||. Fejezet – Karmazsin pelyhek

Bek�sz�nt�ttek a t�li h�napok. Amennyire csak tudtam, ker�ltem Kaname-senpai tekintet�t, k�ptelen voltam belen�zni azok ut�n, amit mondtam neki. Hiszen soha nem �rtott nekem semmivel. �ppen ez�rt furdalt annyira a lelkiismeret. A t�li id�szakkal egy�tt elj�tt a sz�net is, mely m�rhetetlen megk�nnyebb�l�st hozott sz�momra. Minden napom olyan egyhang�an �s unalmasan telt, hogy m�r-m�r hi�nyolni kezdtem az iskol�t. Kanna-chan, a legjobb bar�tn�m, az�ta sem j�tt suliba, bizony�ra nagyon beteg lehet.

Mivel ma egy fontos est�ly lesz megtartva a v�mp�rok sz�m�ra, egyed�l iszogatom az imm�ron langyos te�mat a pattog� l�ngokba meredve. A gondolataim ezer fel� vet�ltek, egyik j�tt a m�sik ut�n. Hol Zero, hol Kaname-senpai arca villant be. Ut�bbi szem�lyn�l azonban f�jdalom �nt�tt el bel�lr�l.

-Olyan mag�nyos vagyok �gy... egyed�l... - jegyeztem meg a t�ncol� l�ngoknak – Zero �s Bijichou is dolgozik, nekik kell megszervezni�k az el�k�sz�leteket az est�lyre, �s ott is kell majd maradniuk eg�sz �jszak�ra, hogy fel�gyeljenek – letettem a mellettem nyugv� faasztalk�ra az �res b�gr�met, majd fel�lltam �s az ablakhoz s�t�ltam. Meleg kezeimet a j�ghideg ablak�vegre helyeztem, melynek fagyos �rint�s�t�l v�gigcik�zott h�tamon a hideg. Beleremegtem, majd mikor m�r kicsit hozz�szoktam, a k�lvil�gra koncentr�ltam. A Nap v�gan s�t�tt a sz�rke �gbolton, mit sem t�r�dve a sz�lling�z� h�pelyhekkel. A t�j m�r h�feh�r pomp�ba �lt�z�tt, illett a ma �jszakai esem�nyhez a term�szetnek ez az eleg�ns megjelen�se. M�ly leveg�t vettem, �s k�zben azon m�l�ztam, vajon mit csin�ljak ma, hogy valamelyest elfoglaljam magam. Az �veg p�r pillanat erej�ig bep�r�sodott, ahogy r�f�jtam a meleg l�gt�meget. Elid�ztem szemeimmel a hom�lyos folton, majd �nk�ntelen�l rajzolni kezdtem bele a mutat�ujjammal. Szab�lytalan mint�kat h�zkodtam bele, eg�szen addig, m�g teljesen fel nem sz�v�dott a lecsap�dott p�ra. Az ablak kicsit piszkosnak hatott a nedvess�gt�l, azonban nem nagyon foglalkoztam vele. H�tat ford�tottam a szel�d havaz�snak, �s visszas�t�ltam a kis asztalk�hoz, amelyen egy pap�rcetli figyelt. M�r t�bbsz�r elolvastam, de m�g egyszer sem sz�ntam r� magam, hogy belefogjak a rajta sorakoz� k�relmek had�nak a v�grehajt�s�hoz. Ism�telten v�gigfuttattam szemeimet a sorokon, majd rendszereztem magamban. Sz�mba vettem, milyen teend�ket kell megcsin�lnom, majd neki is l�ttam valamennyinek. Az utols� k�relem a bev�s�rl�s volt. Nem akartam t�l k�s�n indulni, mert m�r d�lut�n n�gy �rakor elkezd s�t�tedni az �g, azonban ak�rmennyire igyekeztem is, csak f�l n�gykor v�geztem a t�bbi teend�vel. Megengedtem magamnak egy r�vid szitkot, majd a feh�r kab�tomhoz l�ptem. A nyakam k�r� tekertem cseresznyevir�g-sz�n� s�lamat, majd magamra �lt�ttem kab�tomat is. A nyakamba akasztottam egy h�feh�r kist�sk�t, melybe beletettem Artemist, a kulcsaimat �s n�mi p�nzt is. Mivel a k�nyvemet m�r kiv�geztem, j�hetett egy �jabb, amelybe belevetem magam. Igaz�b�l nem nagyon �rtettem, hogy mi�rt nem viszem el az iskol�ba is az �ppen aktu�lis reg�nyemet. Tal�n mert am�gy is el�g nagy a hangzavar a sz�netekben, nomeg persze ki m�s lehetne az egyik prefektus, ha nem �n?

Becsuktam az ajt�t, ut�na szok�somhoz h�ven ellen�riztem, rendesen be van-e z�rva, majd elindultam a v�rosba vezet� �ton.

A telep�l�sbe �rve m�r enyhe s�t�ts�g lebegett az utc�k felett. Gyorsan v�geztem az �tel v�s�rl�s�val, �s mire �jra a kinti leveg�t sz�vhattam t�d�mbe, m�r f�lhom�ly uralkodott. Tekintetemet a f�ldre szegezve haladtam el�re, szorosan magamhoz �lelve a rec�s sz�l� pap�rzacsk�t, benne az alm�kkal �s egy�b gy�m�lcs�kkel. M�g gyorsan befordultam a k�nyvesboltba is, �s �j szerzem�nyemet is beletettem a t�sk�ba. Ekkor m�r majdhogynem teljes s�t�ts�g volt, noha csak p�r percet id�ztem el a k�nyvek k�z�tt. Sz�molgatni kezdtem, hogy innen nagyj�b�l milyen hamar �rek majd haza. Ak�rhogy n�ztem is, f�l �r�n�l kevesebb id� alatt nem nagyon �rhettem haza. Perceken bel�l pedig koroms�t�t lesz. R�ad�sul ma �jhold van.

M�r egy j� t�z perce r�hattam az utc�kat, mikor l�pteket hallottam magam m�g�tt. Egyik kezemet k�zel�tettem a t�sk�mhoz, hogy sz�ks�g eset�n el�r�nthassam Artemist, azonban m�g miel�tt reag�lhattam volna a l�ptek zaj�nak k�zeled�s�re, valaki hirtelen megragadott a v�llamn�l fogva, ezzel meg�lljt parancsolva nekem.

-Chibitan-chan, mi�rt rejted el azt a gy�ny�r� nyakacsk�dat? - h�zta lejjebb mutat�ujj�val Aidou a pamuts�lamat – Pedig olyan kecsegtet�en gy�ny�r� – szemei v�rv�r�sen izzottak fel. Test�nek ez a reakci�ja egy�rtelm�en jelezte, mit akar.

-Aidou-senpai... - kerekedtek ki szemeim. El�sz�r majdnem megk�rdeztem, mit keres itt ilyenkor, mikor bel�m has�tott a tudat, hogy ma van az a bizonyos est�ly – Ne viccel�dj, k�rlek! - h�tr�ltam egy l�p�st. � csak unottan fels�hajtott, majd fejcs�v�lva k�zeledett hozz�m.

-Nem vicceltem. De mikor tanulod m�r meg? - kezeit a karjaimra helyezte, �s er�sen szor�totta �ket – Nem vetted �szre, hogy meg�rj�t a v�red? - a h�v, amellyel ezt a k�rd�st feltette nekem, megr�misztett, �s beleremegtem.

-Aidou-senpai, el fogsz k�sni...

-Teszek r�! - kelt ki mag�b�l – Most senki sem tud meg�ll�tani – k�zelebb hajolt a nyakamhoz, �s egy k�nnyed mozdulattal leh�zta onnan a s�lat, melyet megszor�tott. V�gzett az egyszer� „el�k�sz�lettel”, majd m�r �ppen k�sz�lt megharapni, mikor hirtelen meg�llt. Mivel �n ijedtemben becsuktam a szemeimet, semmit sem l�thattam abb�l, ami t�rt�nt, �gy tov�bbra is csak a harap�sra v�rtam, amely csak nem j�tt. Aidou nem engedte el a karjaimat, s�t, ha lehet, m�g jobban megszor�totta �ket idegess�g�ben. A f�jdalomt�l felszisszentem, ekkor �szbe kapott �s eleresztett. Mivel m�g mindig szorosan z�rva voltak a szemeim, csak f�leltem, hogy vajon mi t�rt�nhet most, azonban a hallottakb�l nem der�lt ki t�l sok – Eln�z�st – hallatszott Aidou remeg� hangja, majd cip�k siet�s kopog�s�t hallottam. R�snyire nyitottam szemeimet. Aidounak nyoma sem volt, �gy megk�nnyebb�lten s�hajtottam fel.

-De v�rjunk csak... mi�rt hagyta abba olyan hirtelen? Ez nem vall r�... - a fejemet tovamozd�tottam, hogy k�rben�zzek, mi�rt szelelt el olyan hamar a sz�ke. Nem is kellett sokat ingatnom a fejem, r�gt�n megpillantottam egy foltot a bal oldalamon. Mivel az utcai l�mpa f�nye r�mvet�lt, nem l�ttam tiszt�n az alakot – Ki az? - k�rdeztem v�g�l.

-L�tom Aidou cseppet sem v�ltozott – sz�lalt meg – Annak ellen�re, hogy figyelmeztettem, ha m�g egyszer ilyesmit m�vel, nem �llok j�t magam�rt, �gy t�nik, folytatja – l�pett be mell�m a f�nyes�be – M�g egyszer eln�z�st k�rek miatta – mosolyg� arccal n�zett r�m, majd jobb kez�t az arcomra tapasztotta �s gyeng�den simogatni kezdte azt. Meg sem b�rtam sz�lalni a sokkt�l, m�g leveg�t sem vettem p�r pillanatig.

-Mit mondhatn�k most? - suhant �t agyamon, �s b�r tudtam, hogy nem kapok r� v�laszt, m�gis k�ts�gbeesetten v�rtam valamire.

-Sajn�lom, m�r nincs id�m, hogy hazak�s�rjelek. Azt hiszem, velem kell tartanod az est�lyre.

-De �n... - v�r�s�dtem el - ...nem kell... �gy �rtem... haza tudok menni egyed�l is... Itt van Artemis is...

-Aidou ellen sem haszn�ltad.

-De csak mert nem akartam b�ntani �t. Hiszen az iskol�hoz tartozik...

-Megnyugtatt�l – hunyta le szemeit. Csak �rtetlen�l pislogtam r�, � pedig a csendre csak �gy v�laszolt – Semmi okom f�lt�kenynek lenni – magyar�zta. Ha lehet, m�g jobban elv�r�s�dtem – Gyere, induljunk – mell�m l�pett, majd �tkarolt �s jobb kez�t a karomra helyezve indultunk el egym�s mellett. Engem t�bb dolog t�madott meg bel�lr�l, �s nyomaszt� �rz�s fogott el, ugyanakkor boldog is voltam. Emellett persze fogalmam sem volt arr�l, hogy � hogy �rez. F�leg azok ut�n, amit egy s�t�tebb pillanatomban a fej�hez v�gtam...

„Kaname-senpai, ideje lenne indulnod...” megborzongtam az eml�k fagyos hangulat�t�l – F�zol?

-N-nem – kezdtem el r�gt�n szabadkozni, majd eleresztettem egy mosolyt is, hogy biztos�tsam efel�l. Hab�r igaza volt... egy kicsit az�rt f�ztam. A h� �jra hullni kezdett, m�g mi az est�lyre ballagtunk. A pelyhek is �ppoly nyugodtan sz�lling�ztak, mint ahogy mi s�t�ltunk. Nem siettek sehov�, ahogy mi sem, annak ellen�re, hogy Kaname-senpai szerves r�sze a mai rendezv�nynek, �s az els� dolog, ami szemet fog sz�rni mindenkinek, az az � hi�nya lesz – Hab�r tal�n Yuuki-senpai �s a m�sik Kaname-senpai mellett nem fog azonnal mindenkinek felt�nni... Rem�lem... - m�g s�t�ltunk t�bben j�ttek vel�nk szemben-term�szetesen egyt�l egyik v�mp�rok voltak. Olyanok, akik emberek voltak valamikor. Mindegyik egyenesen r�m szegezte a tekintet�t, azonban csal�dottan vette �szre, hogy nem ak�rkivel s�t�lok az oldalamon. �gy a megt�mad�som helyett kurt�n meghajoltak, majd kiss� gyorsabbra v�ve az iramot, elt�ntek, amilyen hamar csak lehetett. A sz�l csendesen f�jdog�lt, megremegtetve az �gas-bogas n�v�nyeket. Belekapott a hajamba is, �s a s�lammal egy�tt t�ncot lejtettek.

Hamarosan meg�rkezt�nk az est�ly helysz�n�re, Kaname-senpai pedig eleresztett. Nem sz�lt semmit, csak v�rt egy darabig. �n �t n�ztem, elmer�lve hib�tlan arc�nak gy�ny�r� von�sain, m�g egyszer csak ny�lt az ajt�, �s egy sz�ke, z�ld szem�, kedves hang� fi� kukucsk�lt ki onnan.

-Oh, Kaname – der�lt fel arca, mikor megl�tta – Gyere, m�r t�bben is kerestek.

-K�sz�n�m – mosolyodott el Kaname – Ha megk�rhetn�lek, k�s�rd fel Sakur�t egy emeleti szob�ba.

-Term�szetesen – b�lintott egyet, majd mell�m l�pett – Gyere, induljunk.

-�s Ichijou...

-Igen? - fordult vissza.

-Ha lehet, senki ne l�ssa meg.

-Tudom – emelte magasba kez�t, hogy megnyugtassa Kanam�t, majd bel�pt�nk a hatalmas �p�tm�nybe. Nem tudtam hova tenni az im�nt t�rt�nt esem�nyeket, �s azt sem igaz�n �rtettem, hogy mi�rt sz�l�tja Ichijou Kaname-senpait egyszer�en csak „Kanam�”-nak.

-Ez csak azt jelentheti, hogy j� bar�tok, �s nagyon r�g�ta ismerik egym�st...

-Sakura-chan – t�r�tett �szre enyh�n magas hangj�val – Itt menj v�gig a folyos�n, �s ott fordulj majd balra. Rengeteg ajt�t l�tsz majd, de te oda menj be, ahov� „Kaname” van �rva – igaz�tott el az ajt�rengetegben Ichijou-senpai – Kaname miatt pedig ne agg�dj, azt hiszem, be fog majd menni hozz�d. Nos, nekem is ideje lenne indulnom – sarkon fordult �s a l�pcs� fel� vette az ir�nyt – Szia – intett m�g egyszer utolj�ra, majd halk kopog�sok k�zepette les�t�lt az els� szintre. M�g �lltam ott f�l percig, csak akkor jutott el tudatomig, hogy magamra maradtam. �szbe kaptam �s elindultam az Ichijou-senpai �ltal kijel�lt �tvonalon. A cip�im kopog�sa visszhangzott az ijeszt�en s�t�t �s kihalt folyos�n, Nem kicsit ideges�tettek a visszhangok, hiszen ha megl�t itt egy v�mp�r, abb�l nem s�lhet ki semmi j�. R�ad�sul egy ilyen helyen m�g Artemist sem haszn�lhatom. Kisv�rtatva azonban v�gre el�rkeztem a folyos� v�g�ig, ahol balra kanyarodtam.

-Itt t�nyleg rengeteg ajt� van... El�g sok vend�g lehet... - olvastam a feliratokat a szobaajt�kon, m�g csak meg nem akadt tekintetem a „Kaname �s Yuuki” feliraton. Kish�j�n benyitottam, azonban eml�keztettem magam, hogy az �ltalam keresett helyis�g ajtaj�ra szimpl�n csak „Kaname” van �rva. M�g p�r m�tert el�re kellett haladnom, hogy r�leljek a c�lomra. Az ajt�k szell�sen voltak besz�gezve a falba, azonban a folyos� olyan v�gtelen�l hossz�nak tetszett, hogy m�g �gy is megsz�ml�lhatatlan mennyis�g�nek t�ntek a szob�k. Benyitottam a biztons�got jelent� mened�kbe, �s csak rem�lni tudtam, hogy senki sem �rezte meg a jelenl�temet. Gyorsan be is csuktam magam m�g�tt az ajt�t, majd -mivel el�g kimer�lt voltam- letettem a csomagot egy kis sz�fa mell�, �n magam pedig k�nyelmesen elny�ltam rajta. Kivettem az �jonnan levad�szott pr�d�mat a pap�rzacsk�b�l, �s olvasni kezdtem a sorokat.

Annyira belemer�ltem a k�nyvbe, hogy �szre sem vettem, hogy elaludtam. Az �ntudatlans�gban lubickolva nyugtalan lettem, �s megjelent el�ttem Kaname-senpai arca. Azonnal felriadtam, �s ahogy ism�t visszat�rt bel�m a l�lek, �sszerezzent a testem. A szemeim kikerekedtek p�r pillanatra, azonban hamar �szbe kaptam �s a fejemre tettem a kezemet. Megmarkoltam a hajamat, mik�zben azon t�pel�dtem, hogy vajon mi lehet most Kaname-senpaijal...? Hirtelen azonban bel�m csapott: hol a k�nyvem? �szt�n�sen a hasamra tettem a kezem �s ott kezdtem el kutakodni, azonban nem volt ott semmi. Forgol�dni kezdtem, megn�ztem mindk�t oldalamon, h�tha k�z�m �s a t�mla k�z� csusszant be, vagy �ppen rajta fekszem, azonban sehol sem volt.

-A k�nyvedet keresed? - �sszerezzentem, majd fel�ltem �s h�trafordultam a hangforr�s ir�ny�ba – Nagyon izgalmas – ny�jtotta fel�m a mosolyg� Kaname a k�tetet.

-I-igen, szerintem is az – fogadtam el t�le zavartan, majd becs�sztattam a gy�m�lcs�k mell� a pap�rzacsk�ba. Enyhe piros hint�ssel az arcomon elfordultam a b�toron, hogy letehessem a l�baimat, tekintetemet pedig a f�ldre szegeztem. Kaname egy, a sz�fa melletti hatalmas �gyon �lt. Nagyon puha volt, el�gg� bem�lyedt alatta az �gynem�. Egyre idegesebb lettem a n�mas�g miatt, fesz�lts�gemet pedig az is fokozta, hogy Kaname-senpai bel�m f�rta a tekintet�t – Mit mondhatn�k most? Tal�n k�n�ljam meg gy�m�lccsel? Az ostobas�g lenne... ha van valami, ami t�lem kell neki, akkor az a v�rem – idegesen kezdtem j�tszani a szokny�m sz�l�vel. Gy�r�gettem �s megszor�tottam az anyagot, Kaname-senpai pedig tov�bbra is csak hallgatott. M�r-m�r �reztem, hogy engem n�z, �s ett�l m�g rosszabbul �reztem magam. Tiszt�ban voltam vele, hogy az arcom miatt nem kell agg�dnom: m�r �gy is teljesen piros az eg�sz – H�ny �ra lehet vajon? - gyorsan k�rbefuttattam a szemeimet a szob�n. R�gt�n szembet�nt, hogy egy darab ablakot sem tal�lni a falakon, hab�r ezen nem kellett volna annyira csod�lkoznom... - Kaname-senpai...? - sz�l�tottam meg halkan, szinte suttog� hangon – Megk�rdezhetem... mennyi az id�? - fels�hajtott, majd megt�masztotta mag�t h�tul, �s a naps�rg�ra m�zolt plafonra szegezte tekintet�t.

-P�r perccel m�lt hajnali h�rom.

-K�sz�n�m – nem mondott semmit, csak akkor reag�lt, mikor fel�lltam.

-Hova m�sz? - mikor r�n�ztem, feje ism�t fel�m fordult. Komoly tekintettel n�zett r�m, majd kezeit elv�ve a h�ta m�g�l, lend�letet vett �s fel�llt – Hova m�sz? - ism�telte meg k�rd�s�t.

-Az egyik ajt�ra „Zero �s Kaien” volt �rva...

-�k jelenleg nincsenek a szob�jukban. A munk�jukat v�gzik.

-De nem pihennek n�ha?

-Nagyj�b�l f�l�r�ja kelt fel Zero, el�tte pedig p�r �r�val Kaien is lefek�dt pihenni, sz�val egy ideig m�g nem mennek be oda – n�h�ny l�p�ssel el�rt hozz�m, �s a v�llaimra tette a kezeit. Tekintet�t a fognyomokra tapasztotta, �s �ntudatlanul is v�gigsim�tott a sebeken. Lehajtottam a fejemet, mire � elvette kez�t a nyakamr�l �s visszacs�sztatta azt a v�llamra. A folyos�r�l halkan besz�r�d�tt n�h�ny cip� kopog�s�nak a hangja. Nagyj�b�l ketten lehettek, val�sz�n�leg egy l�ny �s egy fi�, akik egy�tt j�ttek ide. Elj�tszottam a gondolattal, hogy tal�n Rima �s Shiki azok, azonban nem m�l�ztam rajta t�ls�gosan sokat, eml�keztettem magam, hogy Kaname-senpaijal vagyok, �s illene r� figyelnem. Egy l�p�st h�tr�ltam t�le, majd amilyen m�lyen tudtam, meghajoltam.

-Eln�z�st, Kaname-senpai!

-Mi�rt? - �gy hallatszott, mintha mosolyogna. V�gigsim�tott a fejemet, majd az �llamra helyezte kez�t �s felemelte azt, ezzel jelezve nekem, hogy egyenesedjek fel. Egy ideig m�g csendben voltam, �gy �reztem, m�g nem tal�ltam meg a megfelel� szavakat, �gy csak les�t�ttem szemeimet �s halkan kipr�seltem t�d�mb�l az �sszes leveg�t. Kaname-senpai csendben v�rt egy darabig, csak engem n�zett. Egyszer csak felnyitottam szemeimet �s megsz�laltam, azonban tov�bbra sem mertem a szemeibe n�zni:

-Amikor... azt mondtam neked, hogy „Kaname-senpai, ideje lenne indulnod...” �gy �rzem, hogy akkor el�gg� megb�ntottalak... - egyre csak a vil�gosz�ld talajt p�szt�ztam tekintetemmel, m�g meg nem l�ttam k�t halkan kopog� fekete foltot megjelenni a z�ldben. Kaname-senpai l�pett k�zelebb hozz�m.

-Ez�rt volt�l olyan ideges? - nevetett fel halkan �s kurt�n, majd szorosan �t�lelt. Meglepetts�gemben fels�hajtottam, �s �reztem, hogy arcom m�lyv�r�s �rnyalat�ra v�lt – Igaz�n nem kellett volna agg�dnod emiatt – nyugtatott – A tisztav�r�eket sok m�s is foglalkoztatja, ami feledteti vel�nk a t�bbi, munk�n k�v�li dolgokat.

-Ezt... nem �rtem...

-Hab�r �gy t�nik, mintha mindenki tisztelne minket, a felsz�n alatt sokan a veszt�nket akarj�k, �s irigyek r�nk. Sok tisztav�r� �ngyilkoss�got k�vet el, mert m�r nem b�rja ezt a stresszt, illetve az is megt�rt�nhet, hogy kiv�gzik.

-De... meg tudj�k... �gy �rtem... meg tudj�tok v�deni magatokat, nem igaz? Akkor m�gis hogy...?

-Egy tisztav�r�vel a legk�nnyebben egy m�sik v�gez.

-De mi�rt �ln�k meg egym�st? - m�lys�ges csend �lepedett le a szob�ra. �jabb cip�k kopogtak v�gig a folyos�n. Lassan, fokozatosan el�ltek a kinti hangok is, majd egy ajt�csuk�d�ssal v�glegesen v�get is �rtek.

-Elviselhetetlen, ha kedvesen n�znek r�d, de m�lyen bel�l gy�l�lnek. Csak tiszteletb�l, nem pedig sz�nt sz�nd�kkal viselkednek kedvesen.

-Azt hiszem... �rtem – sz�laltam meg halkan – De l�tszatra olyan gondtalannak t�nt�k... mintha mindenetek meglenne... �s m�gis... - elengedett �s tekintet�t belef�rta az �n sz�ntelen lefel� pislog� szemeimbe – L�tsz�lag minden rendben van, de bel�l m�gis gy�tr�dt�k... - arcomon ki�jult a piross�g, hangom pedig elcsuklott, szemeimben k�nnyek gy�ltek – Akkor... pr�b�ljatok meg �gy �lni, hogy semmit se b�njatok meg. Mindent addig kell megtenni, am�g lehet – n�ztem fel r� k�nnyben �sz� szemekkel – Lehet, hogy amikor az �t v�g�re �rve visszan�z�nk, m�g a legmozgalmasabb �let is k�znapinak t�nik? - szemeim visszazuhantak a talajra - Mindegy, merre indulunk, csak az elszalasztott lehet�s�geken keserg�nk? Rem�lem, nem �gy van. �n nem szeretn�m a hal�lom pillanat�ban �tkozni a sorsom �s azon r�g�dni, mi mindent hagytam ki r�vid �letem folyam�n. Rettenetes lehet, ha valaki ilyen �resnek �rzi az �let�t! - halk zokog�sban t�rtem ki. Kaname csak meglepetten n�zett egy darabig, majd tekintete ism�t a megszokott higgadts�got t�kr�zte, �s l�gy mosollyal arc�n, l�gyan f�lretolta az arcomat t�r�lget� kezeimet �s � folytatta az �ltaluk elkezdett munk�t. Halkan h�pp�gtem m�g egy darabig, majd n�m�n suttogni kezdtem – Azt tan�csolom, hogy �lj �gy, ahogy szeretn�l, �s ne figyelj oda a t�bbiekre... �s akkor nem fogsz elszalasztani semmit... legf�k�pp a boldogs�got... - nem sz�lt egy sz�t sem, csak mereven n�zett r�m. Felnyitottam �ztatott szempill�im k�zt �rz�tt szemeimet, �s v�gre arc�ra szegeztem �ket. Nem mosolyodott el, tekintet�b�l minden �rzelm�t tiszt�n ki lehetett olvasni. Ez �letemben el�sz�r siker�lt, hiszen mindig csak kedvess�get l�tok benn�k, a t�bbi �rzelm�t elz�rva tartja a vil�g el�l. Tal�n pontosan az im�nt bevallott dolgok miatt. M�lyet s�hajtott.

-Igazad van. K�sz�n�m – ism�t �t�lelt – Tal�n t�nyleg nem k�ne foglalkozni a v�lem�ny�kkel – ism�t halk cip�kopog�st hallottunk, amely nem messze torpant meg, majd egy nyikorg� ajt� ny�g�s�t, azt�n csak egy csattan�st, ahogy bez�r�dott az ajt� – Gyere, mosd meg az arcod – eresztett el. Odavezetett egy feny�f�b�l k�sz�tett vil�gos ajt�hoz. Benyitott, majd visszas�t�lt a vattapamacs-�llag� �gyhoz �s lehuppant r�. Lassan odabaktattam a mosd�hoz �s belepillantottam a t�k�rbe. Az arcom �s a szemeim is csupa pirosak voltak. Nem n�zegettem magam sok�ig, sokkal jobban tetszettem magamnak, amikor mosolyogtam �s vid�m volt az arcom. Laza fonattal kulcsoltam �ssze f�lhossz� hajamat, hogy ne zavarjon, majd nekil�ttam le�bl�teni az arcomat. Alaposan lemostam r�la szomor�s�gomat, fejembe azonban m�lyen bev�s�d�tt az im�nt lezajlott dial�gus. Vettem egy m�ly l�legzetet, majd lassan kif�jtam. M�g egy ideig csak a mosd�kagyl�t n�ztem. Agyamban �jra �s �jra lej�tszottam azt a jelenetet, f�leimben egyre csak Kaname-senpai szomor� hangja csengett, ahogy elmes�lte nekem mindazt a sz�rny�s�get, amit �t kell �lnie n�h�ny sorst�rs�val. Olyanokkal, mint Yuuki-senpai �s a m�sik Kaname-senpai. V�g�l arcomat belet�r�ltem egy puha piros t�r�lk�z�be, majd ism�t a t�k�rbe n�ztem �s felm�rtem magam. Sokkal jobban n�ztem ki. Sarkon fordultam �s kis�t�ltam a z�ld sz�nyegre. Halk kattan�ssal becsuktam magam m�g�tt a f�rd�szobaajt�t, �s n�ma l�ptekkel odamentem Kaname-senpaihoz. Meg�lltam el�tte, � pedig r�memelte v�r�sesbarna szemeit – Az im�nt Zero ment a szob�j�ba – hangja �rzelemmentes volt.

-Most nem kell megv�denem Zer�t. Kaname-senpai pedig... Nem fontos – r�ztam a fejem – R��r – Kaname-senpai elmosolyodott, majd hirtelen megragadta a kezemet �s elfek�dt�nk az �gyon. Fejem a mellkas�n nyugodott, � pedig l�ngol� arcomat simogatta.

-Sz�val velem szeretn�l maradni – nem tudtam eld�nteni, hogy k�rdezi-e, vagy meg�llap�tja, csak vettem egy remeg� l�legzetet, majd kurt�n b�lintottam. Arcomat belef�rtam feh�r ing�be. Megmarkoltam a v�kony anyagot, olyan ideges voltam. Halkan felnevetett – Aludj m�g egy kicsit – ism�t b�lintottam, azonban �gy maradtam, ahogy voltam. Nem kellett sok�ig v�rnia, hogy �lomba mer�ljek. Mikor ernyedt kezeimet elnyelte a cseresznyevir�g-sz�n� vattapamacs, �vatosan, nehogy fel�bresszen, lassan el�rehajolt �s halkan a f�lembe s�gta – K�sz�n�m.