28th chapter. Just a part of the exam-period. :3

28. Fejezet

Vizsgahetek

Miut�n haza�rtem, azonnal �gyba d�ltem, hogy folytathassam a pihen�st, amire, valljuk be, sz�ks�ge volt egy olyan lusta szervezetnek, mint amilyen az eny�m is volt. A h�tv�g�m nagyr�szt azzal telt, hogy a t�teleimet olvastam �t �jra �s �jra, gyakoroltam matekfeladatokat, teljesen �sszevissza ing�zva a kilencedikes �s tizenkettedikes tananyag k�z�tt, az eg�sz biol�giajegyzetemet �tolvastam, �jra elolvastam a k�telez� olvasm�nyokr�l �rt olvas�napl�imat, hogy eml�kezzek r�juk, foglalkoztam a sz�sszenetnyi t�rt�nelem�vsz�mokkal, mindezek ut�n pedig ism�t csak a matekkal sz�szm�t�ltem – nem akartam a v�letlenre b�zni, hogy esetleg valamit elrontok. Hab�r h�tf�n az angol ker�lt csak sorra, ez a k�t nap volt az utols� �s egyben a leghosszabb id�szakom arra, hogy �jra mindent �tn�zhessek. �s �n az a fajta vagyok, aki �l is ennek a lehet�s�g�vel. A Page-gel, Rose-zal, Mizuy�val �s Ryan-nel folytatott besz�lget�seim k�r�lbel�l a vill�mk�rd�sek szintj�re s�llyedtek – nem t�lzok, ha azt mondom, csak ez�rt h�vtuk fel egym�st. �s nem, m�g a bar�tommal sem enged�lyeztem magamnak k�l�n besz�lget�st, �gy gondoltam, ezt az egy hetet ki kell b�rnom an�lk�l, hogy valami – a tanul�s szempontj�b�l – komolytalanabb dologr�l besz�ln�k vele. A h�ten egyik�nk sem alhatott ott a m�sikn�l, puszt�n mert �n �gy gondoltam, a legjobb az lenne, ha nem tartan�m fent �t is m�g �gy hajnali egyig, m�g ism�tlek. Mondjuk el�fordult, hogy felh�vott az �jszaka k�zep�n, hogy aludjak, de akkor is csak neki mondtam, hogy „j�, rendben, fekszem m�r”, egy�bk�nt tov�bb folytattam m�g az ism�tl�st.

H�tf�n az �breszt�m el�tt pattantak fel a szemeim, �s m�r akkor olyan voltam, mint a m�rgezett eg�r – gomb�c a torkomban, a tenyereim izzadnak, a sz�vem �gy ver, mintha �letem legmegterhel�bb edz�s�r�l j�ttem volna, a l�z �s az �jul�s �rzete ker�lget, a gyomrom �kl�mnyire zsugorodott, teh�t enni sem vagyok k�pes, a t�rdeim remegnek, �s emiatt f�l�, hogy spont�n �sszecsuklok, sz�val csak a stressz�rzet tipikus jelei – igen, a szimpatikus hat�s t�netei, egyed�l a pupill�mat �s a v�zizmaim ereit nem l�tom saj�t szemmel. ...Ok�, lehet, hogy t�l sok volt a h�tv�gi biol�gia, na mindegy. Nem b�zom a v�letlenre.

Ahogy lassan, f�lve, g�rcs�sen a korl�tot szorongatva v�nszorogtam le a f�ldszintre, anya hangja hallatszott valahonnan t�volr�l. Tulajdonk�ppen abban sem voltam biztos, hogy a saj�t f�lemmel hallottam, �s m�g magamn�l vagyok.

• Fel�bredt�l, Lara? – bizonytalanul sz�ra nyitottam a sz�mat, de hang valahogy nem j�tt ki a torkomon. Odabotork�ltam a konyh�hoz, �s megt�masztottam magam az ajt�f�lf�n, mintha s�lyos beteg lenn�k. Igaz, az is voltam, csak nem v�rus vagy bakt�rium okozta probl�m�m volt, hanem szimpl�n a mell�kves�m volt vicces kedv�ben a hormontermel�s�t illet�en. �s a v�rusoknak n�gy r�sze van; a fej, annak a k�ls� r�sze a kocsony�s feh�rjeburok, abban van az �r�k�t�anyag, ami lehet RNS, azaz ribonukleinsav, vagy DNS, ami a dezoxiribonukleinsav r�vid�t�se, ezut�n j�n a nyaki r�sze, azt�n a farokr�sz �s a farokrostok, a m�rete pedig 1-300 nanom�ter k�z�tt helyezkedik el. A bakt�riumok h�rom fajt�ja kin�zet alapj�n pedig a coccus, bacillus �s spirillum. T�l sokat foglalkoztam volna a biol�gi�val? �, ugyan, csak a f�zetemmel a p�rn�m alatt aludtam.

• Nem vagyok benne biztos. – a hangom el�g bizonytalannak hangzott. Remeg� l�ptekkel, m�g mindig g�rcsbe r�ndult gyomorral foglaltam helyet az asztaln�l. A tananyag k�rlelhetetlen�l kavargott a fejemben, �s szinte egym�s ut�n j�ttek a nyelvemre a k�l�nb�z� t�nyek �s meg�llap�t�sok az �sszes tant�rggyal kapcsolatosan.

• Hogy aludt�l az �jjel?

• Stresszhormonnal a v�remben.

• Endoplazmatikus retikulum?

• Az is van. �gy t�bb milli�rdnyi. – any�nak t�ls�gosan komoly kisl�nykomplexusa van, emiatt a kellet�n�l jobban ig�nyelte, hogy a k�zel�ben legyek, de mivel nekem tanulnom kellett, k�nytelen voltam egybef�zni a k�t esem�nyt, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy m�g � vasalt, �n hangosan olvastam fel neki a biol�gi�t, mint esti mes�t. Az meg m�r csak hab a tort�n, hogy anya a vasal�s ut�n olyan agyhalott lett, hogy azonnal �gyba ment. Ok�, kicsit tal�n f�raszt� lehet az anyag, ezt beismerem. De csak egy kicsit – Am�gy annak is k�t r�sze van, a DER �s a SER, att�l f�gg�en, van-e rajta ribosz�ma, �s...

• P�nteken lesz csak a biol�gia.

• Tudom. – ez el�g egy�rtelm�en a finomabb megfogalmaz�sa volt annak, hogy „pofa be”. J�, �rtettem, pofa s�lyba. F�lve a kezeimre n�ztem. Igen, j�l �reztem, hogy remegnek. Ahogy anya el�m tett egy adag r�ntott�t, hitetlenkedve n�ztem fel r�.

• Mi az?

• Szerinted k�pes vagyok enni b�rmit is? Gyomor-b�l traktusom van az adrenalinom miatt, csak megnehez�ten�m a saj�t dolgomat, ha er�ltetn�m az ev�st. – j�, kicsit tal�n t�nyleg sok volt a h�tv�gi biosz. Anya elmosolyodott.

• Akkor csak �lt�zz fel.

• Az lesz a legjobb. – �rtettem egyet egy b�lint�ssal. Anya tekintet�n l�tszott, hogy komolyan agg�dik az �llapotom�rt. H�t, nem volt egyed�l.

A szob�mba �rve a ruh�sszekr�nyemhez mentem. Vetettem egy pillant�st a kar�r�mra – m�g a t�l sokn�l is t�bb id�m volt a reggeli k�sz�l�d�sre. Tudtam, hogy visszaaludni nem leszek k�pes, hiszen az is k�sz csoda volt, hogy am�gy hajnali kett�kor �lom j�tt a szememre, sz�val ezt a vari�ci�t elfelejthettem. Az ajkamba haraptam – nagy gond lenne, ha felh�vn�m? Zavarhatom �n ilyenkor a k�sz�l�d�se k�zben? �s ha �ppen a sz�leivel besz�l, akik igyekeznek �t megnyugtatni a vizsg�i el�tt, �s elmondani neki, hogy �gyis mindent tudni fog?

A dilemm�mat a telefonom szak�totta f�lbe. �ppen az �lt�z�sem k�zep�n voltam – teh�t a v�r�s szoknya volt eddig rajtam –, amikor meghallottam a H.I.M. dal�t. �gy vetettem r� magam az �gyamon b�k�sen nyugv� telefonomra, mint egy ki�hezett veszett r�ka. M�gis, miut�n felvettem, nem sz�ltam bele, hanem arra v�rtam, hogy � mondjon valamit.

• Hogy vagy? – k�rdezte k�sz�n�s n�lk�l. Magamban m�rlegeltem egy darabig. Erre most mit mondjak? Nem akarom, hogy agg�dnia kelljen miattam is.

• J�l. – b�ktem ki v�g�l.

• Akkor most ugorjuk �t azt a r�szt, amikor te bizonygatod nekem, hogy minden a legnagyobb rendben, �s ink�bb mondd el, hogyan �rzed magad igaz�b�l. – Ryan t�nyleg nem viccelt, amikor azt mondta, j�l ismeri a saj�t bar�tn�j�t. K�l�nben fel sem h�vott volna ilyenkor reggel, hogy megk�rdezze, hogy �rzem magam.

• Az ideg-�sszeroppan�s sz�l�n �llok. – ismertem be. Szorosan �sszeg�mb�ly�dtem az �gyamon, mik�zben olyan er�sen szor�tottam meg a takar�mat, hogy falfeh�rek lettek az �z�letek a kezemen.

• J�l sejtettem. V�rj egy kicsit.

• Ok�. – beharaptam az ajkamat. Eszm�letlen�l f�jt, de a fesz�lts�gemet valahol le kellett vezetnem. Egyre t�relmetlenebb�l v�rtam, hogy Ryan �jra megsz�laljon, �s valami �letjelet adjon mag�r�l, de csak nem mondott semmit. M�r azon voltam, hogy leteszem ink�bb a telefont �s megszak�tom a h�v�st, de arra gondoltam, hogy az el�g nagy bunk�s�g lenne, sz�val ink�bb csak tov�bb v�rtam. Szerintem ha a takar�m ord�tani tudott volna, olyan vis�t�st �s pat�li�t rendezett volna a szor�t�som miatt, hogy minimum f�l f�lemre s�ket lettem volna. Azt�n Ryan �jra megsz�lalt.

• Itt vagyok. – a szemeim kikerekedtek a meglepet�st�l. Ryan pontosan az arcom mellett mondta ezt, �gyhogy m�g a meleg lehelet�t is �reztem a b�r�m�n. Ahogy odakaptam a fejemet, megszak�totta a h�v�st – Gondoltam, hogy sz�ks�ged lesz r�m. – �gy d�nt�ttem, az lesz a legjobb, ha nem mondok semmit, hanem csak b�lintok, mert a hangomban nem b�zok. V�gt�re is a b�lint�s is reakci�. Azonnal �tkaroltam a nyak�t, �s leh�ztam magam mell� az �gyra. Nem �rdekelt, hogy nincs rajtam a piros-feh�r matr�zbl�zom, abban a pillanatban csakis az sz�m�tott, hogy Ryan ott van velem.

• K�sz�n�m. – er�sen a mellkas�ba f�rtam az arcomat, � pedig csak mosolygott, m�g megsimogatta a hajamat.

• Nyugalom. Csak egy vizsga.

• Tudom. De tudod, milyen fontos.

• Ahogy azt is tudom, milyen stresszes vagy. – szorosabban �leltem magamhoz, annyira, hogy felny�g�tt. Ok�, t�l szoros. Azonnal eleresztettem.

• Ne haragudj. – megr�zta a fej�t.

• Nem haragszom.

• Nem gondoltam volna, hogy idej�nn�l miattam. – felvonta f�l szem�ld�k�t.

• Mi�rt ne j�nn�k ide, amikor sz�ks�ged van r�m? – ezzel megfogott. Nem tudtam r� mit v�laszolni, �gyhogy csendben maradtam. Ryan k�zel hajolt hozz�m, azt�n lassan megcs�kolt. Ism�t �tkaroltam a nyak�t, m�g � a derekamat fogta meg. Nagyj�b�l egy perc m�lva h�z�dtunk el egym�st�l – Megnyugodt�l?

• Egy kicsit. Tal�n. – tettem m�g hozz� bizonytalanul. Megt�masztottam magam az �gyon, fel�ltem, ut�na Ryan-en �tm�szva a ruh�sszekr�nyemhez s�t�ltam, ahov� egy v�llf�ra ki volt akasztva a matr�zbl�zom. Gyorsan magamra vettem, addig Ryan folyamatosan engem figyelt – Ne b�mulj.

• Nem b�mullak. – elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, ez a besz�lget�s egyszer m�r lezajlott k�z�tt�nk. Febru�r 18-a volt, odakint h�vihar tombolt, mi addig n�la sz�rakoztunk a h�zban – Gyere ide.

• Nem.

• Mi�rt is nem? – a kar�r�mra n�ztem.

• Mert mindj�rt indulnunk kell.

• Motorral j�ttem.

• Na de... – kezdtem, de ahogy megfordultam �s r�n�ztem, l�ttam, hogy az �gy sz�l�n �l, a karjait kit�rva, arra v�rva, hogy odamenjek. Megad�an s�hajtottam – J�, rendben. – sz�lesen elvigyorodott. Le�ltem az �l�be, � pedig azonnal k�r�m z�rta a karjait. Belecs�kolt a nyakamba, mire �n automatikusan f�lrehajtottam a fejemet, hogy teret adjak neki. F�l k�zzel �tkaroltam a nyak�t, m�g a m�sikkal a zak�j�t markoltam meg. Ahogy lejjebb haladt, a mellkas�ra cs�sztattam a kezem – Ryan. – mintha ett�l �szrevette volna, mit csin�l, visszakozott.

• Ne haragudj. – elmosolyodtam.

• Nem haragszom, butus. Csak most nincs erre id�nk. �s ezzel csak t�bb adrenalin ker�l a v�rembe. S�t, a ti�dbe is. – halkan kuncogott.

• Tudom. De nem ugyanolyan, mintha a stressz miatt t�rt�nne.

• Tudom, de ugyan�gy szimpatikus hat�s. – adtam egy puszit az orr�ra, azt�n a homlok�ra, ut�na az �llamat a fej�re t�ve �leltem azt magamhoz.

• Eg�sz biztos tartani akarod magad ahhoz, hogy ne tal�lkozzunk a h�ten? – a hangj�t elnyelte a matr�zbl�zom, �gyhogy �n csak tomp�n, elnyomva hallottam.

• Musz�j.

• Velem is tudsz tanulni.

• De egyr�szt nem akarlak fent tartani t�ged is, m�sr�szt meg nem hagyn�d nekem hogy �n fent legyek.

• Ez igaz. – nevetett fel.

Adott m�g egy utols� puszit a nyakamra – amit kicsit elny�jtott ugyan, de mindegy –, azt�n eleresztett. Lement�nk a f�ldszintre, �n a kezemben a jegyzeteimmel, Ryan pedig t�k�letes higgadts�ggal. S�t�tt r�la, hogy mindent tud. Megfordult a fejemben a k�rd�s, hogy �n mi�rt nem tudok ilyen magabiztos lenni? Apa a kezembe nyomott egy t�l�l�csomagot tele M&M's-szel, Snickers-szel, Milk�val �s Skittles-szel, ut�na sok sikert k�v�ntak any�val, azt�n eleresztettek benn�nket. Ryan �s �n elhagytuk a h�zat, felsz�lltunk a motorj�ra, azt�n elindultunk. Ez�ttal szokatlanul lassan hajtott. Nyilv�n, hogy tov�bb h�zza az utat, csak azt nem �rtettem, mi�rt. Az �r�mra n�ztem – m�g volt t�z perc�nk. Ah�, sz�val nem akarta, hogy ak�r csak egy pillanatra is magamra maradjak. Hirtelen Mason hajtott el mellett�nk az aut�j�val. Term�szetesen azonnal felismert�k mindketten, hiszen Ryan is �s �n is rengetegszer �lt�nk m�r abban a kocsiban. Mindett�l f�ggetlen�l ezen momentumot sz� n�lk�l hagytuk.

Percekkel k�s�bb Ryan lef�kezett az akad�mia el�tt. Egy hossz� cs�kkal b�cs�ztunk el egym�st�l, miel�tt elv�ltunk volna �s berohantam volna az �p�letbe. Mivel azok, akik emelt szinten vizsg�ztak, k�l�n teremben �rt�k a feladatlapot, �n is el lettem v�lasztva a t�bbiekt�l. A terembe �gy ment�nk be, hogy a tan�ri asztaln�l �l� fel�gyel�tan�rnak le kellett adnunk a kikapcsolt mobilokat. H�rman voltunk �sszesen, kett� az „a” �vfolyamb�l, �s �n egyed�lik�nt a „b”-b�l. Gomb�ccal a torkomban �s �kl�mnyire zsugorodott gyomorral foglaltam helyet. Kitettem magam mell� a padra az �dess�geket, egy tollat, illetve a szem�lyimet �s a di�komat, hogy igazoljam magam, ut�na csak a kar�r�mat b�multam arra v�rva, hogy v�gre elkezd�dj�n m�r a vizsga.

Pontosan eg�szkor v�gigellen�rizt�k a h�rom szem�ly szem�lyazonoss�g�t, ezt k�vet�en kiosztottak mindenkinek egy-egy feladatsort, mindezek ut�n pedig elkezdt�k �rni. Sz�zh�sz perc�nk volt az eg�szre, sz�net n�lk�l. Mosd�ba is csak �gy lehetett kimenni, hogy v�llaltuk a kock�zat�t annak, hogy esetleg nem v�gz�nk a feladatlappal, plusz id� teh�t nem j�rt, csak az eleve rendelkez�sre �ll� k�t �ra.

�n szinte dalolva oldottam meg a feladatokat �s �rtam le a megold�sokat. Nem az volt a bajom, hogy nem jutottak eszembe a v�laszok, �pp ellenkez�leg: sz�momra a probl�m�t az jelentette, hogy t�l gyorsan jutott eszembe el�g sok minden, �s att�l f�ltem, elfelejtek valamit, miel�tt egy�ltal�n pap�rra vethetn�m. De a v�g�n minden inform�ci�t le tudtam �rni, �s az �dess�geknek is csak az egy�t�de fogyott el, ilyen szempontb�l teh�t b�szke voltam magamra. R�ad�sul sz�z percen bel�l befejeztem mindent, �gyhogy hamarabb elmehettem. A mobilomat visszavettem, �s miut�n bekapcsolt, els� dolgom volt �rni egy SMS-t Ryan-nek, hogy remek�l siker�lt a vizsga – m�r ahogy �n �rzem –, �s rendk�v�l hamar v�geztem. Ezek ut�n �ppen any��kat t�rcs�ztam, hogy vel�k is k�z�ljem a h�reket, de akkor a szemeim meglepetts�gemben kikerekedtek – Ryan h�vott!

• Megmondtam, hogy menni fog. – sz�lalt meg azonnal. Halkan nevettem – A holnapira ne stresszelj r� ennyire.

• Ha mindent tudsz, akkor azt is, hogy ez nem fog bek�vetkezni.

• Aludj ink�bb n�lam.

• Tudod, hogy nemet mondok r�. – jegyeztem meg cinikusan. Tudom, hogy tudja. Fels�hajtott.

• Az sem jelent gondot. Ha kell, elrabollak. – ism�t felnevettem – Szerintem a sz�leid sem b�nn�k. – a kezemet a sz�m el� emeltem, hogy valamelyest elfojtsam a nevet�sem hangjait, hiszen a t�bbiek m�g jav�ban a vizsgapap�r f�l�tt g�rnyedtek – Hogy van am�gy a mell�kves�d?

• A mell�kves�m vel��llom�nya kifejezetten j�l van, k�sz�n�m sz�pen. Mind az adrenalin, mind a noradrenalin-szintem norm�lis. – a vonal t�ls� v�g�r�l hallottam, ahogy kuncog.

• Elmenjek �rted?

• Ne, nem kell. Ink�bb most hazamegyek gyakorolni, hogy este veled lehessek.

• Megtisztel�, hogy be tudsz s�r�teni a sz�k�s napirendedbe. – ezt olyan hangnemmel mondta, hogy k�ptelen lettem volna meg�llni nevet�s n�lk�l.

• �r�lj is neki. Kiv�lts�gos kezel�sben r�szes�telek.

• J� tudni. – kuncogott, azt�n fels�hajtott – De most komolyan; gyere m�r ki a suli el�, nem akarok r�d itt v�rni eg�sz nap. – a sz�vem meg�llt egy pillanatra. M�r itt van? Mikor v�gzett egy�ltal�n?

• Mikor v�gezt�l a vizsg�val?

• Egy ideje. – �sszevontam a szem�ld�k�m, de nem sz�ltam semmit, csak letettem a telefont, �s alig neszezve kisiettem az akad�mia �p�lete el�, ahol megl�ttam Ryan-t, ahogy a motorj�n �l �s az utca v�g�t figyeli.

• Pontosabb v�lasz? – mosolyogtam r�, mire � elvigyorodott �s v�llat vont.

• Ha olyan pontosan szeretn�d tudni, akkor elmondom neked, hogy nyolcvank�t perc alatt v�geztem az eg�sz k�cer�jjal. A tan�r el�sz�r ki se akart engedni.

• Gondolom csak a szok�sos „ellen�rizd le m�g egyszer”-duma, igaz?

• Tudsz mindent. – �sszenevett�nk, �n pedig feltartottam fel� a k�zfejemet.

• Adj egy dorsum manus-t. – f�lig felvonta a szem�ld�k�t.

• Egy mit?

• K�zh�t latinul. – fels�hajtott.

• Tudod, �gy terveztem, hogy hagylak, hadd tanulj n�lam d�lut�n, de a jelek szerint nem szabad ezt engednem. – lebiggyesztettem a sz�mat.

• Most komolyan megtagadn�d egy str�bert�l az egyetlen �lvezetet az �let�ben? – nem, �nir�ni�ban nem szenvedek hi�nyt. F�loldalasan elvigyorodott.

• Na gyere, te kis str�ber cicusom. – engedelmesen fel�ltem m�g� a motorra, szorosan �tkaroltam, azt�n elhajtott velem haz�ig.

N�lam megeb�delt�nk mindketten, �s miut�n �sszeszedtem a matekfelszerel�semet – �s r�szletes besz�mol�t adtam a sz�leimnek a vizsg�r�l –, hagytam, hogy elvigyen mag�hoz, cser�be � hagyta, hogy addig tanuljak, ameddig j�l esik. Ebb�l egy�bk�nt az lett, hogy este negyed tizenegykor r�m sz�lt, �s megzsarolt, hogy ha nem hagyom abba most azonnal a matekfeladatok gyakorl�s�t annak ellen�re, hogy t�k�letesen mennek, nem fog semmi olyat csin�lni velem, amit am�gy im�dok, mint p�ld�ul ha piszk�lj�k a h�tamat, vagy a hajamat. Tudta, hogy n�lam ez m�k�dni fog, �gy teh�t k�t perccel k�s�bb m�r az �gy�ban �lve rendezgettem magamon a takar�j�t. Mosolyogva megcs�v�lta a fej�t, azt�n miut�n lekapcsolta a villanyt, lefek�dt mell�m.

M�snap reggel egyszerre sz�laltak meg az �breszt�ink, �s egyszerre �ll�tottuk le �ket, az ezt k�vet� reakci�ink viszont gy�keresen elt�rtek egym�st�l – ugyanis m�g Ryan hal�l nyugodtan f�szkelte vissza mag�t a takar�ja al�, addig �n �gy viselkedtem, mint aki hangyabolyon �l, �s azonnal fel akartam kelni, hogy elk�sz�ljek. Ha m�r egyszer visszaaludni nem tudtam volna...

• Fel ne merj m�g kelni. – hallottam meg magam m�g�tt egy m�ly, a reggelt�l m�g a szokottn�l is m�lyebb �s rec�sebb hangot. K�rd�n fordultam h�tra, �gy szembetal�ltam magam Ryan komoly arc�val �s egy nyitott szem�vel.

• Mi�rt ne?

• Ha felkelsz, komolyan mondom, hogy nem csin�lom �jra, amit m�lt �jjel. – az ajkamba haraptam. Ez azt jelentette, hogy nem fog ma �jjel is �gy kif�rasztani, mint legut�bb, �s nem fog ut�na k�nyeztetni a h�tam �s a hajam babr�l�s�val.

• Ez m�r zsarol�s. – v�llat vont.

• Sz�ks�ghelyzet. – m�lyet s�hajtottam, de csak megadtam neki magam, �s visszafek�dtem mell�. Egy diadalittas vigyorral az arc�n karolt �t. Tudtam, hogy ha nem f�raszt ki �gy, ahogy azt m�lt �jjel tette, nem fogok tudni elaludni – Ha gondolod, ak�r most is kif�raszthatlak kicsit.

• Nem kell, k�l�nben a vizsgalap f�l�tt aludn�k el. – megpusziltam az orr�t, mire halkan kuncogott, �s hosszan megcs�kolt.

• Att�l nem f�ln�k. Az adrenalinszinted nem hagyn�, hogy elaludj.

• Az lehet. Viszont most hadd �lt�zzek fel.

• Frusztr�l, ha nincs rajtad semmi? – nem mondtam semmit, csak v�llat vontam, de Ryan kuncog�s�b�l �t�lve az arcom megint elv�r�s�d�tt. Rohadt v�rkering�s – Maradj ink�bb m�g egy kicsit. – szorosabban mag�hoz h�zott, azt�n adott egy puszit a homlokomra.

• De a sz�vem m�ris �gy ver, mint a l�gkalap�cs, k�ne egy pacemaker, minimum egy lev�lnyi nyugtat� �s a tudat, hogy v�gre t�l vagyunk ezen az eg�sz hercehurc�n. – felnevetett.

• Majd lesz�nk, nem is olyan sok�ra. M�r csak n�gy nap.

• Plusz a sz�belik.

• Igen, de gondolj arra, hogy j�v� h�ten p�nteken m�r v�gzel mindennel.

• Az lehet, de az m�g egy el�g t�voli id�pont.

• Mi�ta vagy ilyen pesszimista?

• Csak realista. �n realista vagyok, sz� sincs pesszimizmusr�l. – ellenkeztem.

Egy �r�val k�s�bb hagyta csak, hogy felkelj�nk. Nyilv�n tudta, hogy k�t perc lenne csak sz�momra a k�sz�l�d�s, ut�na m�r semmi sem foglalna el, ez�rt h�zta ezt ilyen hossz�ra. Reggelizni sem reggeliztem, hi�ba mondta mind Ryan, mind Alison, hogy ennem k�ne. A gyomrom ellent mondott mindkettej�knek, ugyanis ism�t ugyanolyan kicsire zsugorodott, mint el�z� nap.