|||. Fejezet – S�t�t dal

Hajnali h�tkor keltett fel Kaname-senpai ezeket a szavakat suttogva: „Olyan aranyos vagy. Ne, ne kelj fel, csak maradj �gy, csukott szemmel – mondta, mikor r�snyire nyitottam szemeimet. Mire visszacsuktam �ket, folytatta - Csak vicceltem, jobban szeretn�m, ha kinyitn�d a szemeid. N�zz r�m...” Miut�n felkeltem, k�z�lte velem, hogy Zero �s Kaien hamarosan indulnak haza, � pedig m�r �rtes�tette �ket ittl�temr�l. Kaiennel elb�cs�ztunk Kaname-senpait�l, majd hazament�nk. Az �ton nem v�ltottunk t�l sok sz�t. Miut�n haza�rt�nk Kaien �s Zero azonnal elmentek lefek�dni, majd miut�n elpakoltam a tegnap vett gy�m�lcs�ket, �j k�nyvemmel kezemben �n is felvonultam a szob�mba. Ledobtam az �gyamra a k�tetemet, majd le�ltem a b�tor sz�l�re, �s kin�ztem a havas t�jra az ablakon. Ism�t lepergett szemeim el�tt n�h�ny eml�kk�p, �s �ntudatlanul v�gigsim�tottam a hajamon, mint ahogy Kaname-senpai tette.

-M�g mindig megmaradt a fonatom... - �jabb eml�kk�pek �rkeztek a t�volb�l, melyek egy f�rd�szob�t mutattak, benne egy mosakod� l�nyt, vagyis engem. Merengve n�ztem a halov�ny napf�nyben megcsillan� s�t�tbarna hajf�rtjeimre. Hirtelen �tlett�l kapva magamon el�vettem szekr�nyemb�l egy halv�nylila t�r�lk�z�t, �s alakomat a f�rd�szoba ajtaja nyelte el. Csobogni kezdett a v�z, majd mikor m�r kell�en meleg volt elkezdtem levetk�zni, majd a hajamat is felcsatoltam. Mire v�geztem m�r a k�dban is megfelel� magass�gban �llt a v�z, �gy elz�rtam a csapot. Hirtelen csend lett, �n pedig miel�tt bel�ptem volna a v�zbe, arcomat a meleg g�zbe tartottam, �s kellemesen s�hajtottam. J�l esett, hogy v�gre valami meleg simogatja az arcom �s h�l�san elmosolyodtam. Let�rdeltem az enyh�n s�llyesztett k�d mell�, bal kezemmel r�t�maszkodtam a sz�l�re, jobb kezemet pedig belem�rtottam a g�z�lg� forr�s�gba. Megborzongtam a karomat hirtelen k�r�l�lel� forr�s�g hat�s�ra, ugyanis m�g nem voltam olyan r�g�ta a h�zban �s �gy nem melegedett fel el�gg� a testem. V�g�l fel�lltam �s lassan beleereszkedtem a v�zbe. �ppen csak a v�llaimat nem fedte el. H�l�san s�hajtottam egyet, �s lehunyt szemekkel relax�ltam. N�h�ny nap m�lva ism�t iskola, engem pedig kem�ny feladatok v�rnak ott. De akkor nem akartam nyomaszt� dolgokon t�rni a fejem, pihenni szerettem volna. Nem hagytam a h�tk�znapok gy�tr� terh�nek, hogy a nyakamba z�d�tsa a k�lvil�g neh�zs�geit, mint egy hidegzuhany. Gyorsan elhessegettem fejemb�l a kellemetlen gondolataimat, �s a b�r�met �ztat� forr� v�zre koncentr�ltam.

Nagyj�b�l f�l �r�ig ki sem j�ttem onnan. Csak akkor hat�roztam �gy, hogy el�g volt, mikor m�r a v�z is kezdett kih�lni. Fel�lltam, kil�ptem a k�db�l �s magamra tekertem a t�r�lk�z�met. Elrendeztem a f�rd�szob�t, majd visszasettenkedtem a szob�m mag�nyos csendj�be. Kin�ztem a hatalmas ablakon. Odakintr�l mad�rcsicserg�s hangzott, mely arra �szt�nz�tt, hogy menjek el egy kellemes kora reggeli s�t�t tenni. Nem vonakodtam magammal t�l sok�ig, szinte azonnal engedtem a cs�b�t�snak �s �lt�zni kezdtem. Halkan leosonva a l�pcs�n lejutottam az el�szob�ba. Felvettem a t�rdig �r� csizm�mat, a kab�tomat �s a nyakam k�r� csavartam a puha s�lamat. A nyakamba akasztottam a feh�r kist�sk�mat, majd gyorsan �rtam egy �zenetet: „Elmentem s�t�lni, nagyj�b�l 10-re itthon leszek. Puszi, Sakura~^^”

�gy nyugodt sz�vvel hagytam el a h�zat.

-Merre induljak? - n�ztem sz�t. Mivel a v�rosba nem akartam visszamenni �gy d�nt�ttem, hogy ell�togatok a k�zeli, t�l�nk alig 20 percnyire l�v� parkba. Nyakamba is vettem az utat, igyekeztem tartani magam a be�g�rt id�ponthoz. Sosem lehet tudni, hogy mikor �brednek fel – F�rfiak – s�hajtottam. N�h�ny mad�r m�g mindig csivitelt a fa�gakon ugr�lva. Feln�ztem r�juk egy szel�d mosollyal arcomon, a sz�l pedig l�gyan belekapott a hajamba. Az k�ves utat k�t oldal�r�l k�r�l�lel� gyepet h�feh�r k�nt�s �lt�ztette, mely csak itt-ott adta meg az enged�lyt n�h�ny f�sz�lnak a kikukucsk�l�sra. Elmerengtem a term�szet ezen csendes k�t�zk�d�s�n, majd tekintetem megakadt egy nagyobbacska s�rg�s folton. K�v�ncsian meg�lltam �s a folt fel� fordultam. Elgondolkod� arckifejez�ssel ford�tottam el a fejem, majd lass� l�ptekkel indultam el a s�rgas�g fel�. N�h�ny l�p�ssel el�tte �lltam meg. N�ztem m�g p�r pillanatig, majd leguggoltam el�tte �s leszak�tottam az �tfagyott, hideg kis n�v�nyt sz�r�r�l, majd �vatosan a k�t kezembe fogtam. A jeges h� egy r�sze azonnal hideg v�zz� olvadt, mely k�r�l�lelve k�zfejemet, v�gigsz�nk�zva azon eleresztette a b�r�met �s egy hangtalan puffan�ssal esett vissza m�g h� form�ba �lt�z�tt t�rsai mell�. Visszamentem a kihalt �tra, �s folytattam utamat tov�bb a parkig.

Behatoltam a kis ter�let sz�v�ig, ahol azt�n a k�zponti tavacska el�tt n�zel�d� padra �ltem. Tekintetem visszasiklott a kis vir�gra. Megforgattam magam el�tt a s�rga n�v�nyt. A ny�r jutott eszembe r�la, vele egy�tt pedig n�h�ny eml�kk�p is k�sz�nt nekem. Annyira bele�ltem magam az eml�keimbe, hogy m�r nem is a vir�got �s a havat l�ttam magam el�tt, hanem az eml�kk�pek had�t. Minden hangot tiszt�n hallottam, mindent �reztem, minden �letre kelt. Az �sszes eml�kem.

Kisgyermekek vid�m nevet�s�nek hangja t�r�tett �szre mereng�semb�l. Tekintetemet elkaptam a vir�gr�l �s a havas feh�r t�jra n�ztem. Gondolataimba befurakodott Kaname-senpai arca, r�gt�n ezut�n pedig a hozz� kapcsol�d� eml�kek a tegnap est�r�l.

Hirtelen �tlett�l fogva fel�lltam �s a finoman ropog� h�ban l�pkedve egy s�t�ra indultam. A f�ny milli� darabra t�rve szikr�zott a friss havon. A t�j gy�ny�r� volt: a h�fedte talaj �s a f�k gy�ny�r� ez�st�s feh�r sz�nben csillogtak, a k�k �gen pedig halv�nysz�rke felh�k gomolyogtak tova. Amint a felh�kre emeltem a tekintetem, a fant�zi�m r�gt�n valamilyen form�t k�pzelt bele valamennyi pamacsba. Az �gen a Nap is egyre feljebb ny�jt�zott, nekem pedig eszembe jutott, hogy hamarosan indulnom k�ne haza, hiszen azt �rtam a kis lev�lbe, hogy maximum 10-re meg�rkezem. Nem nagyon akartam m�g hazamenni, de kar�ra h�j�n indulnom kellett. A park ism�t megtelt a v�gtelen csenddel, amint a j�tszadoz� gyerekek elhagyt�k a k�rny�ket. A helys�g hatalmas ter�leten ny�jt�zott el; ha valaki a park legsz�l�t jelz� faker�t�s mellett s�t�lta k�rbe a helyet, legal�bb f�l �ra kellett ahhoz, hogy k�rbe�rjen.

Szerettem, amikor �gy nyugodt l�gk�rben a magam vil�g�ban m�lyen lubickolva elm�lkedhetek. Ilyenkor gondolkodtam el azon, mit k�ne tennem egyes helyzetekben. �gy p�ld�ul Zer�val vajon mi lesz? Mostan�ban el�g rossz b�rben van. Az a szerencse, hogy �ppen sz�net van, �gy tudunk rajta seg�teni an�lk�l, hogy b�rkinek is valami fontosabb elint�znival�ja miatt rohannia kelljen. Kaiennek persze most is voltak iskolai �s vad�szi k�teless�gei, amelyeket teljes�tenie kellett. Zero gyeng�lked�se miatt pedig a fi�ra b�zott parancsokat is neki kellett v�grehajtania.

M�lyet s�hajtottam, ahogy r�eszm�ltem, milyen neh�z is az �lete Kaiennek. Nem csak, hogy r�nk kell vigy�znia -ami m�r �nmag�ban is egy hatalmas kih�v�s- m�g az iskola igazgat�jak�nt is akad n�mi gondja – Szeg�ny Bijichou... - magam el� emeltem a vir�got �s m�lyen be�stam a tekintetem a kis s�rga szirmok szer�ny gondoskod�sa k�z�. Lehunytam a szemeimet �s az orromhoz emelve a n�v�nyt m�lyen magamba sz�vtam annak gyenge illat�t, gondolataim pedig Kaname-senpai fel� sz�lltak.

Egy kis id� m�lt�n meg�rkeztem a h�z el�. Kivettem a kulcsomat a h�feh�r t�sk�mb�l �s lassan a z�rba helyeztem. Igyekeztem min�l csendesebben feljutni a szob�mba, nem akartam fel�breszteni a fi�kat, hiszen el�g neh�z �jszak�juk volt. Meg�rdemlik a pihen�st. Egy tompa kattan�ssal kiny�lt a z�r a bej�rati ajt�n, �n pedig halk kopog�ssal bel�ptem a f�radt l�gk�rbe. Visszacsuktam az ajt�t, levettem a cip�m �s a kab�tom, majd a t�sk�mmal a v�llamon indultam tov�bb.

-Hol volt�l? - a rideg hang megdermesztett.

-Te fent vagy? - n�ztem be csod�lkoz� tekintettel a konyh�ba – Azt hittem, m�g alszol.

-Amint l�tod nem – k�pte oda nekem cseppet sem kedvesen.

-Mi az? Tal�n t�rt�nt valami, amir�l �n nem tudok? - l�ptem be a konyha nyomaszt�an terhes ter�let�re.

-Mit kerest�l te tegnap �jjel az est�lyen? - szegezte fel�m �les hangj�t.

-�n csak azt tettem, amire Kaien k�rt – Zero �rtetlen�l n�zett r�m – Azt mondta, menjek el bev�s�rolni.

-�s az�rt kellett az est�lyre menned? - fordult fel�m a fi�. A hangj�t felemelte, l�tszott rajta, hogy nagyon d�h�s emiatt.

-Csendesen, m�g fel�breszted Bijichout – csit�tottam.

-Nem v�laszolt�l a k�rd�semre.

-Nem, nem az�rt mentem oda. Meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek oda. M�g azt sem tudtam, hol lesz megtartva.

-Akkor meg mi a fen��rt j�tt�l oda? Sokkal vesz�lyesebb, mint ahogy gondolod! A v�mp�rok kisz�m�thatatlanok �s nem lehet benn�k megb�zni! - csattant fel. Nem v�laszoltam, nem akartam tov�bb fesz�teni a h�rt. Nem akartam elmondani neki a teljes igazs�got. Tudtam, ha megteszem borzaszt� d�h�s lesz Kaname-senpaira. Lehajtottam a fejem �s lassan h�tr�lni kezdtem – Kaname-senpai m�r elmondta, mi t�rt�nt – sz�lalt meg ez�ttal csendesen. K�rd�n r�tekintettem, szemeimben pedig felcsillant az agg�d�s f�nye – Egyszer�en csak a te sz�db�l akartam hallani – nagyot nyeltem. El�rkeztem a konyha k�sz�b�hez, majd m�g egy l�p�st h�tr�ltam, �gy a folyos�n voltam. Azonban m�gsem szaladtam el. K�ptelen voltam, a tekintetem bennragadt Zero szomor�, vil�gos szemeiben. A sz�mat sz�ra nyitottam, azonban egy hang sem sz�r�d�tt ki r�snyire nyitott ajkaim k�z�tt, �gy lehajtottam a fejem �s mereven a f�ldet kezdtem p�szt�zni.

Zero m�lyet s�hajtott, majd elindult fel�m. B�nb�n�an lehunytam a szemeimet, majd m�g egy l�p�st elh�tr�ltam. Hallottam, hogy Zero ism�t k�zelebb l�p. Erre �n v�ltozatlanul ugyanazt feleltem. Mikor h�tam a falnak �tk�z�tt r�snyire nyitottam szemeim. Szempill�im rengetege miatt s�t�t �rnyalatban l�ttam csak a halv�nypiros sz�nyeget, �s azt a k�t fekete foltot, amely fel�t�tte fej�t a v�gtelen pirosban. Er�tlen�l feln�ztem, szemeim pedig azonnal a fi��ba botlottak – Nem b�ntott? - vont k�rd�re halkan. Nem v�laszoltam semmit, csak lehajtottam a fejem – Nem b�ntott? - ism�telte meg k�rd�s�t egy kicsit hangosabban. Megr�ztam a fejem. Zero a v�llaimra tette a kezeit, majd lassan v�gigsim�tott a karjaimon. Mikor a k�zfejeimhez �rt k�zvetlen�l el�m l�pett, karjait pedig lassan becs�sztatta a fal �s a h�tam k�z�. Gyeng�den mag�hoz vont �s halkan a f�lembe suttogta – F�ltelek – megrezzentem.

-Mi�rt... mondod ezt? - v�lasz helyett jobb keze a fejemre siklott �s szel�den simogatni kezdte puha hajamat. N�ma csend �lelt k�r�l minket. A Nap imm�r v�gan s�t�tt, f�nye azonban nem juthatott be a h�zba az elh�zott f�gg�ny�k alkotta v�d�fal miatt. F�lhom�ly uralkodott az eg�sz �p�letben, csak itt-ott vil�g�tott egy-egy feh�r folt a f�gg�ny�k alatt, ahol a f�ny �lesen besz�r�d�tt.

Zero f�lresim�totta n�h�ny hajtincsemet a nyakamr�l, majd forr� ajkait v�gigh�zta rajta. Megborzongtam, nagyon j�l tudtam, mit akar. Felk�sz�tettem magam a harap�sra, felszegtem a fejem �s v�rtam. V�rtam arra, ami csak nem akart j�nni. Zero ajkai m�g mindig a nyakamon nyugodtak, azonban nem mozdultak. Forr� lehelet�t�l t�bbsz�r is remeg�s futott v�gig a testemen, szemeimet pedig lehunytam. Halkan remeg� hangom szak�totta meg a n�m�n nyugodt hangulatot – Mi a baj? - nem v�laszolt, csak feljebb emelte fej�t, �gy �jra v�gigsim�tva a nyakamon. Ajkait m�g most sem vette el, �gy suttogta:

-Megmondtam.

-De nem kell f�ltened. Kaname-senpai nem fog b�ntani – majdnem folytattam azzal, hogy „Megb�zom benne”, azonban m�g idej�ben �szbe kaptam, hogy Zero nem hisz az ilyesmikben, �gy ink�bb �sszetapasztottam a sz�mat �s csendben maradtam.

-Hm – elvette ajkait, �s a szemembe n�zett. Egy sz�t sem sz�lt, �gy t�nt, a tekintetemb�l olvas. Mikor r�eszm�ltem, mit csin�l, azonnal les�t�ttem a szemeimet – �n csak azt mondom, maradj t�vol t�l�k – h�tat ford�tott, �s elindult a szob�ja fel�, �n azonban megszor�tottam fels�j�t a csukl�j�n�l, ezzel meg�ll�sra k�nyszer�tve �t. Meg�llt �s k�rd�n h�tratekintett.

-�n nem f�lek t�le – visszaford�totta a fej�t �s len�zett fekete zoknij�ra. V�g�l csak b�lintott egyet, majd egy kicsit megmozd�totta a kez�t, hogy megn�zze, elengedem-e. Azonban szorosan fogtam m�g a ruh�ja ujj�t, �gy csak �llt �s v�rt – Bocs�ss meg.

-Mi? - fordult h�tra meglepetten – Mi�rt k�rsz bocs�natot?

-Mindenkinek f�jdalmat okozok... - megfordult �s mag�hoz vont – Mindenkinek, akit szeretek... �s aki fontos nekem... - n�h�ny k�nnycsepp cs�szott v�gig pirospozsg�s arcomon, majd hangtalanul sz�v�dtak fel Zero feh�r fels�j�nek puha anyag�ba. Odakint sz�lling�zott a h�, a sz�l pedig egyre er�sebben f�jt.

Kisv�rtatva karjaim elernyedtek �s visszahulltak a testem mell�. Zero is eleresztett, tekintet�vel pedig �lettelen arcomat vizslatta – N�h�ny nap m�lva kezd�dik az iskola – tereltem vakv�g�nyra a t�m�t, mialatt k�nnycseppjeimet �s azok nedves �tj�t t�r�lgettem le arcomr�l. A fi� csak b�lintott egyet, tudta mivel j�r ez.

*

Alig egy h�t eltelt�vel Kaiennel �s Yagarival elment�nk feld�sz�teni azt a hatalmas termet, amiben a b�lt fogjuk megtartani, Kaiennek ugyanis az a fantasztikus �tlete t�madt, hogy a sz�net v�g�t -�s egy�ttal az iskola kezdet�t- �nnepelj�k meg egy b�llal. Az a megtisztel� feladat pedig, hogy d�sz�ts�k fel a termet, minket �rt.

A vend�geket, azaz az iskola tanul�it �s a tan�rokat m�snapra v�rtuk. A b�l este hat �rakor veszi kezdet�t, �s kilenc-t�z �r�ig fog tartani. A v�ge nem lehetett t�l k�s�n, hiszen m�snap iskola �s kor�n kell kelni.

A feladatok feloszt�sa ut�n neki�lltunk a munk�nak. Yagari �s Zero alkott�k az egyik du�t, m�g Kaien velem d�sz�tette a b�ltermet. A tan�tv�ny �s a mestere felmost�k a padl�t, addig mi a sziv�rv�ny ezernyi sz�n�ben pomp�z� lufikat f�jtuk fel, melyeket egy f�nyl� szalaggal z�rtunk le. Egy hatalmas l�tra seg�ts�g�vel Zero felk�t�tte a luficsokrokat a falakra, majd nekil�ttunk az �dv�zl�plak�t elk�sz�t�s�hez, melyen ez a felirat �llt: „Szeretettel �dv�zl�nk a Cross Akad�mia tan�vnyit� b�lj�n!” A felirat �s a plak�t kidekor�l�sa az �n feladatom volt, mert el�g j�l tudtam rajzolni, a felhelyez�s azonban m�r a f�rfiemberekre maradt.

Mikor elk�sz�ltnek nyilv�n�tottuk a b�ltermet, el�gedetten n�zt�nk v�gig munk�nk gy�m�lcs�n, majd b�szk�n t�voztunk a helysz�nr�l.

Hazafel� menet Yagari �s Kaien kitettek minket a v�rosban, hogy vegy�k meg a holnapi b�lra a ropogtatni val�t. Az aut� elhajtott, mi pedig ottmaradtunk a f�lhom�lyban �sz� v�rosban.

-Mindj�rt bes�t�tedik... - n�ztem fel az �gre. Zero nem v�laszolt semmit, csak lehunyta a szemeit – Nem szeretem, amikor ezt csin�lj�k vel�nk – fontam keresztbe karjaimat a mellkasomon – �k hazamennek �s m�g te�t iszogatnak, mi v�s�rolgatunk...

-Ink�bb induljunk, mert soha nem fogunk v�gezni, ha csak panaszkodsz – mondta �lesen.

-Hm – bement�nk az �zletbe �s a sorok k�z�tt k�v�lyogva keresg�lt�k a cetlire fel�rt dolgokat.

Mikor a hossz� sorban �ll�s f�raszt� gondolat�n t�l fizett�nk, kil�pt�nk a hom�lyos s�t�tbe.