6th one. I don't really know what to write otherwise. Enjoy. :3

6. Fejezet

K�z�s Excel

Reggel Page telefonj�nak a cs�rg�s�re �bredt�nk. El�sz�r mindenki ber�gott kicsit emiatt, hiszen �gy alig aludtunk hat �s f�l �r�t – a telefon f�l tizenegykor sz�lalt meg –, de miut�n megtudtuk, ki a h�v� f�l, egy csap�sra elp�rolgott a d�h�nk, noha rajtam k�v�l a m�sik k�t l�ny m�g nem volt tiszt�ban a helyzet jelent�s�g�vel. Tizen�t-h�sz percnyi folyamatos besz�lget�s ut�n v�g�l Page letette a telefont.

• Itt vagyok. Bocs, hogy eddig tartott. – t�rdelt le mell�m a k�r�nkbe, ahol �ppen Rose p�rgette meg az �veget.

• Mi volt? – b�ktem oldalba izgatottan, teljes m�rt�kben letojva a t�nyt, miszerint az �veg rajtam �llapodott meg – Mit mondott? Mit besz�ltetek? Tal�lkoztok valamikor?

• Ok�... – sz�lt k�zbe elny�jtott hangon Rose, Page �s k�ztem j�ratva a szemeit – Lemaradtam tal�n valamir�l? – Page �s �n erre �sszen�zt�nk, majd vissza az �n szem�lyesen kinevezett hercegn�mre.

• El�gg�. – b�kte ki v�g�l a jobbomon �l� legjobb bar�tn�m. Rose reakci�ja erre mind�ssze egy szem�ld�kfelh�z�s volt, amivel jelezte, k�v�ncsian v�rja a t�rt�net folytat�s�t.

• Sz�val... – s�hajtott egyet Page, rendszerezve a gondolatait.

• Pasija lesz. – hagytam helyben, miel�tt m�g egy�ltal�n meg tudott volna sz�lalni. Erre elv�r�s�d�tt.

• Komolyan? – t�madta le azonnal a v�r�s – �s �n err�l mi�rt nem tudok? Mikor ismerkedtetek meg? �s mi�rt nem sz�lt�l? – ism�telte meg az �t legink�bb zavar� k�rd�st.

Page mindenr�l r�szletesen besz�molt a m�sik k�t l�nynak. Tekintettel arra, hogy �n m�r tiszt�ban voltam a dolog minden r�szlet�vel, mes�l�s k�zben �n ink�bb csak malmoztam �s �jfent a p�rn�kkal sz�rakoztam. Akkor kezdtem csak figyelni, amikor v�gre az im�nt lezajlott p�rbesz�dre terel�d�tt a sz�.

• Azt k�rdezte, tudunk-e soron k�v�l tal�lkozni valamikor. – Page le sem tagadhatta volna, mennyire izgatott volt, a hangja azonnal el�rulta.

• H�ha. – pislogott nagy szemekkel Mizuya – �s te erre? Mikor tal�lkoztok?

• M�g nem besz�lt�nk meg semmilyen konkr�t id�pontot. – vont v�llat Page kiss� csal�dottan – Majd m�g megl�tjuk, mikor �r�nk r� mindketten. Mondtam neki, hogy nekem most kicsit a nyakamba szakadtak az edz�sek...

• A l�nyeg, hogy tal�lkozni akar veled, nem? – t�masztottam meg magam a k�ny�keimen, m�g mindig az �gyon fekve – Most m�r tudjuk, hogy �rdekled. Enn�l rosszabb m�r nem lesz.

• �gy igaz. – helyeselt Rose – Szerintem is el�g egy�rtelm�ek a sz�nd�kai. Ha nem �gy lenne, nem is akarna tal�lkozni.

• Ok�, igazatok lehet. – f�jta ki lassan a leveg�t Page. Nyilv�n el�gg� feld�lt lehetett, amit mondjuk meg is �rtettem. Pasi�gyekben sosem lehet el�g biztos az ember, �s eddig sajnos csak olyanokkal keresztezte az �tj�t a sors, akik vagy csak j�tszadoztak vele, �s egy�ltal�n nem gondoltak komolyan semmit, vagy csak bar�tok akartak lenni vele, holott Page f�lig szerelmes volt. �n tudtam minden ilyen esetr�l, l�v�n legjobb bar�tn�k voltunk, �gy mindent elmondtunk a m�siknak. Mivel m�r legal�bb f�l perce be�llt a csend, Page �gy �t�lte meg, hogy a besz�lget�s is lez�rult, m�r ami Austin-t illeti. Felpattant mell�m az �gyra, azt�n az egyik p�rn�t kivette a kezemb�l �s szorosan mag�hoz �lelte, beletemetve az arc�t – Egy�bk�nt Ryan-nel is t�k gyakran besz�lgetek. Nagyon j� fej sr�c. – jelentette ki hirtelen – Nekem kicsit �szrevehetetlen volt Londonban a verseny alatt. – ismerte el nevetve – Legink�bb Austin �s Mason sz�rtak szemet, Ryan nem t�nt annyira karakteresnek.

• Pedig � is el�g karizmatikus. – sz�geztem le a t�nyt.

• Ok�, ez igaz. – nevetett – �gy ut�lag belegondolva t�nyleg. Ha nem lett volna Austin, eg�szen biztosan �szrevettem volna. Halloween �ta kezdtem el besz�lgetni vele.

• De Austin-nal is, vagy nem?

• De igen. N�pszer� volt a kal�zruh�m. – nevetett fel – Mondjuk j� lenne, ha Austin most azonnal k�ldene nekem egy �zenetet, hogy f�l �ra m�lva l�tni akar.

• Akkor Ryan egy�ltal�n nem is �rdekel? – szegeztem neki a k�rd�sem.

• Nem, dehogyis. Meg szerintem �n sem �rdeklem. Semmilyen affekt�l�st nem l�ttam rajta ezzel kapcsolatban. Abban a sr�cban egyszer�en nem tudok olvasni. Nincs p�kerarca, mert �rzelmek az�rt vannak az arc�n, �s el�g gyakran nevet is, de m�gsem lehet belel�tni. – �rtettem, mire c�loz. Nekem mondjuk Mason m�r mes�lt ezt-azt ezzel kapcsolatban, �gy tudtam, milyen t�pus� ember Ryan; a mag�nyos, mag�ban szenved� szem�lyis�g, aki a maga ura, �s egy szabad, m�gis megfontolt l�lek. �n ennyire tudtam kiismerni az elm�lt id�szak alatt.

• Jaj, t�nyleg. – jutott hirtelen Rose esz�be – M�g nem is l�ttam a s�lat, amit vettetek tegnap. Milyen mellett d�nt�ttetek?

• Igaz is. – automatikusan fel�lltam �s a t�sk�mhoz l�ptem. El�szedtem bel�le a tegnap v�s�rolt k�k pamutdarabot, azt�n hetyk�n a nyakam k�r� dobtam, term�szetesen csak h�lyes�gb�l v�gva olyan arckifejez�st, amit a l�nyok meg is mosolyogtak.

• Nagyon j�l �ll. – jegyezte meg Rose.

• Jobb, mintha r�zsasz�n lenne, nem? – k�rdezte hirtelen Mizuya. Rose erre elgondolkod� arcot v�gott, azt�n a szem�ld�keit r�ncolva visszan�zett r�m, �gy pr�b�lv�n elk�pzelni engem r�zsasz�n s�llal.

• El sem tudom k�pzelni r�zsasz�nnel, �gyhogy igen, j�l d�nt�ttetek. – kacsintott a jap�n l�nyra vigyorogva, azt�n �sszepacsiztak a leveg�ben, imm�r nevetve. Page mell�m l�pett �s a nyakam k�r� font bal karj�val h�zott mag�hoz.

• L�tod? M�r szem�lyes stylistjaid is vannak. Kell enn�l t�bb? – kacsintott r�m j�t�kosan, mire megr�ztam a fejem.

• Nem. – biztos�tottam.

Kicsivel d�l ut�n sz�ledt�nk sz�t. M�g megeb�delt�nk Page-n�l, de azt�n mindenki hazament. �n d�lut�n megtanultam �s �tn�ztem mindent, ami h�tf�re kellett, hogy vas�rnap maxim�lisan az Excelnek tudjam szentelni a figyelmemet �s az idegzetemet, amire, valljuk be, el�gg� sz�ks�gem volt, ha err�l a programr�l volt sz�. Enn�l jobban �n szerintem m�g soha semmit sem ut�ltam az informatika tananyagban.

Vas�rnap reggel m�r egy SMS v�rt, mikor fel�bredtem. Ryan volt az, az �zenet pedig a lakc�m�t tartalmazta. Mikor kin�ztem az ablakomon, meg�llap�thattam, hogy – csod�val hat�ros m�don – nemhogy az es� nem esett, de m�g a nap is s�t�tt. Enn�l ritk�bb jelens�gnek aligha lehettem volna szemtan�ja. Ennek megfelel�en felvettem a feh�r cs�nadr�gomat egy tengerk�k topommal, r� egy fekete b�rdzsekit, aminek az ujjait felh�ztam a k�ny�k�mig, mindehhez pedig elmaradhatatlanul hozz�tartozott a fekete Adidas Superstar II sportcip�m. A kedvenc darabom volt, mert sosem �zott be, az pedig Angli�ban nem volt �ppens�ggel h�tr�ny. A v�llamra vetettem a feh�r oldalt�sk�mat is, �s miut�n a nyakamba tekertem az �j tengerk�k szerzem�nyemet is, els�llyesztettem a kir�lyk�k eserny�met a t�sk�mban. A hajam term�szetes �llapot�ban enyh�n hull�mos volt, �n pedig �gy hagytam, ahogy volt, egyszer�en csak megf�s�lk�dtem, �gy l�gyan omlottak a v�llaimra a tincseim. A szok�sos szempillaspir�l-szemceruza p�ros haszn�lata ut�n m�g becs�sztattam az inf�k�rd�seket az eserny�m mell�, azt�n elhagytam a h�zat. Ap�nak el kellett mennie otthonr�l, mert a c�gn�l az �gyeletes szerencs�tlenkedett, �gy be kellett ugrania seg�teni, anya meg v�s�rolni volt, hogy a h�tf�i eb�d alapanyagait beszerezze. Ennek ellen�re mondtam nekik kor�bban, hogy egy ismer�sh�z megyek tanulni, �gyhogy elm�letileg nem fognak h�vni. M�g egyszer ellen�riztem az SMS-ben �rt c�met – Fern Street 15. Az Aurora Street-t�l nem volt messze, nagyj�b�l 15-20 perc gyalogl�sra mind�ssze.

Mikor meg�rkeztem, ellen�riztem a h�zsz�mot, majd becs�ngettem – Ryan szinte azonnal ajt�t nyitott, nyilv�n v�rt arra, hogy b�rmelyik pillanatban meg�rkezhetek. A tipikus Ryan-f�le f�loldalas mosollyal aj�nd�kozott meg, miel�tt k�sz�nt�tt.

• Szia. – visszamosolyogtam r�.

• Szia. – f�lre�llt, hogy beengedjen. A keze m�g mindig a kilincsen maradt.

Bel�ptem mellette a h�zba, � pedig bez�rta az ajt�t. Levettem a cip�imet, addig � a l�pcs�h�z s�t�lt, ezzel jelezve nekem, hogy k�vessem. Engedelmesen fels�t�ltam m�g�tte az emeletre, odafent pedig egy f�lhom�lyban �sz� folyos� fogadott. Csak balra vezetett az �t, �gyhogy nem volt neh�z kital�lni, merre tov�bb. El�g hossz� volt, �s a t�ls� v�g�n ott �llt egy f�lig nyitott ajt�. El�sz�r azt hittem, az lesz az � szob�ja, de t�vedtem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy meg�llt az egyik bal oldali ajt� el�tt, mire �n is megtorpantam. Ahogy feln�ztem, azonnal r�j�ttem, mekkora idi�ta voltam; a feh�r ajt�n ugyanis ott vir�tott egy hatalmas Ramones poszter, ezzel egy�rtelm�s�tve, melyik a sr�c szob�ja a sok k�z�l. Ahogy benyitott, egy k�zepes m�ret�, vil�gosbarna parkett�s, kir�lyk�k sz�n� szoba fogadott. A falak alja nagyj�b�l egy yard magasan feh�rre volt festve, a szemk�zti faln�l pedig egy szekr�ny n�zett szembe velem. Az ajt� k�zvetlen�l a jobb oldali fal mellett volt. Balra fordulva egy nagyra n�tt, kis level� fikusz takar�s�ban megl�ttam Ryan �r�asztal�t, ami f�l�tt egy kis polcon sorakozott n�h�ny k�nyv. A bal oldali fal ment�n h�z�dott az �gya. A p�rn�ja az �r�asztala fel�li oldalon volt, nyilv�n mert �gy az asztal�n l�v� l�mp�t tudta hasznos�tani �jjeli olvas�l�mpa gyan�nt is. Az �gy l�br�sz�n�l volt egy hatalmas ablak, aminek sz�les, kip�rn�zott p�rk�nya volt, �gy r� lehetett �lni. Az �gya f�l�tti falon f�gg�tt egy teleaggatott parafat�bla – versenyek id�pontjai, f�nyk�pek a sr�cokkal, els�sorban term�szetesen Mason-nel �s Austin-nal, eml�keztet�k sz�zai, �s egy rak�s �rem a versenyekr�l. A falain elsz�rtan volt n�h�ny poszter – Billy Talent volt az �sszesen, �gy felt�teleztem, az volt a kedvenc band�ja. A m�retes ablaknak csak a negyede volt az �gy f�l�tt, �gy a p�rn�n�l viszonylag s�t�t volt. Az ablak �s a szekr�ny k�z�tt volt m�g egy magas k�nyvespolc, term�szetesen tele k�l�nf�le k�nyvekkel. �vegajtaja volt, �gyhogy minden sz�l k�tet l�tszott, ami odabent volt, a betekint�st egyed�l az �vegre ragasztott kis cetlik akad�lyozt�k, amikre dalsz�vegr�szletek voltak �rva – szint�n Billy Talent-dalokb�l. Ryan felk�n�lta nekem az �gy�t, vagy a sz�k�t, hogy azokra �ljek. A v�laszt�som az �gy�ra esett, mivel a fekete, m�zt�l f�nyl� laptopja is azon volt, mi pedig azon fogunk Excel gyakorlatot csin�lni.

• K�rsz valamit?

• Nem, k�sz. – a sr�c ezut�n lehuppant mell�m az �gyra, �s rajtam kereszt�lhajolva az �l�be vette a laptopj�t. A h�t�t �s a fej�t a falnak t�masztotta, �gy v�rt lehunyt szemekkel, m�g a g�pe bootolt. Ryan egy egyszer� s�t�tsz�rke fels�t viselt, aminek az ujjait a k�ny�k�ig visszat�rte. V-nyakkiv�g�sos volt, �s m�r kicsit ki volt ny�lva, de neki kifejezetten j�l �llt. Egy fekete szabadid�nadr�g �s fekete zokni volt m�g rajta, semmi m�s. Ez�ttal nem �reztem Drakkar Noir parf�mj�t, viszont m�g �gy is kellemes illata volt – term�szetesen olyan, mint amilyen a szob�t is belengte. T�r�k�l�sben �lt, a keresztezett l�bain pedig ott pihent a laptopja. Mikor az v�gre elindult, gyors mozdulatokkal bep�ty�gte a jelszav�t, azt�n elind�totta az Excelt.

• M�r lementettem neked a feladatsorokat, amiket mi csin�lunk. – magyar�zta – Melyikkel kezdj�k?

• Nekem teljesen mindegy, a legegyszer�bbekbe is belet�rik a bicsk�m. – erre egy f�loldalas mosoly suhant �t az arc�n, a szemei k�r�l pedig nevet�r�ncok jelentek meg, ahogy visszan�zett a monitorra.

• Ugyan m�r. Annyira nem lehetsz rossz benne.

• Dehogynem. Majd megl�tod, nem fogom meghazudtolni magam. – erre nem b�rta tov�bb, �s elengedett egy halk nevet�st.

• Mi�rt lenn�l ennyire rossz? Ahogy Mason-t�l hallom, rengeteget tanulsz.

• Igen, az egy dolog. De nem Excelt. Nem zaklatn�lak most t�ged se, ha tudn�k otthon gyakorolni r�. – erre �sszeszaladtak a szem�ld�kei.

• Mi�rt nem tudsz otthon gyakorolni?

• M�s oprendszert haszn�lok. – egy „�, m�r �rtem” b�lint�s volt a v�lasza.

• Nem baj, ha ind�tok valamilyen zen�t?

• Dehogy, �n is mindig hallgatok valamit. Kell valamilyen alapzaj. – mosolyogva, egy apr� b�lint�ssal �rtett egyet a sr�c. Ahogy elind�totta a zenelej�tsz� programot, a legut�bb lej�tszott dal csend�lt fel: Billy Talent Rusted From The Rain c�m� sz�ma. Az az egyik legszomor�bb hangulat� volt az �sszes k�z�l, ett�l f�ggetlen�l �n is szerettem. Nem sz�ltam semmit, de � automatikusan m�sikra v�ltott – A Billy Talent is j� volt. – jegyeztem meg, noha az AC/DC sem volt �ppens�ggel ellenemre.

• Neked melyik a kedvenc band�d?

• Sex Pistols. – v�gtam r�, mire megint halkan nevetett, kiss� rekedtesen. Neki a besz�dhangja is m�ly �s rekedtes volt, m�g annak ellen�re is, hogy nem doh�nyzott, �gyhogy term�szetes volt, hogy �gy nevet – Neked pedig Billy Talent, ha nem t�vedek? – v�llat vont.

• Aha. Gondolom nagyon neh�z lehetett kik�vetkeztetni a poszterek �s dalsz�vegek ut�n.

• R�ad�sul Ben Kowalewicz a h�ttered. – tettem hozz�. Erre felkapta a fej�t.

• Nem gondoltam volna, hogy felismered, vagy hogy tudod a nev�t. – ismerte be, �szinte meglepetts�ggel a hangj�ban.

• P�ldak�p?

• Olyasmi. Tal�n. – tette m�g hozz� n�h�ny m�sodperc m�lva, de azt�n visszakattintott az Excel ablak�ra, �n pedig �nk�ntelen�l is elh�ztam a sz�mat. A reakci�mon ism�t f�loldalas mosolyra h�zta a sz�j�t, m�g f�l szem�ld�ke felszaladt.

• Ennyire nem szereted?

• Ennyire.

• Szerintem �n m�g nem tal�lkoztam olyannal, aki ennyire ut�lta volna ezt a programot.

• El sem tudod k�pzelni, mennyire ut�lom. Szerintem besz�lgess�nk ink�bb csak tov�bb arr�l, ki milyen band�kat szeret �s kik a p�ldak�peink, csak ne kelljen ezzel foglalkoznunk! – Ryan csak nevetett.

• Tudod, hogy nem ez�rt vagy itt.

• Ok�, ok�, persze. Ne haragudj. – f�jtam ki egy nagyobb adag leveg�t.

• Nem az�rt mondtam, ne vedd komolyan. – nevetett megint, mialatt az egyik tincsemet j�t�kosan kip�ck�lte az arcom el�l.

• Ok�. – s�hajtottam ism�t – Csin�ljuk ink�bb, t�l akarok lenni ezen a h�lyes�gen. �gyis csak az �v elej�n kell. December k�zep�n m�r elvileg adatb�zist fogunk tanulni, vagy PowerPoint-ot.

• �s az megy? – k�rdezte �lcel�dve Ryan.

• B�rmily meglep�, igen, ahhoz m�r nem vagyok zokni.

• J� j�. – nyugt�zta a sr�c nevet�shull�mokkal t�zdelve – De ha kell seg�teni, mondjuk adatb�zisn�l, csak sz�lj. – elmosolyodtam.

• Meglesz. �s k�szi m�g egyszer.

• Nem tesz semmit. �s ne k�sz�nd meg ennyiszer. – tette hozz�, mire �n nevettem fel, egy kiss� k�nos zavaromban. Nekem fel sem t�nt, hogy ennyiszer k�sz�ntem volna meg neki.

�n tizenegyre mentem oda hozz�, a gyakorl�st pedig d�lut�n kett�kor hagytuk abba. M�g lett volna id�nk, egyszer�en csak arr�l volt sz�, hogy kicsit kif�radtunk agyilag. Az AC/DC lemez is lement k�zben k�tszer, �s mivel harmadszor m�r nem akartuk ugyanazt hallgatni, k�z�s megegyez�s alapj�n a Papa Roach The Connection album�ban �llapodtunk meg. A Leader of the Broken Hearts dal indult el, amikor Ryan f�lretette a g�pet. Az ablakp�rk�ny�ra tette, � pedig ism�t h�trahajtotta a fej�t �s behunyt szemekkel relax�lt. �n addig �t fix�roztam egy darabig, de azt�n k�rben�ztem a szob�j�ban. Az asztal�n ott figyelt a Drakkar Noir parf�m eleg�ns, absztrakt form�j� �vegcs�je, mellette a fekete dobozzal, amin a j�l ismert, letisztult st�lus� feh�r bet�k hirdett�k az illatszer nev�t. Ryan k�zben �szrevette, hogy azt figyelem, �gy k�rd�re vont.

• Megszagolod? – erre felocs�dtam.

• Nem, nem kell... – a szabadkoz�som hasztalan volt, mert a sr�c m�r ny�lt is az �vegcs��rt. A kezembe nyomta, �n pedig megadva magam, megszagoltam. Az ismer�s illat j� �rz�ssel t�lt�tt el. Ryan a t�rd�n t�masztotta meg a k�ny�k�t, a fej�t pedig az �kl�n pihentette, �gy figyelt engem. A szemei k�r�l ism�t nevet�r�ncok bujdostak, ahogy engem n�zett.

• Tetszik?

• Persze, a kedvenc f�rfiparf�m�m. – visszatettem az asztal�ra az �veget, ut�na a falnak t�masztottam a h�tamat.

• Mason n�ha k�lcs�nk�ri. – jegyezte meg hirtelen. �rtetlen�l r�pislogtam – Tudja, hogy tetszik neked, ez�rt elk�ri n�ha.

• Neki nem �ll olyan j�l, mint neked. – sz�geztem le, mire Ryan enyh�n meglepett arcot v�gott.

• Hogy �rted? – k�rdezte v�g�l, miut�n rendbe szedte a von�sait. V�llat vontam �s megigazgattam a nyakamban a s�lat.

• Egyszer�: nem illik a szem�lyis�g�hez. Hozz�d igen. Hozz� nem. Ez egy karakteres illat, ami ink�bb az olyanokhoz illik, mint te. Te tudod, mit akarsz, �s hat�rozott vagy. Mondjuk Mason is, csak nem ennyire.

• �rtem m�r. – visszad�lt a falnak, a fej�t pedig a laptopja fel� ford�totta. Mivel csend t�madt k�z�tt�nk, a zen�re tudtam figyelni. Jacoby �ppen akkor �nekelte a Not That Beautiful refr�nj�t; „I'm addicted to the games that you play. You make me feel so pitiful, like you're so beautiful. Your heart is beating me to death every day, but I am not that pitiful, you're not that beautiful.” Lopva a k�k-feh�r Ice Watch �r�mra pillantottam. Kezdtem k�nyelmetlen�l �rezni magam a cs�ndben, �gy automatikusan azon kezdtem agyalni, hogy tal�n ideje lenne elk�sz�nn�m. Halkan kif�jtam egy nagyobb adag leveg�t az orromon, �s mikor elindult a Walking Dead, �s mi m�g mindig nem v�ltottunk egy sz�t sem, fel�lltam az �gy�r�l. Csak akkor n�zett vissza r�m, amikor �rezte, hogy a jobbj�n k�nnyebb lett az �gy – M�r m�sz? – v�llat vontam.

• Maradjak? – erre nem v�laszolt. Legal�bb f�l percig csendben volt, mintha mag�ban m�rlegeln� a szavait, hogy mit mondhat ki, �s mit nem. V�g�l egy kit�r� v�lasszal int�zte el a dolgot.

• Ha szeretn�d, akkor lek�s�rlek. De ha gondolod, hallgathatunk m�g zen�t. – v�zolta fel a lehet�s�geket. Mivel �n m�g szerettem volna besz�lgetni vele, ink�bb vissza�ltem az �gyra. �szt�n�sen k�v�ncsiv� tett a titokzatos szem�lyis�ge, �s egy�bk�nt is, miel�tt belemer�lt�nk volt az Excelbe, elkezdt�nk a kedvenc band�kr�l besz�lgetni. Nekem pedig tetszett a t�ma, �s �gy vettem �szre, neki is. Viszont ahogy l�tta, hogy maradok, ism�t visszaford�totta a fej�t. Megint cs�ndben volt, nem adta k�l�n�sebb jel�t annak, hogy besz�lgetni szeretne.

• Eg�sz biztos, nem zavarlak? – meglepetten pislogott r�m.

• Dehogy. K�l�nben nem mondtam volna, hogy maradj. – ezen elmosolyodtam.

• A viselked�sedb�l m�s der�l ki.

• Ne haragudj. Nem vagyok t�l besz�des ember. Mason-nel sem szoktam t�l sokat besz�lgetni, vele is ink�bb csak videoj�t�kozunk meg zen�t hallgatunk. Nagyon ritk�n �l�nk le besz�lni. – ugyanezt m�r Mason is elmondta nekem, m�g kor�bban, amikor az aut�j�ban �lt�nk – De �n �gy vagyok vele, hogy szeretek csak zen�t hallgatni. Elv�gre a kett� egy�tt nem megy. – utalt arra, hogy egyszerre nem lehet igaz�n �lvezni a zen�t �s besz�lgetni. Nos, ebben igazat adtam neki.

• �n is �gy vagyok vele. Nem szoktam sokat besz�lgetni. Zen�t hallgatni mondjuk nem szoktam, ha m�sokkal vagyok. M�rmint iz�... sz�val szoktam, csak nem arra figyelek... sz�val �rted, na. – Ryan intenz�v nevet�se hallatszott, ahogy azon sz�rakozott, hogy nem tudtam kifejezni magam.

• Igen, persze, �rtem. – biztos�tott, mialatt igyekezett teljesen elfojtani a nevet�s�t.

• Ne r�h�gj ki. – erre megint spont�n felnevetett. Aranyos jelenet volt, csak nem szerettem �ppen �n lenni a nevets�g t�rgya. Na mindegy, ezen egy esetben kiv�telt tettem.

• Ok�, igazad van. Ne haragudj. – vett egy m�ly leveg�t.

• Nem haragszom. – Ryan elmosolyodott, ekkor pedig ism�t mintha elv�gt�k volna a besz�lget�s�nk fonal�t. Az albumon az utols� dal csend�lt fel; 9th Life.