Smile & Hug
Death List. :3
 
Login/ Register. :3
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Novel: Sportolók. :3
 
Death Note. :3
 
Inuyasha. :3
 
Site. :3

Indulás: 2013. június 12., szerda

Admin: InternalHaemorrhage (Ryan/ Sasu)

'smile & hug' oka: szerintem a mosoly és az ölelés a legfontosabb, a legkifejezőbb és a legrövidebb út két ember között. :3

Legutóbbi frissítés: 2013. augusztus 27., kedd

 
Vote for what you want. :3
Lezárt szavazások
 
Stay Up-To-Date. :3
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Stray Cat.~
Stray Cat.~ : Chapter I.

Chapter I.

InternalHaemorrhage  2013.06.24. 19:17


Chapter 1.

 

A szobámban félhomály van, az ég a szürke és a rózsaszín árnyalatai közt váltakozik. Az ablakom félig nyitva, így az üvegen versengő esőcseppek nem zavarják a kilátásomat. A félig átlátszó, sötétvörös függönyömet némán lebegteti a szél. Csak az esőcseppek kopogása hallatszik. Az ablakomhoz sétálok és magasan az égre nézek. A sötétszürke éggel tökéletes kontrasztot alkotva világítanak a napsugarak. Az ablakommal szembeni fának a leveleit figyelem, ahogy tehetetlenül hajlonganak a rájuk hulló cseppektől. Ennek a hangja az esőerdőket idézi elém. Friss és üde lesz tőle a hangulatom – a víz hangja is lehet hidratáló hatású. A tekintetem visszakalandozik az égre, és meglátom a szivárvány két lábát. A közepe egyelőre láthatatlan marad – olyan, mintha a felhők takarnák el. Nyilvánvaló számomra, hogy nem is fogom soha látni ezt a szivárványt teljes pompájában, mert a bal oldala kezd is feloldódni, ahogy a Nap egyre lejjebb ereszkedik a horizonton.

Valahonnan távolról hallom, hogy rezeg a telefonom az ágyamon, de nem foglalkozom vele. Nagyon jól tudom, ki keres és miért. Az egyik osztálytársam az, és azért keres, mert azt akarja, hogy elmenjek a ma esti bulijára. Pedig számtalanszor megmondtam neki, hogy engem esélytelen bulin látni... Hazudnék, ha azt mondanám, nem idegesít a folyamatos zaklatása. Hiszen mondhatok neki bármit, lepereg róla, mint kacsáról a víz – ezért is állítottam mindenre tekintettel rezgőre a telefonom. Mert ma délután én sétálni akartam – így kiélvezhetem, hogy a szüleim nincsenek itthon. Különben ha itthon lennének, valószínűleg nem engednék, hogy ilyenkor, késő délután sétálni menjek. Az egyetlen félelmem az volt, hogy esetleg összefutok valamelyik ismerősömmel, és elrángat abba a buliba. De hát amint vége a nyárnak, végzős leszek, tehát hivatalosan is szabad akaratom lehet – nem mintha eddig nem dönthettem volna magam a tetteimről, de ez legalább ad némi nyomatékot is a dolognak. Az pedig egy másik letagadhatatlan tény, hogy mindig is nyilvánvalóan érettebb voltam a kortársaimnál.

Nem csinálok mást, csak felveszem a kabátom és lesétálok a földszintre. Normál esetben zenét is hallgatnék, de nekem most tökéletesen elég az esőcseppek kellemesen nyugtató hangja. Miután bezárom az ajtót végignézek a kis kavicsút melletti apró ültetvényeken. Az őszirózsa ragadja meg leginkább a figyelmem – anya tisztában is van vele, hogy ez tetszik leginkább, és ezért is ültetett ebből három egész sornyit. Lassú léptekkel elindulok a kapu felé. A csuklyámat nem veszem fel, mert az eső csak szemerkél. Nyárhoz képest elég hideg az idő – 17°C van – de én inkább csak örülök ennek. Úgy vagyok vele, hogy ha a nyár mindig ilyen lenne – vagy legfeljebb csak 25°C-ig kúszna fel a hőmérséklet – magát az évszakot is várnám, nem csak a velejáró szünetet.

Nagyjából másfél héttel ezelőtt láttam egy nagyon aranyos srácot. Minden apró részletet megjegyeztem róla – pontosan fel tudom idézni, mi volt rajta, milyen magas volt a mellette álló fához képest, és miért guggolt, amikor először észrevettem a fekete-fehér csíkos pulcsiját a zöld bokrok között. Becsléseim szerint 165-170 centi közt volt, a BMI-indexe 20 körüli – a magasságához képest ugyanis meglehetősen vékony volt – fekete-fehér csíkos, csuklyás pulcsit és szürkéskék farmert viselt, a jobb oldalon egy hosszan lelógó lánccal. Sötétbarna haja volt és gyönyörű, kékeszöld tekintete – a kék dominanciájával. Szinte átlátszónak, esőszínűnek tűntek a szemei és valami eszméletlen mély tekintete volt, ami azonnal megfogott benne. Amibe azonnal belezuhantam... Még egy rajzom is van róla. Kicsit talán furcsa, de állandóan nálam van – még most is.

Persze nem állíthatom minden ok nélkül, hogy beleszerettem, de azt elmondhatom, hogy szimpatikus volt és megtetszett. Hiszen egy kóbor kismacskát emelt ki a rózsabokor ágai közül. Nyilván a kétségbeesett nyávogása volt, ami megtörte. Ráadásul az a szelíd arc, amivel a cicára mosolygott felejthetetlen marad számomra. Sajnos nem sok olyan embert ismerek, akik megtették volna ugyanezt. Sajnos...

Egyre sötétebb lett. Nem akartam túlságosan elnyújtani a sétát, de még egyáltalán nem akartam hazamenni sem. Akaratlanul is ugyanoda mentem vissza, ahol először láttam a srácot. Ezúttal csendben odasétáltam a rózsabokorhoz is. Körbenéztem – nem voltak sokan, éppen csak két-három autót láttam. A „park” nem volt nagy, becsléseim szerint egy 70 méter átmérőjű kör területével lehetett egyenlő. Nem mondhatnám, hogy tele volt növényekkel, viszont rengeteg állat volt itt. Leguggoltam és végigjárattam a szemeimet a bokron, aztán az alatta lévő földre siklott a figyelmem – még mindig látszottak a kismacska mancsnyomai. Benyúltam mélyen a bokor alá, és megtapogattam a porhanyós földet. A rózsabimbók illata hihetetlen édes aromával hintette be a levegőt – és ez társulva az eső kellemes illatával a világ egyik legcsodálatosabb illatkompozícióját hozta létre. Néhány pillanat erejéig egyetlen autó sem zümmögött a közelben, így az esőcseppek hangjára tudtam koncentrálni – illetve még egy hangra, közvetlenül a hátam mögül, ami a kisebb ágak széttöredezéséhez társult. Ijedten fordultam hátra, ezzel sikeresen megsebesítve a jobb kézfejemet. A hirtelen fájdalom miatt nem is az idegenre, hanem a kezemre néztem először.

  • Megsérültél? – nem szóltam semmit, csak magamban zsörtölődtem, hogy „Miért, talán nem úgy tűnik?”. Mintha nem lenne elég nyilvánvaló...

  • Igen, beleakadtam az egyik tüskébe – mikor felnéztem rá, egy pillanatra elállt a szívverésem. Éreztem, hogy a vérem az arcomba tolul. Azt nem tudtam, elpirultam-e egyáltalán, és ha igen, mennyire, de jobbnak láttam, ha nem agonizálok ezen, mert akkor csak még zaklatottabb leszek. Egy ideig csak az arcomat fürkészte, aztán végre megszólalt:

  • Te vagy az a lány még két héttel ezelőttről.

  • Melyik lány? – természetesen tudtam, hogy miről beszél, de úgy ítéltem meg, jobb, ha úgy teszek, mintha nem értenék semmit. Különben is, az csak másfél hét volt...

  • Nem érdekes – a kézfejemre ejtette a pillantását – Fáj?

  • Nem annyira – bólintott egyet, aztán sarkon fordult – Miért jöttél ide? – erre sem válaszolt azonnal. Először jól megfontolta magában, mit fog mondani, és csak utána szólalt meg:

  • Csak erre jártam, és megláttalak a bokornál – fordult vissza.

Reméltem, hogy kérdez majd valamit, vagy történik majd valami, mert nekem semmi más épkézláb kérdés nem jutott eszembe. Egy ideig csak néztük egymást, aztán a zsebébe nyúlt, előhúzott egy cigit és meggyújtotta. Elfordult és úgy fújta ki a füstöt, a szél mégis az arcomba söpörte az egész nikotinfelhőt. Megint rám nézett, várt pár másodpercet, de mivel még mindig nem szóltam semmit, csak intett egyet és elment. A szívem szakadt meg a távolodó hátának láttán. Még szívesen beszéltem volna vele. A kissé titokzatos természete nagyon megfogott benne. Illetve pontosan a megfoghatatlansága volt, ami nagyon imponált. Még sokkal jobban megkedveltem, mint eddig.

Úgy ítéltem meg, hogy ideje lenne hazamennem – elvégre tőle is nagyon megijedtem, pedig még csak félhomály volt. Szorosabban összehúztam magamon a kabátomat – a levegő még jobban lehűlt és a szél is feltámadt, ráadásul az eső is átváltott kellemes szemerkélésből vad zuhogásba. Szinte futottam hazafelé. Az ajtóban még a kulcsomat is leejtettem, sőt, a vizes cipőmmel megcsúsztam a lakás kövezetén és majdnem elestem, de végül nem történt semmi sem. Úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt – ilyen ázás után az ilyesmi kötelező érvényűnek számít.

Este kilenc táján egy kiadós vihar is tombolt a város felett. Órákon keresztül villámlott és dörgött az ég. Én a legtöbb időt az ablakok mellett töltöttem, amin hangosan kopogtak a kemény esőcseppek és figyeltem az égi tusát. Mindig is nagyon szerettem a viharokat, nemcsak figyelni, de hallgatni is. Persze egy kicsit féltem, lévén egyedül voltam otthon, sötétben, egy viharos éjszaka. De csak a gondolataim felét foglalta le a vihar – az agyam másik felét kitöltötte a srác. Vele kapcsolatban viszont minden – a hangja, az illata és az azzal keveredő cigifüst szaga, a kisugárzása, egyszerűen minden.

A srácra gondolva aludtam el, álmomban pedig tovább folytattuk a mai beszélgetést.

 
That Is How The Novel Is. :3
Friss bejegyzések
2013.08.13. 11:15
2013.08.12. 23:20
2013.08.12. 23:18
2013.08.12. 13:22
2013.07.31. 12:04
Friss hozzászólások
 
Numbers. :3
Indulás: 2013-06-12
 
Calendar. :3
2025. Június
HKSCPSV
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
<<   >>
 
Vote for what you want. :3
Lezárt szavazások
 
My Older Stories. :3
 
Chat. :3
Név:

Üzenet:
0 / 250
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!