönet az iskolámnak, amiért megtanultam a tízujjas gépelést, ennek legalább sok hasznát veszem, főleg, ha írogatok.~

Egy átlagos magasságú (én mondjuk dugónak hívom magam), barna hajú és érdekes szemszínű lány vagyok, aki ki nem állhatja a szemszínét, és elcserélné inkább kékre. Nincs sok barátom, viszont akik vannak, azokat imádom, és nagyon közel tartom őket a szívemhez. (Ez volt az érzelmesek két másodperce.)

A hobbiim: rajzolás, írás, olvasás, zenehallgatás. A rajzolást azóta űzöm, mióta az eszemet tudom. Írni már négy éve írok, mármint négy éve folyamatosan, mert előtte is voltak már próbálkozásaim. Azok viszont elég retard írások, szerintem simán letagadnám most őket, ha az orrom elé kerülne egy. Az olvasáshoz nem kötök időpontot, és szerintem nem is érdemes, hiszen olvasni mindenki olvas, ha mást nem is, azt, amit el kell. Én személy szerint rajongok a torokszorító krimikért, Steven Spruill például remekül tudja fokozni a hangulatot, és nyesni a kedves olvasó idegeit, de ebbe most inkább nem megyek bele. ^^ Szeretem még továbbá a romantikus regényeket, és nem értem meg azokat, akik az Üvöltő szeleket magasztalják, azt mondogatván, hogy az a világ legjobb szerelmi regénye, mert ez hülyeség. Aki azt a depresszív valamit szerelemi regénynek hívja előttem, minimum hülyének nézem, na mindegy. Végezetül pedig zenét hallgatni folyamatosan hallgatok, amikor van rá lehetőségem. Rengeteg olyan banda van, amit szeretek, és rajongok a régi klasszikusokért is. A kedvenc bandám például 1975-'78-ig zenélt, sajnos elég rövid pályafutást, és csak egy hivatalos stúdióalbumot mondhat magáénak, de ettől függetlenül nagyon-nagyon szeretem azt a négy (öt) embert, akik a banda tagjai voltak. ♥

Alapvetően egy mosolygós, nyugodt természetű lány vagyok, viszont egy roppant nagy hangulatember is, így ha éppen bal lábbal keltem fel, elég könnyen dühbe gurulok, akármin fel tudom húzni magam olyankor. Mondhatni, a végletek embere vagyok, amolyan tipikus "egyszer fenn, egyszer lenn" típus. Van, hogy szeretek inkább remete módra csendes magányomba visszahúzódni, viszont van, hogy szívesebben lennék a barátaimmal, mint egymagamban. Van, hogy egy apróságtól feldobódok, viszont van, hogy semmi sem tud jobb kedvre deríteni (még egy matek ötös sem - nincs mese, a stréber imidzsemet fenn kell tartani). Igen, sokan hívnak strébernek, csak nem értem, miért. Habár hazudnék, ha azt mondanám, ez nem hagy hidegen. Egyedül az zavar, hogy minden jó tanulót így hívnak manapság. Na mindegy, ezt én inkább bóknak veszem, semmint sértésnek. Ezen felül szeretném, ha az autóm rendszáma STN-666, vagy SYN-707 lenne. :3

Szeretem még továbbá a páfránymintát, az édességet, a csokit, a telet, Synyster Gates-et, a legjobb barátnőmet, az esőt, a havat, a szivárványt, a villámlást, a mennydörgést, a vihart, az angolt, Japánt, a Szent Johanna Gimit, Lara Croft-ot, a pilótaszemüveget, a kéket, pirosat, fehéret, feketét, az édeset, a csípőset, február 17-ét, a szombatot, a természettudományokat, az eredeti japán cseresznyevirágokat, a párnákat és a paradoxonokat, mert én is egy két lábon járó paradoxon vagyok. :3

Szerintem dióhéjban ennyi bőven sok rólam. Köszi mégegyszer, hogy elolvastad. :3