Chapter 1.

A szob�mban f�lhom�ly van, az �g a sz�rke �s a r�zsasz�n �rnyalatai k�zt v�ltakozik. Az ablakom f�lig nyitva, �gy az �vegen verseng� es�cseppek nem zavarj�k a kil�t�somat. A f�lig �tl�tsz�, s�t�tv�r�s f�gg�ny�met n�m�n lebegteti a sz�l. Csak az es�cseppek kopog�sa hallatszik. Az ablakomhoz s�t�lok �s magasan az �gre n�zek. A s�t�tsz�rke �ggel t�k�letes kontrasztot alkotva vil�g�tanak a napsugarak. Az ablakommal szembeni f�nak a leveleit figyelem, ahogy tehetetlen�l hajlonganak a r�juk hull� cseppekt�l. Ennek a hangja az es�erd�ket id�zi el�m. Friss �s �de lesz t�le a hangulatom – a v�z hangja is lehet hidrat�l� hat�s�. A tekintetem visszakalandozik az �gre, �s megl�tom a sziv�rv�ny k�t l�b�t. A k�zepe egyel�re l�thatatlan marad – olyan, mintha a felh�k takarn�k el. Nyilv�nval� sz�momra, hogy nem is fogom soha l�tni ezt a sziv�rv�nyt teljes pomp�j�ban, mert a bal oldala kezd is felold�dni, ahogy a Nap egyre lejjebb ereszkedik a horizonton.

Valahonnan t�volr�l hallom, hogy rezeg a telefonom az �gyamon, de nem foglalkozom vele. Nagyon j�l tudom, ki keres �s mi�rt. Az egyik oszt�lyt�rsam az, �s az�rt keres, mert azt akarja, hogy elmenjek a ma esti bulij�ra. Pedig sz�mtalanszor megmondtam neki, hogy engem es�lytelen bulin l�tni... Hazudn�k, ha azt mondan�m, nem ideges�t a folyamatos zaklat�sa. Hiszen mondhatok neki b�rmit, lepereg r�la, mint kacs�r�l a v�z – ez�rt is �ll�tottam mindenre tekintettel rezg�re a telefonom. Mert ma d�lut�n �n s�t�lni akartam – �gy ki�lvezhetem, hogy a sz�leim nincsenek itthon. K�l�nben ha itthon lenn�nek, val�sz�n�leg nem engedn�k, hogy ilyenkor, k�s� d�lut�n s�t�lni menjek. Az egyetlen f�lelmem az volt, hogy esetleg �sszefutok valamelyik ismer�s�mmel, �s elr�ngat abba a buliba. De h�t amint v�ge a ny�rnak, v�gz�s leszek, teh�t hivatalosan is szabad akaratom lehet – nem mintha eddig nem d�nthettem volna magam a tetteimr�l, de ez legal�bb ad n�mi nyomat�kot is a dolognak. Az pedig egy m�sik letagadhatatlan t�ny, hogy mindig is nyilv�nval�an �rettebb voltam a kort�rsaimn�l.

Nem csin�lok m�st, csak felveszem a kab�tom �s les�t�lok a f�ldszintre. Norm�l esetben zen�t is hallgatn�k, de nekem most t�k�letesen el�g az es�cseppek kellemesen nyugtat� hangja. Miut�n bez�rom az ajt�t v�gign�zek a kis kavics�t melletti apr� �ltetv�nyeken. Az �szir�zsa ragadja meg legink�bb a figyelmem – anya tiszt�ban is van vele, hogy ez tetszik legink�bb, �s ez�rt is �ltetett ebb�l h�rom eg�sz sornyit. Lass� l�ptekkel elindulok a kapu fel�. A csukly�mat nem veszem fel, mert az es� csak szemerk�l. Ny�rhoz k�pest el�g hideg az id� – 17�C van – de �n ink�bb csak �r�l�k ennek. �gy vagyok vele, hogy ha a ny�r mindig ilyen lenne – vagy legfeljebb csak 25�C-ig k�szna fel a h�m�rs�klet – mag�t az �vszakot is v�rn�m, nem csak a velej�r� sz�netet.

Nagyj�b�l m�sf�l h�ttel ezel�tt l�ttam egy nagyon aranyos sr�cot. Minden apr� r�szletet megjegyeztem r�la – pontosan fel tudom id�zni, mi volt rajta, milyen magas volt a mellette �ll� f�hoz k�pest, �s mi�rt guggolt, amikor el�sz�r �szrevettem a fekete-feh�r cs�kos pulcsij�t a z�ld bokrok k�z�tt. Becsl�seim szerint 165-170 centi k�zt volt, a BMI-indexe 20 k�r�li – a magass�g�hoz k�pest ugyanis meglehet�sen v�kony volt – fekete-feh�r cs�kos, csukly�s pulcsit �s sz�rk�sk�k farmert viselt, a jobb oldalon egy hosszan lel�g� l�nccal. S�t�tbarna haja volt �s gy�ny�r�, k�kesz�ld tekintete – a k�k dominanci�j�val. Szinte �tl�tsz�nak, es�sz�n�nek t�ntek a szemei �s valami eszm�letlen m�ly tekintete volt, ami azonnal megfogott benne. Amibe azonnal belezuhantam... M�g egy rajzom is van r�la. Kicsit tal�n furcsa, de �lland�an n�lam van – m�g most is.

Persze nem �ll�thatom minden ok n�lk�l, hogy beleszerettem, de azt elmondhatom, hogy szimpatikus volt �s megtetszett. Hiszen egy k�bor kismacsk�t emelt ki a r�zsabokor �gai k�z�l. Nyilv�n a k�ts�gbeesett ny�vog�sa volt, ami megt�rte. R�ad�sul az a szel�d arc, amivel a cic�ra mosolygott felejthetetlen marad sz�momra. Sajnos nem sok olyan embert ismerek, akik megtett�k volna ugyanezt. Sajnos...

Egyre s�t�tebb lett. Nem akartam t�ls�gosan elny�jtani a s�t�t, de m�g egy�ltal�n nem akartam hazamenni sem. Akaratlanul is ugyanoda mentem vissza, ahol el�sz�r l�ttam a sr�cot. Ez�ttal csendben odas�t�ltam a r�zsabokorhoz is. K�rben�ztem – nem voltak sokan, �ppen csak k�t-h�rom aut�t l�ttam. A „park” nem volt nagy, becsl�seim szerint egy 70 m�ter �tm�r�j� k�r ter�let�vel lehetett egyenl�. Nem mondhatn�m, hogy tele volt n�v�nyekkel, viszont rengeteg �llat volt itt. Leguggoltam �s v�gigj�rattam a szemeimet a bokron, azt�n az alatta l�v� f�ldre siklott a figyelmem – m�g mindig l�tszottak a kismacska mancsnyomai. Beny�ltam m�lyen a bokor al�, �s megtapogattam a porhany�s f�ldet. A r�zsabimb�k illata hihetetlen �des arom�val hintette be a leveg�t – �s ez t�rsulva az es� kellemes illat�val a vil�g egyik legcsod�latosabb illatkompoz�ci�j�t hozta l�tre. N�h�ny pillanat erej�ig egyetlen aut� sem z�mm�g�tt a k�zelben, �gy az es�cseppek hangj�ra tudtam koncentr�lni – illetve m�g egy hangra, k�zvetlen�l a h�tam m�g�l, ami a kisebb �gak sz�tt�redez�s�hez t�rsult. Ijedten fordultam h�tra, ezzel sikeresen megsebes�tve a jobb k�zfejemet. A hirtelen f�jdalom miatt nem is az idegenre, hanem a kezemre n�ztem el�sz�r.

• Megs�r�lt�l? – nem sz�ltam semmit, csak magamban zs�rt�l�dtem, hogy „Mi�rt, tal�n nem �gy t�nik?”. Mintha nem lenne el�g nyilv�nval�...

• Igen, beleakadtam az egyik t�sk�be – mikor feln�ztem r�, egy pillanatra el�llt a sz�vver�sem. �reztem, hogy a v�rem az arcomba tolul. Azt nem tudtam, elpirultam-e egy�ltal�n, �s ha igen, mennyire, de jobbnak l�ttam, ha nem agoniz�lok ezen, mert akkor csak m�g zaklatottabb leszek. Egy ideig csak az arcomat f�rk�szte, azt�n v�gre megsz�lalt:

• Te vagy az a l�ny m�g k�t h�ttel ezel�ttr�l.

• Melyik l�ny? – term�szetesen tudtam, hogy mir�l besz�l, de �gy �t�ltem meg, jobb, ha �gy teszek, mintha nem �rten�k semmit. K�l�nben is, az csak m�sf�l h�t volt...

• Nem �rdekes – a k�zfejemre ejtette a pillant�s�t – F�j?

• Nem annyira – b�lintott egyet, azt�n sarkon fordult – Mi�rt j�tt�l ide? – erre sem v�laszolt azonnal. El�sz�r j�l megfontolta mag�ban, mit fog mondani, �s csak ut�na sz�lalt meg:

• Csak erre j�rtam, �s megl�ttalak a bokorn�l – fordult vissza.

Rem�ltem, hogy k�rdez majd valamit, vagy t�rt�nik majd valami, mert nekem semmi m�s �pk�zl�b k�rd�s nem jutott eszembe. Egy ideig csak n�zt�k egym�st, azt�n a zseb�be ny�lt, el�h�zott egy cigit �s meggy�jtotta. Elfordult �s �gy f�jta ki a f�st�t, a sz�l m�gis az arcomba s�p�rte az eg�sz nikotinfelh�t. Megint r�m n�zett, v�rt p�r m�sodpercet, de mivel m�g mindig nem sz�ltam semmit, csak intett egyet �s elment. A sz�vem szakadt meg a t�volod� h�t�nak l�tt�n. M�g sz�vesen besz�ltem volna vele. A kiss� titokzatos term�szete nagyon megfogott benne. Illetve pontosan a megfoghatatlans�ga volt, ami nagyon impon�lt. M�g sokkal jobban megkedveltem, mint eddig.

�gy �t�ltem meg, hogy ideje lenne hazamennem – elv�gre t�le is nagyon megijedtem, pedig m�g csak f�lhom�ly volt. Szorosabban �sszeh�ztam magamon a kab�tomat – a leveg� m�g jobban leh�lt �s a sz�l is felt�madt, r�ad�sul az es� is �tv�ltott kellemes szemerk�l�sb�l vad zuhog�sba. Szinte futottam hazafel�. Az ajt�ban m�g a kulcsomat is leejtettem, s�t, a vizes cip�mmel megcs�sztam a lak�s k�vezet�n �s majdnem elestem, de v�g�l nem t�rt�nt semmi sem. �gy d�nt�ttem, veszek egy forr� f�rd�t – ilyen �z�s ut�n az ilyesmi k�telez� �rv�ny�nek sz�m�t.

Este kilenc t�j�n egy kiad�s vihar is tombolt a v�ros felett. �r�kon kereszt�l vill�mlott �s d�rg�tt az �g. �n a legt�bb id�t az ablakok mellett t�lt�ttem, amin hangosan kopogtak a kem�ny es�cseppek �s figyeltem az �gi tus�t. Mindig is nagyon szerettem a viharokat, nemcsak figyelni, de hallgatni is. Persze egy kicsit f�ltem, l�v�n egyed�l voltam otthon, s�t�tben, egy viharos �jszaka. De csak a gondolataim fel�t foglalta le a vihar – az agyam m�sik fel�t kit�lt�tte a sr�c. Vele kapcsolatban viszont minden – a hangja, az illata �s az azzal kevered� cigif�st szaga, a kisug�rz�sa, egyszer�en minden.

A sr�cra gondolva aludtam el, �lmomban pedig tov�bb folytattuk a mai besz�lget�st.