11th one. It's about Lara's suffering. :3

11. Fejezet

A pokol napjai

• �n... – a sokkhat�st�l el�sz�r k�pnyi-nyelni nem tudtam. Nem sz�m�tottam r�, hogy Mason hirtelen el�m �ll, �s kerek-perec megk�rdezi, akarok-e j�rni vele. Persze sz�moltam a lehet�s�g�vel, de �gy �t�ltem meg, el�g nyilv�nval�ak voltak a fel� k�ld�tt jeleim, miszerint �n semmi ilyesmit nem akarok t�le. Miut�n el�g b�tors�got gy�jt�ttem, a f�ldr�l v�g�l visszaszegeztem r� a tekintetemet, mire szembetal�ltam magam Mason izgatott, �s v�rakoz� arc�val – ...nem tudom. – b�ktem ki v�g�l – Hadd gondoljam m�g �t. – erre a sr�c arca egy csap�sra csal�dott� v�lt. Hab�r nem is igaz�n tudom, mit v�rtam. Vagy v�rhattam.

• �rtem. Akkor majd... besz�l�nk m�g. – az ajkamba haraptam �s lassan b�lintottam. Nem voltam biztos benne, hogy az volt a helyes v�lasz – Szia. – el�m l�pett �s adott egy puszit az arcomra, azt�n visszasz�llt az aut�j�ba �s elhajtott.

Bennem megfogalmaz�dott a k�rd�s, hogy most m�gis mi a francot csin�lhatn�k – nagyon nem akartam, hogy egy ilyen vallom�sra sor ker�lj�n, erre pedig meg is volt az okom. Hiszen �n nem akartam semmit a sr�ct�l, a vonzalma teljes m�rt�kben pl�t�i volt, es�lye sem volt n�lam m�r a kezdetekt�l fogva, de ami a legrosszabb volt, hogy – magamat ismerve – k�ptelen lettem volna nemet mondani neki, vagy ak�rki m�snak. �n tipikusan az a t�pus� ember voltam, aki ink�bb szenvedett maga, semmint hogy megb�ntson m�sokat. Teh�t ha nemet mondok, megb�ntom Mason-t, amit nagyon nem akartam, viszont igent sem akartam mondani, mert akkor �n szenvedn�m v�gig a kapcsolatot. Az pedig nem m�k�dik, hogy igent mondok, azt�n k�t nap m�lva bejelentem, hogy szak�tani akarok. Annak nem lenne semmi �rtelme, r�ad�sul m�g sokkal rosszabbul esne Mason-nek. Patthelyzet alakult ki k�r�l�ttem nagyj�b�l k�t pillanat leforg�sa alatt, am�g Mason kiejtette a sz�j�n azt a h�rom sz�t. Hogy �n mi�rt nem tudtam azt mondani neki, hogy „ne haragudj, rohannom kell”! El�bb kellett volna haszn�lnom az eszemet, de t�nyleg nem sz�m�tottam erre. �s term�szetesen volt m�g valami, ami tett m�g egy lap�ttal erre az eg�szre, mert hiszen mi�rt is ne lehetne m�g fokozni egy kicsit a helyzet s�lyoss�g�t? M�g �n mindezt v�giggondoltam, gyakorlatilag odafagytam a j�rd�ra.

A suliba teljes melank�li�ban l�ptem be, a szekr�nyemn�l pedig m�g figyelmeztetnem kellett magam, hogy ne �ruljam el magam a viselked�semmel. Tudtam, �gy kell viselkednem, mintha mi sem t�rt�nt volna. Hiszen a l�nyok eg�szen biztos a nyakamat szedt�k volna, ami�rt nem mondtam azonnal igent a k�rd�sre, ebben a helyzetben teh�t nem sz�m�thattam r�juk. �k mindannyian Mason p�rtj�t fogt�k, egyt�l egyig. Eszembe jutott Pete, �s hogy tal�n neki k�ne sz�lnom, mert � nagyon j� tan�csokat tud adni, de azt�n r�gt�n arra gondoltam, hogy nem k�ne zavarnom �t a mezei probl�m�immal, amikor hamarosan itt a szemeszter v�ge, neki pedig hoznia kell minimum a t�le megszokott �tlagot, vagy m�g egy ann�l is jobbat.

Megpaskoltam az arcom k�t oldal�t, azt�n becsuktam a szekr�nyajt�mat. Miel�tt bementem volna a terembe, ahol huzamos id�n bel�l elkezd�d�tt az irodalom�ra, gyorsan a mosd�ba siettem. Volt bent h�rom l�ny, akik a t�k�r el�tt ellen�rizt�k m�g a sminkj�ket, de szerencs�mre hamarosan kimentek, �gy egyed�l maradtam ott bent. M�lyen a t�d�mbe sz�vtam egy nagy adag leveg�t, azt�n lassan kif�jtam, ahogy a t�k�r el� l�ptem. A mosd�kagyl�ra t�maszkodtam, �gy b�multam a szemeimbe. A sz�m konkr�tan hajsz�lnyira volt att�l, hogy kisebesedjen, puszt�n az�rt, mert idegess�gemben szinte belev�jtam a fogaimat ma reggel, tot�lisan figyelmen k�v�l hagyva a t�nyt, miszerint egy�bk�nt sz�jf�ny volt rajtam. Arcot mostam, azt�n �jrakentem a sz�mat a sz�jf�nnyel, egyed�l az�rt, mert �gy tal�n lesz valami, ami megakad�lyoz engem abban, hogy meg�ll�s n�lk�l a sz�mon t�ltsem ki az idegess�gemet – aha, naivan ezt gondoltam.

Ehhez k�pest az eg�sz napom �gy n�zett ki, hogy a sz�mat haraptam, annyira ideges voltam. �s tehetetlen. �gy, hogy Mason vallott, �s kerek-perec megk�rdezte, akarok-e j�rni vele, m�r semmit sem tehettem. Am�g nem vetemedett erre, m�g volt legal�bb egy halv�ny es�lyem arra, hogy azzal lehessek egy�tt, akivel akartam, de �gy m�r az a csek�ly lehet�s�g is el�szott. Ez olyasmi volt, mint egy eljegyz�s – illetlens�g lett volna tov�bb folytatni a sz�lmalomharcomat az�rt, akit most m�r nem kaphatok meg.

• Minden ok�? – j�tt oda hozz�m �r�k ut�n Page.

• Persze, mi�rt ne lenne? – olyan �gyes voltam, hogy k�pes voltam mosolyogni is hozz�.

• Csak eg�sz nap furcs�n viselkedsz.

• �n nem vettem �szre. – vontam v�llat, mint akinek fogalma sincs semmir�l.

• J�, igaz, nem is arr�l van sz�, hogy furcsa lett�l volna, csak... van egy ilyen �rz�sem. – a gyomrom �kl�mnyire zsugorodott. Azzal nem sz�moltam, hogy a legjobb bar�tn�k meg�rzik az ilyesmit.

• T�rt�nt valami? – termett ott hirtelen Mizuya is. �rtatlanul pislogott r�m, nagy k�v�ncsi szemekkel. Nyilv�n meghallotta a besz�lget�s�nket.

• Nem, semmi. T�nyleg semmi. – bizonygattam tov�bb.

• Van kedved �tj�nni ma d�lut�n? – aj�nlotta jap�n bar�tn�m. M�rlegeltem magamban a dolgot, de azt�n arra jutottam, jobb lesz, ha a ma d�lut�nt arra szentelem, hogy rendbe szedjem magam.

• Ink�bb majd holnap. Vagy azut�n. �gyis tanulni kell.

• Igen, ez igaz. Akkor majd m�skor. – b�lintottam – Majd h�vj fel, hogy mikor j� neked.

• Ok�, mindenk�ppen.

Nem akartam Mizuy�t sem leterhelni ezzel, mert annyira v�g�l is nem volt durva probl�ma. Vannak enn�l sokkal rosszabb dolgok is, �gyhogy ink�bb �r�ln�m k�ne, hogy nekem csak egy ilyen kis sz�sszenet jutott ki oszt�lyr�sz�l. J�rnom kell Mason-nel? Na �s? Nagy �gy. De legal�bb az �sszes szerettem �letben van, mindenki eg�szs�ges �s majd kicsattan az energi�t�l �s az �leter�t�l. Ennek k�ne �r�ln�m, nem pedig azon szenvednem, hogy valaki j�rni akar velem. N�h�ny �vsz�zaddal ezel�tt is kib�rt�k a n�k, ha egy olyasvalakihez kellett hozz�menni�k, akit nemcsak nem szerettek, de m�g vagy h�sz �vvel id�sebb is volt n�luk. Igen, az �n helyzetem ebb�l a sz�gb�l vizsg�lva f�nyesebb volt az �v�kn�l.

�ppen kap�ra j�tt, hogy kezdet�t vette az iskolaszezon, mivel �gy nemcsak az edz�sek, de a tanul�s is lefoglalt. Mondjuk nem eg�szen �gy, ahogy �n azt akartam – nem tudtam ugyanis osztatlan figyelmet szentelni a tanagyagnak, l�v�n a fejem folyamatosan kattogott, m�ghozz� azon, hogy ebben a helyzetben mi lenne a legjobb megold�s. Hiszen k�t lehet�s�gem volt, ami k�z�l egyiket sem akartam megtenni. Term�szetesen egyszer�bb lett volna nemet mondani – igen, a t�bbi embernek tal�n az lett volna, de nem nekem. Mason-nek is mondtam m�r kor�bban: r�m egyetlen szab�ly vonatkozik, az pedig �gy hangzik: engem szigor�an tilos b�rmilyen tekintetben is egy kalap al� venni a t�bbi emberrel, van r� ugyanis egy j� 90% es�ly, hogy r�m nem lesz igaz, ami a t�bbiekre igen. Mikor m�r nem b�rtam tov�bb, �s �gy �reztem, hogy az agyam is felsz�vta a lehet� legt�bb inform�ci�t a tank�nyvb�l, �gy �lltam fel az asztalomt�l, mintha legal�bbis egy hangyabolyon �ltem volna eg�sz addig. Mivel a munkaszezon is kezdet�t vette, egyed�l voltam otthon. Betelepedtem a nappaliba a PS3 el�, a God of War III-at pedig kicser�ltem a Tomb Raider Anniversary-ra. Eg�szen estig j�tszottam vele, m�g any��k meg nem j�ttek. Akkor elmentem f�rdeni, azt�n belevetettem magam az �gyamba – nem �ppen alv�s c�lj�b�l. Tiszt�ban voltam vele ugyanis, hogy nem fogok tudni �lmot er�ltetni a szemeimre. M�g janu�rban, a sz�net alatt kivettem egy k�nyvet a k�nyvt�rb�l – Kirino Natsuo K�n c�m� k�nyve –, aminek �gy ut�lag kifejezetten �r�ltem is. Mintha csak meg�reztem volna, hogy egy ilyen hangulat� k�nyv fog kelleni nekem, �ppen a legt�k�letesebbre esett a v�laszt�som. Majdnem az eg�sz �jjelt �tolvastam, alig aludtam h�rom �r�t, viszont eljutottam a k�nyv fel�ig. �gy d�nt�ttem, az iskol�ba is magammal viszem, �gy a f�zeteim mell� bezs�foltam m�g a krimit is, azt�n elmentem otthonr�l. Mason j�l �rezte, hogy nem kell �rtem j�nnie.

�r�k alatt jegyzeteltem, �s igyekeztem minden idegsz�lammal arra koncentr�lni, amit a tan�r magyar�zott. Tegnap �ta er�sebben megfogalmaz�dott bennem, hogy tal�n m�gis sz�lnom k�ne valakinek a probl�m�mmal kapcsolatban. Na j�, de m�gis kinek? A l�nyok kap�sb�l tabuk voltak, mert �k Mason-nek szurkoltak, a v�laszukkal enn�lfogva m�r a megk�rdez�s�k n�lk�l is tiszt�ban voltam: „mondj igent neki, elv�gre nagyon rossz nem s�lhet ki a dologb�l”. Igen, mondan�k �k, csakhogy nem tudtak ezzel kapcsolatban m�g egy apr�s�gr�l, ami tal�n megv�ltoztatta volna a v�lem�ny�ket. Tal�n. Mert benne volt a pakliban, hogy ha el�rultam volna nekik azt a kis apr�s�got, azt mondt�k volna, nem �ri meg, �s Mason eg�szen biztosan odavan �rtem, �gyhogy h�lye lenn�k eldobni magamt�l egy ilyen lehet�s�get. Nekem a meg�rz�seim m�gis m�st s�gtak. Vagy csak az �rzelmeim kezdik �tvenni a hatalmat a j�zan eszem felett. Ki tudja? M�g �ltal�nos iskol�ban a kedvenc tan�romnak volt egy j� mond�sa, amivel m�r akkor is maxim�lisan egyet �rtettem: „a szerelem �l, but�t �s nyomorba d�nt”. Na igen, erre szok�s azt mondani: „enough said”.

�gy d�nt�ttem teh�t, hogy addig h�zom a v�laszad�st, am�g lehet. Itt viszont felmer�lt egy �jabb k�rd�s: m�gis meddig lehet egy ilyesmit h�zni? �reztem, hogy bennem folyamatosan csak n� a fesz�lts�g, �s nem tudtam ellene semmit sem tenni, ez a gondolat pedig csak tov�bb fokozta mindezt. A d�lut�nom elment az edz�ssel, a h�tral�v� id�t pedig elh�ztam azzal, hogy tanultam �s a videoj�t�kon l�gtam. �jszaka ism�t nem aludtam szemhuny�snyit sem, �gy b�s�gesen volt id�m a k�nyv m�sodik fel�re is.

Szerda reggel egy SMS v�rt.

„D�nt�tt�l m�r? - Mason.”

Nagyot nyeltem, a torkomban gomb�c n�tt, a gyomrom �kl�mnyire zsugorodott, �s �gy �reztem, mintha levert volna a v�z. Teljesen l�zasnak �reztem magam, az arcom �gett az izgalomt�l, a kezeim pedig hidegek �s izzadtak voltak, r�ad�sul remegtek is. J� n�h�ny perces dilemm�t k�vet�en v�g�l �gy hat�roztam, nem �rok vissza neki ink�bb. Jobb, mintha azt �rtam volna, „m�g nem”, mert annak se lett volna t�bb �rtelme. A h� csak szit�lt, �gy az utam a suliba nem volt megterhel�, egyed�l az jelentette a neh�zs�get, hogy eszm�letlen neh�znek �reztem a testemet �s a fejemet a kialvatlans�gom miatt. Az iskola el�tt megl�ttam Page-et �s Austin-t egy hatalmas eserny� alatt. Mindketten mosolyogva n�zt�k a m�sikat, mialatt besz�lgettek �s nevetg�ltek. Hezit�ltam, hogy j� �tlet lenne-e odamenni hozz�juk, de bar�tn�m d�nt�tt helyettem: mivel �szrevette, hogy meg�rkeztem az akad�mi�hoz, intett nekem, �s hangosan odak�sz�nt.

• Szia, Lara! – a nevemet elny�jtva ki�ltott. Erre Austin is fel�m n�zett, � egy biccent�ssel k�sz�nt�tt, m�g mindig mosolyogva. �n l�nyegesen szer�nyebben viszonyoztam az integet�st, azt�n lassan odas�t�ltam hozz�juk.

• Sziasztok. – �dv�z�ltem mindkettej�ket – Hogy vagytok?

• Remek�l. – bar�tn�m arc�n a vigyor m�g sokkal sz�lesebb lett, ezen kijelent�s�t ugyanis a bar�tja egy puszival jutalmazta.

• �r�mmel hallom. – a jelek szerint a j�kedv�k �tragadt r�m is, mert egy teljesen spont�n mosoly h�z�dott a sz�mra.

• �s te? Kicsit s�padt vagy. – m�ricsk�lt Austin. A sz�vem erre meg�llt egy pillanatra.

• �n is, csak nem tudtam aludni az �jjel. – miel�tt b�rmi m�st kital�lhattam volna, term�szetesen elk�ptem az igazs�got. Mekkora barom vagyok!

• Hogyhogy? T�rt�nt valami? – v�ltott azonnal agg�d�ra Page. Megr�ztam a fejem.

• Nem, dehogy. Csak nem tudtam elaludni, ennyi az eg�sz. – Austin tekintete gyanakv�v� v�lt, �gy t�nt, tiszt�ban van a r�szletekkel. Igaz, m�r mi�rt ne lenne, hiszen Mason-nel �s Ryan-nel legjobb bar�tok – Na megyek. Sziasztok. – gyorsan el akartam t�nni onnan, miel�tt m�g t�bb k�rd�s mer�lne fel a t�m�val kapcsolatban.

Az iskol�t �s a d�lut�nt ism�t �pp csak �tv�szeltem, az edz�sen a teljes�tm�nyem jelent�sen romlott a k�t �jszakai alv�skimarad�snak h�la. Edwardnak ez szemet is sz�rt, de hi�ba k�rdezett, neki sem mondtam t�bbet, mint b�rki m�snak addig.

Cs�t�rt�k�n m�r egy zombi �letsz�nvonal�n voltam, vagy legal�bbis valami f�lholt organizmus�n, ami a hal�ltus�j�t v�vja. A suliba konkr�tan v�nszorogtam, �s csak egy hajsz�l v�lasztott el att�l, hogy elkezdjek h�r�gni, mint R az Eleven testekben. Az elm�lt napokban jelent�sen megn�tt a zenehallgat�ssal t�lt�tt �r�im sz�ma, �s mivel �jszak�nk�nt sem tudtam aludni – a legut�bbit lesz�m�tva –, azok is l�nyeg�ben azzal mentek el, hogy a f�lhallgat�mmal a fejemen �v�ltettem Marilyn Manson Holy Wood album�t, megf�szerezve n�h�ny Three Days Grace, KoЯn �s Breaking Benjamin dallal.

D�lut�n az edz�s ut�n – ahol Edward haza akart k�ldeni ink�bb, ahelyett, hogy ott szenvedtem – otthon �rl�dtem magamban. M�r semmi sem k�t�tt le, r�ad�sul kaptam egy �jabb SMS-t Mason-t�l, amiben le�rta, hogy ennyi id� alatt m�r eg�szen biztosan kital�ltam a v�laszomat, �s tal�lkozni szeretne – �s akkor t�rtem meg.

Olyan er�vel szakadt ki bel�lem a s�r�s, mint m�g addig soha. �r�ltem, hogy egyed�l voltam otthon, �gy senkinek sem kellett magyar�zkodnom, �s eg�szen nyugodtan kiadhattam magamb�l mindent. N�h�ny perc m�lva m�r v�r�s �s forr� volt a fejem a s�r�st�l, mintha l�zas lettem volna. Mivel akkor v�gre al�bbhagyott kicsit a s�r�hull�mom, bep�ty�gtem gyorsan egy �zenetet Page-nek, hab�r angyali t�relemre volt sz�ks�gem hozz�, tekintettel arra, hogy a kezeim meg�ll�s n�lk�l remegtek. Az �zenet tartalma mind�ssze annyi volt, hogy megk�rdeztem t�le, nem zavarok-e �s felh�vhatom-e. Nem akartam elrontani a hangulatot, ha net�n Austin �ppen n�la van.

�zenet helyett egy h�v�st kaptam v�laszul.

• M�r mi�rt ne h�vhatn�l fel? T�rt�nt valami? – sz�lt bele kiss� ideges hangon a bar�tn�m. Megpr�b�ltam visszafojtani a s�r�g�rcs�met, nem t�l sok sikerrel.

• P-Page... – szipogtam. Erre azonnal megv�ltozott a hangja.

• Mi t�rt�nt? – ez�ttal agg�d� volt, nem inger�lt.

• Mason... j�rni akar...

• Veled? – nem mondtam semmit, mert a s�r�somat akartam magamban tartani. Page megk�nnyebb�lten elnevette mag�t – De ez t�k j�! – erre a v�laszra sz�m�tottam, ez�rt nem akartam besz�lni err�l senkivel sem. Miut�n kimondta, r�gt�n kapcsolt – De akkor mi�rt s�rsz? Nem akarsz j�rni vele?

• Nem. – m�g mindig szipogtam, de a konyh�ba sietve magamhoz vettem egy kupac pap�rzsepit. Er�teljesen kif�jtam az orromat, mintha ezzel a m�velettel megszabadulhatn�k az �sszes probl�m�mt�l.

• Hogyhogy? Mason t�k szuper sr�c, �s eg�szen biztosan szeret, �s... – f�lbeszak�tottam, hallani sem akartam Mason-r�l.

• Mert �n Ryan-t szeretem. – a s�r�som ellen�re hat�rozott hangon mondtam ki. Ez volt az a kis apr�s�g, amir�l eddig senki m�s nem tudott rajtam k�v�l. A s�r�s megint kit�rt bel�lem. A konyhapultra ejtettem a telefonomat, azt�n a mosd�hoz siettem, hogy megmoshassam az arcomat. Miut�n v�geztem, visszavettem a kezembe a mobilomat.

• Akkor ez�rt volt�l olyan furcsa eg�sz h�ten? – nem mondtam semmit, csak szorosan �sszeszor�tott ajkakkal b�logattam, egy pap�rzsepit szorongatva – H�ha. – ennyi volt az �sszes reakci�ja a hallottakra, ut�na percekig m�lys�ges csend.

• Bocs, hogy zavartalak. – a h�velykujjam m�r majdnem hozz��rt a megszak�t�s gombhoz, de Page tov�bb k�rdezett, �gy visszaemeltem a f�lemhez a k�sz�l�ket.

• De akkor mi�rt nem mondod ezt meg neki? Vagy eddig mi�rt nem mondtad meg neki? M�g nem k�s�.

• De igen. – sz�geztem le, egy �jabb orrf�j�ssal megtoldva a v�laszomat.

• Mi�rt lenne? Am�g mindketten �letben vagytok, nem k�s�. – ez�ttal valami�rt nem tudtam nevetni a po�nj�n.

• Mert azzal megb�ntan�m Mason-t. Tudod, hogy nem tudok senkit sem elutas�tani, r�ad�sul szem�ts�g lenne. Egy utols� gennyl�d�nak �rezn�m magam, ha elutas�tan�m, azt�n a legjobb bar�tj�val j�nn�k �ssze. Persze csak elm�letben. – tettem hozz� gyorsan – Ha Ryan is �gy �rezne ir�ntam, mint ahogy �n ir�nta. De �t abszol�t nem �rdeklem.

• Mib�l gondolod?

• Amikor Mason �j�vkor �tkarolt, �s Pete megk�rdezte, j�runk-e, Ryan sim�n csak feln�zett a telefonj�r�l, de nem sz�lt semmit. Tot�l nem �rdekeln�, ha �sszej�nn�k Mason-nel. – ez a t�ny kimondva m�g rosszabb volt.

• De az m�g nem jelent semmit sem. – vetette k�zbe Page. Miel�tt folytathatta volna, m�g hozz�tettem.

• N�zd, az sem �rdekelte, amikor Mason megk�rdezte, akarok-e j�rni vele. A kocsiban �lt, hallott mindent, mert nyitva volt az ajt�, de mintha mi sem t�rt�nt volna, csak �lt tov�bb �s az utat n�zte. Nem �rdeklem. – a vonal t�ls� v�g�n csend honolt.

• Holnap gyere �t. Megbesz�lj�k. – egy „ok�” ut�n letettem. M�lyet s�hajtottam, azt�n a szob�mba mentem, megk�s�relve a lehetetlent; elaludni.