13th chapter, also the last one in June. :3

13. Fejezet

Vallom�s

• Igen, gyere csak. – anya kicsit furcs�n n�zett Ryan-re, egyr�szt, mert m�r este nyolc m�lt, m�sr�szt pedig mert m�g nem volt szerencs�je hozz�. Szerintem csak az�rt engedte be, mert l�tta rajta, hogy fontos mondanival�ja van.

• K�sz�n�m. – Ryan bel�pett a h�zba, azt�n levette a h�t�l vizes cip�j�t – Merre tal�lom?

• Menj csak fel az emeletre, a szob�j�ban van. – a sr�c csak pislogott any�ra, mire � kapcsolt, �s folytatta – Balra a m�sodik ajt�. – Ryan elmosolyodott.

• K�sz�n�m. – a l�pcs�fokokat kettes�vel szedve sietett fel az emeletre, azt�n meg�llt a szobaajt�m el�tt. M�g kapkodott a leveg��rt, de n�h�ny pillanat alatt rendbe szedte mag�t, �s egy m�ly l�legzetv�telt k�vet�en kopogott a szobaajt�mon. Egy elfojtott hang�, unott v�laszt kapott.

• Gyere. – Ryan benyitott. Az �gyamon fek�dtem, a telefonomb�l pedig �v�lt�tt az Apocalyptica Not Strong Enough c�m� sz�ma. Az arcomat a fal fel� ford�tottam, �gyhogy nem l�ttam, ki j�tt be a szob�mba.

A falaim feh�rek voltak, rajta kir�lyk�k p�fr�nyra eml�keztet� mint�kkal. A talaj ki volt parkett�zva. Az ajt�val szemk�zt, att�l kicsit jobbra egy �veg tol�ajt� �llt, ami az erk�lyemre vezetett, el�tte pedig vil�gosk�k, f�lig �tl�tsz� f�gg�ny l�gott. Az erk�lyem nem volt kifejezetten nagy, viszont t�lzottan kicsi sem, teh�t k�z�pm�ret�. A jobb oldali fal ment�n – ami k�zvetlen�l az erk�lyajt�m mellett volt – v�gig, talajt�l plafonig egy be�p�tett k�nyvespolc h�z�dott, azon volt minden egyes k�nyvem, bele�rtve a r�gi tank�nyveimet is. A szoba t�gas volt, �gy a falak is hossz�ak voltak, �s egy fektetett t�glalap volt az alapja, aminek a r�videbbik sz�ra volt azonos a k�nyvespolcos fallal, illetve az azzal p�rhuzamossal. A bal oldali falon egy hatalmas ablak volt, aminek az alja ki volt p�rn�zva, �gy r� lehetett �lni – im�dtam azt az ablakot, rengeteg id�t szoktam ott t�lteni. Az ajt� fala ment�n �llt az �r�asztalom �s a ruh�sszekr�nyem, az ajt�hoz pedig az ut�bbi volt k�zelebb. Az asztalom f�l� akasztottam a falra a Page-t�l kapott fali�r�mat. A szembeni fal ment�n pedig – az �veg tol�ajt�t�l balra – h�z�dott az �gyam. Rengeteg p�rna volt rajta, k�zt�k az �n kedvencem is: egy r�zsasz�n-k�k-feh�r nyakp�rna Union Jack mint�val, a 2012-es olimpia eml�kezet�re. Egy s�padt r�zsasz�n, f�lig �tl�tsz� baldachin omlott le az �gyamra, amit ez�ttal sz�nd�kosan arra haszn�ltam, hogy eltakarjam vele az �gyamat. R�ad�sul any�nak is mondtam, hogy ne zavarjanak, ha lehet, mert nem vagyok t�l szoci�lis kedvemben mostans�g, �gyhogy mikor meghallottam a kopog�st, azonnal felment bennem egy kicsit a pumpa – komolyan nem lehet b�k�n hagyni, m�g akkor se, ha direkt megk�rem r�?

• Anya, mondtam, hogy ne zavar... – kezdtem el mondani, de mikor megfordultam, �s megl�ttam, ki �ll az ajt�ban, a torkomon akadt a sz�, a mondand�m t�bbi r�sze pedig visszacsorgott bel�m. Ryan becsukta maga m�g�tt az ajt�t. �n hitetlenkedve kikeltem az �gyamb�l, miut�n meg�ll�tottam a zen�t. M�r pizsiben voltam, de �gy �t�ltem meg, a t�r�lk�z�n�l ez is jobb.

• Szia. – a hangja zaklatott volt. M�g sosem l�ttam �t ilyennek. Ryan mindig megfontolt �s nyugodt volt, a hangja pedig hat�rozott �s tekint�lyt parancsol�.

• Szia. Hogyhogy... – sz�vesen megk�rdeztem volna, mi�rt van itt, de szemet sz�rt, hogy kapkod a leveg� ut�n. Futott volna? – V�rj egy pillanatot. �lj csak le ide. – megfogtam a karj�t �s az �gyam fel� s�t�ltam vele. Az �rint�semre �sszerezzent, de k�vetett. Le�ltettem, azt�n az ajt�mhoz mentem – Hozok neked te�t, az felmeleg�t kicsit. – nem v�laszolt, csak b�lintott. Gyorsan csin�ltam neki j�zmin te�t, azt�n visszamentem a szob�mba. Mire oda�rtem, m�r levette a b�rdzsekij�t, �s az arc�t a tenyereibe temetve �lt az �gyam sz�l�n. Az ajkamba haraptam, nem �rtettem, mi lehet vele. Leguggoltam el�tte, a te�t pedig a f�ldre tettem. Csak ekkor vette �szre, hogy vissza�rtem – T�rt�nt valami? Zaklatottnak t�nsz. – ahogy r�m n�zett, szemet sz�rt, hogy a pupill�i ki vannak t�gulva. A rezzen�se, a kezeinek a remeg�se �s a t�g pupill�k egy�rtelm� jelei voltak az adrenalinszint megn�veked�s�nek. De mit�l lett magas Ryan stresszhormonszintje? V�lasz helyett csak lehunyta a szemeit, �s h�trah�z�dott – Itt a tea. – erre visszan�zett r�m.

• K�sz�n�m. – elfogadta t�lem, noha a kezei m�g mindig remegtek, �s hidegek voltak a kinti fagy miatt. Nem k�rdeztem, mit�l remegtek a kezei, mert a helyes k�rd�s �gy hangzott volna: „mit�l kapt�l adrenalinl�ketet?”. �gy d�nt�ttem, helyesebb, ha hagyom, hogy kicsit lenyugodjon. V�rnom kellett, am�g mag�t�l megsz�lal �s elmondja, mi t�rt�nt vele. Belekortyolt a te�ba, azt�n az alkarj�t a combj�n pihentetve elemelte a sz�j�t�l a b�gr�t, f�l k�zzel fogva azt a perem�n�l – Ne haragudj, ami�rt ilyenkor r�d t�rtem. – megr�ztam a fejem.

• Ugyan m�r. Ha kell valami, akkor gyere nyugodtan.

• S�rt�l? – megh�kkenten n�ztem r�. Nem gondoltam volna, hogy m�g mindig l�tszik a nyoma.

• �n... nem. Csak a kimer�lts�g miatt van. – olyan arcot v�gott, amivel nyilv�nval�v� tette, hogy nem vette be, de nem mondott semmit, csak ivott m�g a te�b�l. A k�zremeg�se legal�bb abbamaradt m�r. �gy �t�ltem, most m�r tal�n megk�rdezhetem, mi a baja.

• Mi t�rt�nt? – elmosolyodott.

• Ez nem olyasvalami, amit csak �gy el lehet mondani. – k�rd�n pislogtam r�. Ha nem olyan, akkor milyen? Mir�l lehet sz�? Nem sz�ltam egy sz�t sem, csak lassan, bizonytalanul b�lintottam egyet. Elk�pzelni sem tudtam, mi lehet vele. M�lyet s�hajtott, azt�n megitta a tea marad�k�t. A cs�sz�t a f�ldre akarta tenni, �n viszont elvettem t�le. Fel�lltam, hogy hozzak m�g neki, de elkapta a csukl�mat – V�rj egy kicsit. – egy gyeng�d r�nt�ssal leh�zott maga mell� az �gyra.

• Komoly dologr�l van sz�? – igyekeztem tiszt�zni a helyzetet, �s elterelni a figyelmemet a t�nyr�l, miszerint m�g sosem b�nt �gy velem, eddig mindig t�vols�gtart�bb volt enn�l. R�ad�sul m�g sosem fordult el�, hogy ok n�lk�l hozz�m �rt volna. Mi t�rt�nhetett?

• El�gg�. – az ujjaival egyszer v�gigsz�ntotta a haj�t, �s az ajk�ba harapott. Egy sz� n�lk�l figyeltem – Sz�val... a helyzet az, hogy... – itt megint elhallgatott – K�rdezni szerettem volna valamit t�led. Illetve nem is. Tulajdonk�ppen mondani valamit. Vagyis... – elengedett egy halk szitkot.

• Nem kell idegeskedned. – zaklatott lettem a fesz�lts�g�t�l.

• Figyelj. Nem akarom, hogy igent mondj Mason k�rd�s�re. – ahogy ilyen ny�ltan, hat�rozott hangon kimondta ezt, les�padtam, a szemeim pedig elkerekedtek.

• Mi�rt ne? – erre mintha elbizonytalanodott volna egy pillanatra, de azt�n folytatta.

• Szereted �t?

• H�t... – k�nyelmetlen�l �reztem magam, ami�rt ezt �ppen az �rintett legjobb bar�tja k�rdezte t�lem. Nem mondhattam az igazs�got. Mason k�ldte vajon, hogy k�rdezze ezt meg t�lem? – M�g nem tal�ltam ki, hogy egy�tt lenn�k-e vele, �gyhogy megmondhatod neki, m�g nincs meg a v�laszom. �s nem tal�lkozok vele holnap. – erre rajta volt a sor, hogy meglep�dj�n, de a v�lasz�b�l �t�lve azonnal r�j�tt, mi zajlott le a fejemben.

• Nem Mason k�ld�tt, hogy k�rdezzem meg, mi a v�laszod. Egy�bk�nt is, az im�nt azt mondtam, nem szeretn�m, hogy igent mondj neki.

• De mi�rt ne?

• Szereted �t? – a besz�lget�s�nk ugyanaz volt, mint az im�nt. Ez�ttal azonban m�s v�laszt adtam erre a k�rd�sre.

• Nem. De mi�rt k�rdezed? Ezt nem veled k�ne megbesz�lnem, �s k�l�nben is... – amikor �szrevettem, hogy mosolyog, elhallgattam. Miut�n megtal�ltam a szavakat, �jra megsz�laltam – Most rajtad a sor. – m�g mindig vigyorogva b�lintott, azt�n v�llat vont.

• Mert nem akarom, hogy az �v� legy�l. – a sz�vem erre egy nagyot dobbant, �s �reztem, hogy elkezd v�gt�zni a mellkasomban, amit az arcomat el�nt� forr�s�g k�vetett, mintha l�zas lettem volna. A hangom nagyon v�kony volt, amikor �jra megsz�laltam. Egyetlen logikus magyar�zatot tal�ltam csak arra vonatkoz�an, mi�rt nem akarhatja, de am�g nem hallottam ezt az � sz�j�b�l, nem akartam magam hamis ill�zi�kba ringatni.

• Mi�rt nem? – a hangom hallat�n a mosolya kisz�lesedett, � pedig teljes fels�test�vel fel�m fordult. Lassan k�zelebb hajolt hozz�m, �s halkan v�laszolt.

• Mert szeretlek. – elmosolyodtam, � pedig az egyik kez�t az arcomra sim�totta. Balra billentette a fej�t, �n pedig k�vettem a mozdulat�t.

N�h�ny eszm�letlen hossz�ra elny�l� m�sodperc eltelt�vel v�gre megt�rt�nt, amire m�r h�napok �ta v�rtunk mindketten – az ajka hozz��rt az eny�mhez. Az els� cs�kunk volt, �s pontosan olyan, amilyennek elk�pzeltem; a testemen mintha �ram�t�s futott volna v�gig a puha ajkainak �rint�s�re, a l�gy mozdulatait�l pedig szinte el tudtam volna olvadni. A karjaimat a nyaka k�r� fontam, mire � k�szs�gesen lejjebb hajolt, l�v�n k�zt�nk is volt n�mi elt�r�s magass�g szempontj�b�l. A haj�ba t�rtam, ki�lvezve a szinte selyemszer� tapint�s�t a haj�nak. R�videsen a m�sik kez�t meg�reztem a derekam k�r� fon�dni, m�g a m�sik az arcomon maradt. �gy tartott, mintha legal�bbis egy milli�kat �r� porcel�nbaba lenn�k, ami k�nnyen elt�rik. �gy tartott a karjai k�zt, mintha t�l fontos lettem volna neki. Nem akartam, hogy v�ge legyen ennek a pillanatnak, de mint minden m�sik, ez is elillant, mi pedig elh�z�dtunk egym�st�l.

• Mi�rt nem csin�ltuk ezt el�bb? – vigyorodott el, mire v�llat vontam.

• Nem adtad jel�t az �rdekl�d�sednek. – apr�t b�lintott.

• Tudom. M�r r�j�ttem, hogy idi�ta voltam.

• Dehogy. �n nem ezt mondtam.

• Nem tudod a r�szleteket. – egy sokat sejtet� f�loldalas mosolyt villantott r�m, de miel�tt k�rdezhettem volna, folytatta – De jobb is �gy.

• �n viszont tudni szeretn�k r�luk.

• Nem sz�ks�ges. – j�t�kosan lebiggyesztettem a sz�mat, mire elnevette mag�t – Majd k�s�bb. Egyel�re csak �r�l�k, hogy v�g�l is megtettem.

• H�t, annak �n is. – szorosan magamhoz �leltem. � viszonozta, de azt�n a fekete-k�k Ice Watch kar�r�j�ra pillantott.

• Lassan mennem k�ne. H�romnegyed kilenc.

• De h�tv�ge van. – sz�geztem le. Halkan nevetett. Im�dtam a rekedtes hangj�t, m�r a kezdetekt�l fogva.

• Az lehet, de a sz�leid nem hinn�m, hogy �rt�keln�k, ha m�g sokkal tov�bb maradn�k.

• Ok�, de akkor is. M�g csak most... – az ajkamba haraptam. Nem akartam kimondani, hogy „m�g csak most j�tt�nk �ssze”, mert hivatalosan m�g nem mondtuk ki. Vagy igen? Ryan ism�t f�loldalasan mosolygott.

• Igen, m�g csak most kezdt�nk j�rni, nekem viszont mennem kell. Az �n any�m is agg�d� t�pus, �s nem volt otthon, miel�tt elj�ttem. – ahogy ezt mondta, egy�rtelm�v� v�lt, hogy jobban kiismert az elm�lt id�szak alatt, mint gondoltam. M�lyet s�hajtottam, �s lassan elengedtem.

• Ok�, akkor majd... holnap? – sz�les vigyorral a sz�j�n m�g egyszer el�re hajolt, �s adott egy gyors puszit a sz�mra, azt�n � is eleresztett �s fel�llt.

• Holnap. – ism�telte meg, azt�n az ajt�m fel� s�t�lt. Gondolkod�s n�lk�l felpattantam �s k�vettem, a b�gr�t felkapva az �gyam mell�l, id�k�zben ugyanis letettem a parkett�ra. A l�pcs�n Ryan m�g�tt mentem le, �s eg�szen az ajt�ig k�s�rtem. Miut�n felvette a cip�j�t, adtam neki egy puszit a sz�j�ra, � viszont cs�kk� ny�jtotta az egy�bk�nt pillanatnyi hossz�s�g� m�veletet. M�g a b�rdzsekij�t is mag�ra vette, anya is megjelent az ajt� el�tti kis folyos�szer�s�gben – Eln�z�st a k�s�i zavar�s�rt. – mosolygott any�ra Ryan.

• Semmi gond. Siker�lt tiszt�zni a dolgokat?

• Igen. K�sz�n�m. – Ryan any�hoz l�pett – M�g nem volt alkalmam bemutatkozni �nnek. Ryan Smudge vagyok. – a kez�t nem ny�jtotta ki, mert tiszt�ban volt vele, az illem szerint a n� ny�jt kezet el�sz�r, ha akar. Anya elmosolyodott, �s a jobb kez�t a sr�c fel� mozd�totta.

• Elizabeth Lockwood. – Ryan hat�rozottan elfogadta a fel� ny�jtott jobbot – �rvendek.

• R�szemr�l a szerencse. – miut�n elengedt�k egym�s kez�t, Ryan m�g mindkett�nknek j� �jszak�t k�v�nt, azt�n elment.

• Mir�l besz�lgettetek? – t�madt le azonnal anya, ahogy becsuk�dott Ryan m�g�tt az ajt�. Tudtam, hogy csak arra v�r, hogy ketten legy�nk. Ilyen szempontb�l olyan volt, mint egy kesely�, aki csak a t�k�letes alkalomra v�r, hogy a pr�d�j�ra vethesse mag�t. M�ly l�legzetet vettem.

• Hivatalosan is foglalt vagyok.

• Hogy mondtad? – hallatszott apa hangja a dolgoz�szob�j�b�l. K�t pillanattal k�s�bb m�r kint is termett n�lunk.

• Foglalt vagyok, apa. – kimondva m�g ezerszer jobban hangzott, az arcomon l�v� vigyort pedig k�ptelens�g lett volna let�r�lni onnan. �gy voltam vele, hogy v�gigcsin�ln�m m�g egyszer az eg�sz hetet, nem �rdekelne, mennyit kellene szenvednem, ha a v�ge ilyen j�l alakul. �gy �reztem, m�g sz�zszor ki akarom mondani azt a k�t sz�t; „foglalt vagyok” – Holnap majd besz�molok a r�szletekr�l.

• De ugye nem t�rt�nt semmi olyan, amir�l tudnom k�ne? – felnevettem.

• Nem, apa. M�g mindig tiszta �s �rtatlan vagyok. Nem kell agg�dni.

• Helyes. Akkor m�g nem szedem el� a pusk�mat.

• Ne is. Hozz� nem kell.

• Rendes gyerek. – vetette k�zbe anya is. Ugye, hogy az? �s m�r az �n bar�tom!