The first part of the first chapter of my novel, because I can't get it in one article, since it's too long for this shit. :3

1. Fejezet

A verseny

A l�nyokkal m�r nagyon v�rtuk a versenyt. Helyi d�nt� volt okt�berben Londonban, ahova k�t iskol�b�l ind�tott csapatokat a v�rosunk. Az egyik a mi�nk volt, a Briar-Rose Akad�mia n�i r�plabdacsapata. Mi ind�tottunk m�g egy kos�rcsapatot, a t�bbi viszont m�sik iskol�b�l ker�lt ki: Hastings fi�iskol�j�b�l. Az iskola neve Silver Moon Akad�mia; �k k�t csapatot ind�tottak: egy amerikai futball- �s egy sima focista csapatot. A versenyre k�l�n kisbuszokkal mentek a csapatok, �gyhogy a k�t iskola egym�st legfeljebb a versenyen n�zhette, ha �ppen nem egy id�ben voltak a meccseik.

Miut�n lesz�lltunk a buszr�l, az edz�nk, Edward Tungsten azonnal az egyetemre vezetett benn�nket, ahol a versenyt is tartott�k. Sietve �tv�gtunk az aul�n, Edward pedig a port�n �llom�soz� f�rfit�l k�rdezte, a csapata hova tudna menni el�k�sz�lni a versenyre. A f�rfi elmosolyodott �s fel�llt. A tekintetem azonnal a n�vt�bl�j�ra siklott – Leonard Smith. Fiatal f�rfi volt, nagyj�b�l huszon�t �ves lehetett csak. Kil�pett a pultja m�g�l �s az aula bal oldal�n l�v� folyos�hoz s�t�lt, Edwardnak k�zben folyamatosan mutogatva �s magyar�zva, merre kell menni. V�gezet�l m�g meghagyta Edwardnak, hogy ha b�rmi probl�m�nk lenne, nyugodtan keress�k fel �t, mert �r�mmel seg�t majd nek�nk. Ahogy v�gign�zett rajtunk, mindny�jan megaj�nd�koztuk a s�t�tsz�ke haj� f�rfit egy mosollyal, azt�n az edz�nket k�vetve tov�bb�lltunk, Leonard �tmutat�sait k�vetve. A csapatunk minden tagj�n szabadid� volt, illetve egy t�ska, amiben a versenyre hozott sportegyenruh�nk pihent. Az �n v�laszt�som egy sportt�sk�ra esett, de volt, aki h�tizs�kban hozott mag�val mindent. A verseny k�t napos �s egy �jszak�s volt, �gyhogy v�lt�ruh�t is kellett hozni. A b�r�nd�ket �s egy�b m�sodlagos t�sk�kat viszont m�g a kisbusz csomagtart�j�ban hagytuk, egyel�re csak a versenyre koncentr�ltunk.

Miut�n v�gre megtal�ltuk a mi emelet�nket, Edward mindenkinek odaadta a szobakulcs�t. Az edz�vel egy�tt heten ment�nk, �s mivel a koll�giumban nem voltak t�lzottan sokan, mindenki k�l�n szob�t kaphatott. Edward szob�ja egy kicsit t�volabb volt a mi�nkt�l – f�rfi l�v�n nyilv�n m�s helyen kapott szob�t. R�szletesen elmondta, merre tal�ljuk, ha b�rmi gondunk vagy k�rd�s�nk lenne, azt�n elment. A l�nyokkal ezut�n k�l�nv�ltunk, hogy megkereshess�k a saj�t szob�nkat. A kulcsomra n�ztem – 217-es szoba. A folyos�n v�gigs�t�lva n�zegettem a szobaajt�kra ragasztott sz�mokat. Egy emelettel feljebb kellett mennem, �s ott a folyos� bal oldal�n, nagyj�b�l k�z�pt�jt megtal�ltam a sz�ll�shelyemet. A kulcs elford�t�sa ut�n benyitottam.

A szoba egy�ltal�n nem olyan volt, amilyet v�rtam – ann�l sokkal szebb. A mi iskol�nk koll�giuma is sz�p, de nem ennyire. R�ad�sul ahhoz m�r hozz�szoktam, �gyhogy m�g ha sz�p volt is, �n m�r unalmasnak titul�ltam. Ami pedig unalmas nekem, azt nem is tal�lom sz�pnek. K�rben�ztem. A szoba nem volt kimondottan nagy, viszont t�lzottan kicsi sem. Az ajt� ut�n k�vetkezett egy sz�k, m�sf�l yard hossz�s�g� folyos�szer�s�g, ami a jap�n h�zak st�lus�t id�zte. Becsuktam az ajt�t �s levettem a cip�met is, ut�na pedig bes�t�ltam a szob�ba. Egy koll�giumhoz k�pest t�gas szoba fogadott, s�padt baracksz�n� falakkal �s feny�lamb�ri�val. A jobb oldali falon egy hatalmas ablak volt, alatta �ggyal. A szemk�zti faln�l egy �r�asztal volt, a bal oldali faln�l pedig egy ruh�sszekr�ny. M�g egy cserepes n�v�nyt is bezs�foltak – egy egyszer� fikusz volt, az �r�asztal �s az �gy k�z�tt. Egyszer�, de nagyszer� szoba. Szerintem egy koll�giumban enn�l jobbat aligha kaphatok. Az els� dolog viszont, ami szemet sz�rt, az volt, hogy nincs f�rd�szoba. Mivel a szob�hoz k�l�n nem volt, nyilv�n ez azt jelentette, hogy egy k�z�s f�rd� van, amit mindenki haszn�l.

A sportt�sk�mat az �gy mell� dobtam, �n magam pedig elny�ltam az �gyon. A mobilom azonnal megsz�lalt a pulcsim zseb�ben. Megn�ztem, Ashley volt az, az egyik csapatt�rsam.

• Hol a szob�d? – sz�lt bele azonnal, miut�n felvettem.

• A 217-es, egy emelettel feljebb.

• Ok�. A t�bbiek� a 198-as, a 201-es, 206-os, 207-es �s 210-es.

• K�szi.

Letett�k a telefont, �n pedig fel�ltem az �gyon �s kin�ztem az ablakon. A verseny kezdet�ig volt m�g vagy egy �r�nk, �gyhogy egy�ltal�n nem kellett sietn�nk. A nap s�t�tt, meglehet�sen sz�p id�nk volt, csak n�h�ny felh� takarta az eget. Hab�r Angli�ban sosem lehet tudni, mikor fog eleredni az es�, �gyhogy nem is rem�nykedtem ink�bb semmiben sem. Az orsz�g id�j�r�sa mondjuk t�k�letesen megfelelt nekem, mert im�dtam, amikor esik.

Gyorsan felvettem a sportegyenruh�mat, ami egy v�r�s kis sortb�l �s az akad�mi�nkt�l kapott feh�r topb�l �llt, rajta egy absztrakt v�r�s mint�val, ami egy vadr�zs�t form�lt, illetve a h�t�n a sz�mommal, az egyessel, szint�n v�r�ssel. Miut�n a feh�r t�rdv�d�ket is felh�ztam a l�baimra, visszavettem a feh�r Adidas szabadid�met. A karjain �s a nadr�g k�t oldal�n h�rom-h�rom fekete cs�k h�z�dott, a pulcsi bal oldal�n, a sz�vem t�j�n, illetve a nadr�g fels� r�sz�n pedig ott volt az Adidas tavir�zs�ra eml�keztet� log�ja. Visszavettem a fekete Adidas sportcip�met is, azt�n visszamentem a folyos�ra. Bez�rtam a szob�mat, �s ink�bb s�t�ltam egyet. Lassan haladtam v�gig a folyos�kon, n�h�ny di�k fot�j�t n�zegetve, illetve az „Akikre b�szk�k vagyunk” fali�js�got kicsit t�zetesebben megvizsg�lva. R�videsen vissza�rtem az aul�ba, ahol Leonard m�g mindig a pult m�g�tt �lt �s olvasott. Odas�t�ltam hozz�, a halk neszez�sre pedig felkapta a fej�t. Amint megl�tott, elmosolyodott, a k�nyv�t pedig f�lretette.

• Seg�thetek valamiben? – a hangja pontosan olyan kedves volt, mint amikor el�sz�r l�ttuk.

• Nem, k�sz�n�m. Csak s�t�lni szerettem volna egy kicsit. Elv�gre k�t napig itt lesz�nk a koll�giumban. – erre apr� b�lint�s volt a v�lasza.

• No igen. �s hogy tetszik?

• Messze szebb, mint az eddigi koll�giumok, amiket l�ttam.

• Honnan j�tt�l?

• Hastings.

• �s ott is ilyenek a koll�giumok, vagy... – nem hagytam, hogy befejezze.

• Szerintem a londoniak szebbek. – r�viden felnevetett.

• Mi�rt tetszenek jobban az itteniek?

• Semmi extra, egyszer�en csak unalmasak m�r nekem az ottaniak. – erre megint diszkr�ten nevetett egyet. Az �n sz�m is mosolyra g�rb�lt �s felvontam f�l szem�ld�k�met, ezzel jelezve neki, nem �rtem, mi�rt nevetett.

• �, eln�z�st. Csak nem hallottam m�g ilyesmit, hogy aki megun valamit, azt m�r ne nevezn� sz�pnek. – egy apr� mosollyal a sz�mon vontam v�llat, amolyan „ez vagyok �n” st�lusban.

Leonard figyelme ekkor ism�t a bej�ratra t�vedt. �n is h�tran�ztem egy pillanatra. Egy csapat sr�c �rkezett. Gyorsan v�gign�ztem rajtuk, azt�n vissza is fordultam Leonard fel�. � egy mosollyal intett nekem, hogy v�rjak egy percet. B�lintottam, azt�n engedelmesen f�lreh�z�dtam, hogy a csapat edz�je besz�lhessen vele. A fi�k a bej�ratn�l v�rtak �s ott r�h�gtek valamin. Mikor az egyik �szrevett engem, amint �ppen a hajamat fogtam fel egy copfba, oldalba b�kte a t�bbieket, mire mind r�m n�ztek �s megf�ty�ltek. Akkor hagyt�k abba, amikor az edz�j�k, bizonyos John Valley, r�juk d�rrent egy „Csend legyen” felsz�l�t�ssal. �n �gyet sem vetettem r�juk, �gy gondoltam, egy b�szke n� nem foglalkozik ilyesmikkel. K�l�nben is, m�r 20 �v k�r�liek, akkor meg ne viselkedjenek ennyire �retlen�l. Ami �rdekesebb volt, azt egy elejtett f�lmondatb�l hallottam ki: a sr�cok a hastingsi Silver Moon Akad�mi�r�l j�ttek. Ahogy r�juk n�ztem, azonnal r�j�ttem, melyik csapat lesz az �v�k: az amerikai focist�khoz volt szerencs�m. Volt, aki farmert viselt, �s volt, akin fekete szabadid�nadr�g d�szelgett, viszont mindegyiken az amerikai focist�k tipikus pulcsija vir�tott: gombos, a bal oldalon egy nagy nyomtatott bet�vel, a nyak�n�l, a k�t ujja v�g�n �s az alj�n pedig cs�kokkal. Mindegyik oldal�n sportt�ska l�gott, a h�tukra pedig lezser�l r� volt dobva a h�tizs�kjuk. Az edz�j�k intett nekik, hogy k�vess�k, �n pedig visszamentem Leonard-hoz, hogy folytathassuk a besz�lget�st. Az egyik sr�c viszont odaj�tt hozz�m, �s a pultra t�maszkodva dobott fel�m egy f�lmosolyt. A csapatb�l az egyiknek felt�nt, hogy nincs ott, �gy visszafordult. Mikor megl�tta, mit csin�l, r�h�gve sz�lt oda neki:

• Mason, gyere m�r! – erre m�g n�h�nyan megfordultak, �s �k is r�h�gni kezdtek. Mason csak intett nekik, hogy menjenek csak tov�bb, azt�n visszafordult, mire szembetal�lta mag�t az �n cseppet sem leny�g�z�tt pillant�sommal. Felvont szem�ld�kkel meredtem r�, amolyan „mi a francot akarsz?” �br�zattal.

• Hogy h�vnak? Te is r�szt veszel a versenyen? – elvigyorodtam �s kiss� g�nyos hangon k�rdeztem vissza:

• Sokat gyakoroltad ezt a t�k�r el�tt? – erre megh�kkenten n�zett vissza r�m, a mosolya pedig lefagyott az arc�r�l. De �pp csak egy pillanatra, mert ut�na szinte azonnal megint ott l�ttam rajta.

• Igen, rengeteget. El sem tudod k�pzelni, de minden nap ott �llok a t�k�r el�tt, hogy a felszed�s mosolyomat gyakoroljam. De j�l megy, nem? – erre elnevettem magam. Ok�, lehet, hogy kicsit r�men�s, de t�nyleg vicces sr�c.

• Na j�l van, el�g lesz, te Don Juan. – h�tul, Mason pulcsij�nak nyak�t megragadta az egyik csapatt�rsa, aki az im�nt sz�lt neki, �s elh�zta t�lem. – Valley megint ki fog akadni r�d. – Mason erre csak felhorkant, de az�rt visszavette a v�ll�ra a t�sk�it.

• Megadjam a sz�momat? – k�ld�tt m�g fel�m egy f�loldalas vigyort. Visszamosolyogtam r�, azt�n v�llat vontam.

• Szerintem nem halok bele, ha nem kapom meg. – erre a csapatt�rsa t�rt ki nevet�sben. Ekkor t�nt csak fel, hogy Mason t�rs�nak milyen sz�p napbarn�tott b�re van, ami, valljuk be, ritkas�gnak sz�m�t Angli�ban.

• Ne r�h�gj! – ripakodott r� azonnal Mason.

• Ilyet se l�that mindennap az ember! Mason Wright-ot elutas�tott�k! – tov�bb r�h�g�tt. Leonard �s �n is egy mosollyal figyelt�k a jelenetet, a fi�k pedig elmentek a t�bbiek ut�n. A mobilom megint megcs�rrent a zsebemben. Gyorsan felvettem – az edz�m sz�lt bele, hogy siessek, mert �t percen bel�l kezd�dik a verseny. Egy „Rendben” elhadar�sa ut�n siet�sen elk�sz�ntem Leonard-t�l, �s visszarohantam a szob�mba a vizem�rt. Alig k�t-h�rom perc m�lva a t�bbi l�nnyal mentem vissza az aul�ba. Leonard intett nekem, mire odamentem hozz� besz�lgetni, am�g az edz�nkre v�rtunk. R�videsen a folyos� ism�t hangokkal telt meg – ez jelezte nek�nk, hogy a fi�k is hamarosan az aul�ban lesznek. Mason azonnal �szrevett, de mikor l�tta, hogy egy m�sik f�rfival besz�lgetek, �sszeszaladt a szem�ld�ke.

• M�r megint azzal a sz�k�vel dum�l? Ezt nem hiszem el! – mormolta idegesen, a fogait csikorgatva. A csapatt�rsa, aki kor�bban elr�ngatta, megint r�n�zett, azt�n fels�hajtott.

• Nem j�ssz be neki. Nem �rtem, mit eszed m�g mindig ezen magad.

A k�vetkez� pillanatban egy �les hang has�totta kett� a leveg�t:

• Lara, azonnal hagyd abba a b�jcseveg�st! M�r a p�ly�n�l k�ne lennetek! – term�szetesen az edz�nk volt, mi pedig r�gt�n kisiett�nk az aul�b�l. De nemcsak mi kaptunk: a fi�k edz�je is ideges volt, ami�rt „itt �lltak a fi�k, mint a szende sz�zek”, �gyhogy �k is k�vettek minket.

• Az els� meccs a ti�tek lesz, �gyhogy k�sz�ljetek! – inform�lt minket az edz�nk az �ton, ahogy a tornaterembe siett�nk. A koll�gium �s az egyetem helyileg is �ssze voltak k�tve, �gyhogy nem kellett t�l messzire menn�nk. – Gondolom felt�nt m�r, de az�rt elmondom: a m�sik k�t csapat a Silver Moon Akad�mi�r�l j�tt. Az edz�j�k j� bar�tom, bizonyos John Valley.

A r�plabdabajnoks�got term�szetesen bent tartottuk, a kos�rlabdameccsekkel egyetemben. A kintiek a foci �s amerikaifoci-meccsek voltak. Csak a londoni, a hastingsi k�t akad�mia �s egy m�sik, doveri k�z�piskola vett r�szt a versenyen.

Mivel a focimeccs volt az els�, Mason be tudott �lni a csapat�val a mi meccs�nket megn�zni. Egyel�re nem tudta, hogy mi kosarasok vagy r�pisek vagyunk-e, de mivel nem volt jobb dolga, a meccseket n�zte ink�bb. A mellkas�n keresztbe font karokkal �lt, �s unott tekintettel n�zte a p�ly�t. Figyelte, ahogy felszerelt�k a h�l�t, k�zben pedig a t�bbi sr�c odatelepedett k�r� a csapat�b�l.

• R�pi lesz az els�? – tette fel a k�rd�st az egyik, miut�n lehuppant Mason mell�. Az ut�bbi sr�c v�lasza erre csak egy v�llr�nd�t�s volt, mire a m�sik kuncogott egy sort – Na �s sz�ved h�lgye most fog j�tszani, Don Juan? – erre a t�bbiek felr�h�gtek, az �rintett pedig felhorkant.

• Hagyjatok m�r. Nem �rdeklem, vettem. De nem kell ezt ezerszer elmondani. – erre az egyik megveregette a v�ll�t.

• Vannak m�g itt j� csajok, ne iz�lj rajta t�l sokat – kacsintott r�.

• �, k�sz. Mondja ezt az, aki egy �vig r� se n�zett a csajokra egyetlen egy miatt. – a m�sik erre �sszevonta a szem�ld�k�t, mire Mason fels�hajtott – Bocs, Ryan. Egy kicsit elborult az agyam, azt hiszem.

Miel�tt b�rmit is mondhatott volna, a hangosbemond�n meghallott�k egy f�rfi m�ly hangj�t, ahogy bejelenti az els� csapatokat. Ez m�g csak a selejtez� volt, a d�nt�kre term�szetesen csak m�snap ker�lt sor. A Briar-Rose Akad�mia versenyzett a doveri One Hook ellen.

Mason azonnal felvillanyoz�dott, amint megl�tott a p�ly�ra l�p� csapatban.

Mivel �n voltam az egyes, �n voltam a szerv�l� is. Amint elhangzott a s�psz�, az ellenf�l t�rfel�re szerv�ltam a labd�t, azt�n a helyemre siettem, hogy sz�ks�gszer�en a csapatom seg�ts�g�re lehessek. A labd�t visszaadt�k a mi t�rfel�nkre, amit a kettes Ashley v�dett le egy kos�r�rint�ssel. Ezt �n egy alkarral adtam tov�bb az el�l �ll� �t�s Ren�e-nek, �gy � egy lecsap�ssal igyekezett azonnal pontot szerezni. Az ellenf�l enn�l azonban jobb volt, �gyhogy ism�t rajtam volt a sor, hogy egy alkarral h�r�tsam a t�mad�st. A h�rmas Jade egy kos�r�rint�ssel �tadta a labd�t a m�sik csapatnak, amit �k azonnal vissza is adtak – egy lecsap�ssal. Viola elv�tette a v�d�st, viszont szerencs�re �n is a labda ut�n mozdultam, �gyhogy az utols� pillanatban el�t�ttem a talaj felett a labd�t, nem foglalkozva a t�nnyel, hogy ezut�n az oldalamra d�ltem a hirtelen mozdulatom miatt. A szerv�t pedig remek�l kihaszn�lta Jade, mert egy lecsap�ssal megszerezte az els� pontot a csapatunknak. Mason �s az amerikai focis csapat hangos ov�ci�val jutalmazott benn�nket. K�rd� tekintettel n�zt�nk fel a hangforr�s ir�ny�ba, mire megl�ttuk a sr�cokat. Egy mosoly bontakozott ki az arcomon, azt�n Faith k�zbe kapta a labd�t, �gyhogy egy forg�s ut�n szerv�lt.

A m�rk�z�st v�g�l mi nyert�k meg. A csapatunk �ssze�lelkezett �s egym�s h�t�t veregett�k elismer�en, a futballist�k pedig a n�z�t�ren �llva tapsoltak nek�nk. Felsiett�nk hozz�juk, a sr�cok pedig gratul�ltak nek�nk sz�ban is. Ashley �s Viola a kez�ket ny�jtott�k �s bemutatkoztak nekik, �gyhogy ezut�n mindannyian �gy tett�nk. �n Mason �s Ryan k�zt kaptam helyet, m�g�ttem Chester �lt, el�ttem pedig Brian �s Oliver. Ashley Chester �s Patrick k�zt foglalt helyet, ut�na Jade �s Viola �ltek Patrick �s Austin k�z�tt. Devon, Damon, Dean �s Rick �ppen egy vide�n r�h�gtek, amit m�g az oszt�lyteremben vettek fel egy sz�net alkalm�val – a sr�cok �ppen az �t perc�ket �lik ki: a talajra ford�tottak egy padot meg egy sz�ket, �s Ryan egy k�nyvvel a kez�ben „oda�lt”, mintha olvasna. A vide� po�nj�t egy�bk�nt akkor lehetett csak �szrevenni, amikor valaki a pad tetej�re �lt, addig mindenki azt hitte, hogy Ryan a falnak h�z�dik, �s �gy olvas. A l�nyokkal el�g j�t der�lt�nk a felv�telen, a fi�k pedig megint v�llba bokszolt�k �s �sszeborzolt�k Ryan haj�t eme fantasztikus alak�t�s��rt. Faith, a csapatunk hatodik tagja, csendben �lt el�l Oliver mellett. � volt k�zt�nk tal�n a legcsendesebb, �s nem is igaz�n besz�lgetett senkivel. Hab�r a sr�cok pados akci�ja neki is nagyon tetszett, �s miut�n nevetett rajta egy sort, a fi�k besz�lgetni kezdtek vele is.

Nem t�lthett�nk el t�l sok id�t �gy egy�tt, mert a sr�coknak menni�k kellett a meccs�kre. Mi is gondolkod�s n�lk�l fel�lltunk.

• J�tt�k megn�zni minket? – vigyorodott el Rick, Viol�nak szegezve a k�rd�s�t. A l�ny csak v�llat vont.

• Nagyon �gy fest a dolog. – Rick erre m�g sz�lesebben vigyorgott, szeml�tom�st tetszett neki Viola st�lusa.

• �n maradok. – jelentettem ki, �s vissza�ltem a helyemre. Mason erre felvonta f�l szem�ld�k�t, �s �gy n�zett vissza r�m.

• Hogyhogy nem j�ssz?

• A bar�tn�mnek most lesz meccse. Kos�r j�n, teh�t j�tszani fog.

Mason erre term�szetesen nem tudott mit mondani – egyszer�en csak b�lintott, azt�n a t�bbiekkel egy�tt elment. Faith-et is elr�ngatt�k Oliver�k a meccs�kre, �gyhogy t�nyleg egyed�l maradtam.

A h�l�t leszerelt�k �s b�r�v�lt�s volt, ut�na a szervez�k m�g v�geztek egy gyors megbesz�l�st – mindez lezajlott n�gy-�t perc alatt, ut�na pedig a kor�bban is hallott m�ly hang� f�rfi jelentette be a k�t m�rk�z� csapatot: a mi akad�mi�nk k�pvisel�i a Briar-Rose-b�l, �s a One Hook Akad�mia kos�rcsapata. Amint megl�ttam a p�ly�n �letem legeslegjobb bar�tn�j�t, azonnal felpattantam a helyemr�l, mintha legal�bbis egy hangyabolyon �ltem volna eddig, �s egy „Mindent bele, Page!” ki�lt�ssal �dv�z�ltem. Az �rintett l�ny feln�zett a n�z�t�rre, �s mikor megl�tott, sz�lesen elvigyorodott �s sz�les mozdulatokkal visszaintegetett nekem.

R�videsen a meccs is elkezd�d�tt. Page �t�tte a labd�t, szerencs�sen az � csapat�nak jav�ra. Zoe ezt �gyesen elkapta �s vezetni kezdte az ellens�ges csapat kosar�hoz, de �tj�t �llt�k. Page azonnal a kos�rn�l termett, de az egyik l�ny a One Hook-t�l azonnal r�akaszkodott, �gyhogy neki tabu volt passzolni. Bridget viszont szabadon volt, �gyhogy miut�n a l�ny elkapta a neki adott labd�t, azonnal kos�rra dobta – a labda pedig csont n�lk�l �tment a gy�r�n. Azonnal felpattantam �s hangosan ord�tottam a Briar-Rose csapat�nak. Page felpillantott r�m �s egy sz�les vigyort k�ld�tt nekem, �n pedig tapsoltam neki, �s k�t feltartott h�velykujjammal �zentem neki, hogy „csak �gy tov�bb, meg se �lljatok a gy�zelemig!”. Bar�tn�m persze �rtette, �gyhogy kacsintott egyet, miel�tt �jra belefeledkezett volna a j�t�kba.

A meccs�knek nagyj�b�l 57-60 perc m�lva v�ge lett, Page csapat�nak jav�ra. A l�nyok szint�n �ssze�lelkeztek �r�m�kben, pontosan �gy, ahogy mi is tett�k. Bar�tn�m azonnal felj�tt mell�m. Le�lt, bal karj�t pedig a nyakam k�r� fektette, �gy h�zott oda mag�hoz. M�lyen besz�vtam az illat�t, amit �gy im�dtam, �r�ltem, hogy v�gre megint itt van mellettem.

• Bocs, hogy nem tudtalak megn�zni, de tudod, hogy mi k�s�bbre j�tt�nk. – egy szomor� pillant�st k�ld�tt fel�m, �n viszont csak megr�ztam a fejemet.

• Ugyan m�r, tudom. – nevettem – Holnap n�zz majd meg ink�bb. – erre sz�les vigyor ragyogott fel az arc�n.

• Tudtam, hogy nyerni fogtok! – szorosan mag�hoz �lelt, a hirtelen mozdulatt�l pedig felny�gtem �s kiss� �sszerogytam �lt�mben. Mindett�l eltekintve nagyon aranyos gesztus volt, ezt nagyon szerettem benne.

• Kimegy�nk?

• Aha, persze. A futballmeccs �rdekel ennyire? – k�rdezte, mialatt mindketten fel�lltunk �s elindultunk kifel�. V�laszk�nt csak b�lintottam.

A csapatom tagjai a n�z�t�ren �ltek, mindegyik fesz�lten figyelte a meccset. L�tszott rajtuk, hogy nagyon szor�tanak a sr�cok�rt. A p�ly�ra n�ztem – az utols� perceket l�thattuk csak a m�rk�z�sb�l, mivel egy futballmeccs 67 perces, a bar�tn�m pedig nagyj�b�l egy �ra alatt v�gzett. A t�bl�ra felpillantva inform�l�dtunk az �ll�sr�l – a Silver Moon Akad�mia magasan vitte a pr�met.

Miut�n helyet szor�tottak nek�nk, le�lt�nk a n�z�t�ren a l�nyok �s fi�k k�z�. A sr�cok term�szetesen szint�n a Silver Moon Akad�mia di�kjai, csak �k a focist�k voltak, akiknek a r�plabdameccsel egy id�ben volt a m�rk�z�s�k. �k ker�ltek ki gy�ztesen, �s az amerikai focinak is el volt m�r d�ntve a sorsa. Az utols� touchdown megszerz�se ut�n Ryan-t a csapatt�rsai �z�nl�tt�k el, �s folyamatos v�llon- �s h�ton vereget�sek k�zepette gratul�ltak neki a pontszerz�s��rt. Mason Ryan nyaka k�r� fonta a karj�t, �s mint a j� haverok, �gy j�ttek a n�z�t�r fel�. A tekintet�kkel megkerest�k a t�bbieket, hogy intsenek nekik, j�jjenek le hozz�juk – mert valljuk be, kicsit bajos lett volna nekik a sportruh�jukban a zs�folt n�z�t�rre pr�selni�k magukat –, de azt�n szemet sz�rt nekik, hogy �n is ott vagyok egy ismeretlen l�nnyal. Mivel a l�nyok kos�r- �s r�plabdacsapata egy oszt�ly volt, mi t�k�letesen ismert�k egym�st, �gyhogy csak a fi�knak voltunk ismeretlenek, egym�snak egy�ltal�n nem.

A sr�cok �s vel�k egy�tt a l�nyok is elindultak lefel�, Page �s �n pedig k�vett�k �ket. Bar�tn�m m�g mindig ki volt pirulva egy kicsit az alig n�h�ny perce v�get �rt meccse miatt, de m�r nem szomjazta annyira a leveg�t, mint kor�bban. Rick felvetette a nap �tlet�t:

• Nincs kedvetek elj�nni a szob�nkba? Nem t�l nagy, de sok j� ember kis helyen is elf�r. – kacsintott egyet. A fi�k eset�ben �t emberre jutott egy szoba, mivel harmincan j�ttek �sszesen; k�t tizen�t f�s oszt�ly, az egyik amerikai-focis, a m�sik pedig a sima focista. Rick szobat�rsai egy�bk�nt Devon, Damon, Dean �s Patrick voltak.

• �n benne vagyok. – vont v�llat Ryan. Az � szobat�rsai Chester, Mason, Brian �s Matt voltak, akik szint�n egyet�rtettek a sr�ccal, �s csatlakoztak.

• Mi is megy�nk. – jelentette be a harmadik csapat is ebb�l az oszt�lyb�l. �k rendre a k�vetkez�k voltak: Ian, Kurt, Austin, Andy �s Oliver. Term�szetesen a m�sik fi�oszt�ly sem akarta kihagyni a megh�v�st. Az � h�rom csapatuk a k�vetkez� volt: Dylan, Tyler, Tony, Tom �s Taylor. A m�sodik tagjai Jason, Jensen, Jared, Derek �s Robert, a harmadik� pedig Daniel, David, Adam, Richie �s Chris voltak. Mivel a megh�v�s nek�nk, l�nyoknak is sz�lt, Rick �s m�g valamennyi fi� k�rd� tekintettel vizsg�lgatott benn�nket. �sszen�zt�nk a l�nyokkal, azt�n v�llat vonva Ashley v�laszolt:

• Rendben, mi�rt ne? – erre az ikerp�r, Jason �s Jensen �sszepacsiztak a leveg�ben, vagy ahogy errefel� mondj�k: „they gave each other a high five”.

• �n viszont mindenk�ppen megf�rd�k el�tte. – jelentettem be, mire Page egy r�vid spekul�lgat�st k�vet�en �gy d�nt�tt, csatlakozik hozz�m a f�rd�si akci�mban.

• Jaj ugyan m�r! – kontr�zott azonnal Damon – Senki se fog f�rdeni el�tte. Most megy mindenki oda �nnepelni, mert minden csapatunk tov�bbjutott. Sz�ljatok m�r a kosaras big�knek is! – erre term�szetesen bar�tn�m kapott j� n�h�ny pillant�st a fi�kt�l.

• Am�gy t�ged hogy is h�vnak? – m�rte v�gig a sz�m�ra m�g ismeretlen l�nyt Andy. Page erre csak kedvesen r�mosolygott a sr�cra �s a kez�t ny�jtotta fel�.

• Page Hiddleston. – mutatkozott be, mire a sr�c fel�l egy „Andy Shadow” hallatszott.

• Akkor Page, sz�ln�l a csapatodnak, hogy buli lesz n�lunk? – vigyorgott r� Devon a l�nyra, aki csak v�llat vont.

• Persze.

A fi�k erre kurjantgattak �s �r�m�kben kiab�ltak, �gy vonultak le a p�ly�r�l. Ha azt mondom, hogy hangos kis csapat voltunk, akkor m�g nem fejeztem ki magam el�gg�. Szerintem az �sszes ember minket figyelt a n�z�t�rr�l, de ez a sr�cokat szeml�tom�st maxim�lisan hidegen hagyta.

Mivel a f�rd�ses tervem meghi�sult, egy m�ly s�hajjal fejeztem ki belet�r�d�semet az �gybe. Tudtam, hogy nem tehetek semmit a t�meg akarata ellen. Elk�s�rtem Page-et a szob�j�hoz. �rt a t�bbieknek egy SMS-t, hogy ha van kedv�k, akkor j�jjenek el a sr�cokhoz. Egy percen bel�l az �sszes �zenetet megkapta, term�szetesen mind igenl� v�laszt tartalmazott. Innent�l pedig nem telt bele sok id�, hogy a l�nyok kopogjanak bar�tn�m ajtaj�n. Kiment�nk a szob�b�l, �s miut�n Page elrendezte a z�rat is, elment�nk Rick-�k szob�ja fel�. A sr�c el�z�leg megmondta nek�nk a szobasz�mot – konkr�tan m�g miel�tt bel�pt�nk volna a koll�gium ajtaj�n.

Miut�n megtal�ltuk a 376-os szob�t, bekopogtattunk. Dean nyitott ajt�t.

• Cs� csajok! – k�sz�nt�tt minket vigyorogva. M�g�tte mozgol�d�s t�madt.

• Itt vannak?

• M�r �pp ideje volt. – erre felszaladt f�l szem�ld�k�m, de azt�n bel�pt�nk. A szob�ban hat �gy volt: h�rom emeletes �gy, �s m�r mindegyiket elfoglalta n�h�ny sr�c. Ryan, Mason, Matt, Andy �s Austin egy�tt besz�lgettek �s r�h�gtek. Az �rkez�s�nkre Andy azonnal felkapta a fej�t. �t a t�bbi l�ny �rdekelte els�sorban. Fel is �llt �s otthagyta a m�sik n�gy sr�cot. A sz�m�ra ismeretlen n�gyeshez ment �s azonnal bemutatkozott, mire a l�nyok �sszen�ztek �s felnevettek, miel�tt bemutatkoztak volna. Rendre egy Bridget, Zoe, Emily �s Lydia hallatszott. A magas holl�fekete haj� sr�c a m�sik n�gy haverj�hoz invit�lta a l�nyokat, akik �r�mmel csatlakoztak a fi�khoz. Mikor megl�tott, Mason is intett nekem, hogy menjek oda. Page k�vetett �s helyet foglaltunk a sr�cokn�l. Egym�s mell� �lt�nk le: � Austin, �n pedig Mason mell�, �gy a sr�cok k�z�tt voltunk.

• Ki akar p�kerezni? – vetette fel az �tletet Matt.

• Vetk�z�s p�kert emlegetett valaki? – kapta fel a fej�t Tony, mire mindenki r�h�g�sben t�rt ki.

• Igaz, az m�g jobb �tlet. Legal�bb egy kis izgalmat visz a dolgokba. – helyeselte Robert. N�h�ny l�ny csak a szem�t forgatta, viszont voltak v�llalkoz� szellem�ek is. Ilyen volt a mi Viol�nk is.

• Helyes, �gyis megverlek titeket! – termett ott a kis csapatunkn�l azonnal a l�ny. Arr�bb ment�nk, �gy helyet szor�tva neki – Lapokat!

A sr�cok r�h�gtek egy sort, �s f�l perc alatt az�rt sikeresen ker�tettek is egy paklit. Mivel Derek gyakorolt b�v�szetet, n�la alapfelszerel�snek sz�m�tott egy r�mik�rtya-pakli.

• �n itt akkor kisz�lln�k. – megt�masztottam magam h�tul, a testemet ezzel felk�sz�tve a fel�ll�sra, Mason viszont visszatartott:

• Ne m�r, maradj! �gy sokkal viccesebb, ha sokan vagyunk.

• De nem j�tszok vetk�z�s p�kert. – jelentettem ki ellentmond�st nem t�r� hangon. Mason erre v�llat vont.

• Ok�, de legal�bb maradj itt a csoportban. – �n is csak v�llat vontam �s v�g�l ottmaradtam mellette.

F�l �r�n bel�l mindenf�le �d�t� el�ker�lt a sr�cok t�sk�ib�l – alkohol helyett, term�szetesen. 0%-os alkoholtartalm� italokkal is nagyon j�l �rezt�k magunkat. A p�ker am�gy nagyon vicces volt, a l�nyok kedve ford�tottan ar�nyosan alakult a folyamatosan elvesz� ruhadarabjaikkal: min�l t�bbet kellett ledobniuk, ann�l kevesebb kedv�k volt j�tszani. Na igen. �n pontosan ez�rt nem akartam j�tszani. Nem is tudom igaz�n, hogyan kell, �gyhogy eg�szen biztosan sz�vtam volna. Viola ezzel szemben remek�l j�tszott: az �g�ret�hez h�ven t�nyleg nyer�sre �llt, m�g csak egy zoknit�l kellett megv�lnia. Az �sszehasonl�t�s kedv��rt itt most meg kell jegyezni, hogy a t�bbieken m�r fels� sem volt. Az �sszes sr�c f�lmeztelen�l fesz�tett a k�rben, a l�nyokkal egy�tt. Hab�r k�zt�k volt olyan, akin m�r nadr�g sem volt, �s csak feh�rnem� volt rajta. H�t, �ket irigyeltem legkev�sb�. Viola ut�n Ryan volt a legjobb j�t�kos egy�bk�nt, a fels�j�t az el�z� k�rig nem kellett ledobnia, ezzel rajta maradt legtov�bb p�l� – Viola ut�n persze, aki makacsul tartotta mag�t �s rekordj�t azzal az egyetlen zoknival, amit eddig le kellett vennie. A t�bbiek, akik nem j�tszottak, szint�n a k�r k�r� gy�ltek, �s figyelt�k a p�ker menet�t. K�zben folyamatosan f�ty�ltek �s r�h�gtek, amikor l�tt�k, hogy valaki �ppen rossz lapot akar letenni. Meg tulajdonk�ppen akkor is, amikor �ppen j�t. �lland�an azt hajtogatt�k, hogy „Az a lap nem nyer�”, vagy „Vetk�zni akarsz? Igen? Akkor tedd csak le azt a lapot”, de persze nem lehetett nekik hinni, mindenkinek a saj�t esz�re kellett hallgatnia, mert r�juk nem lehetett t�maszkodni. Sose lehetett tudni, mikor gondolj�k komolyan, hogy nem �ri meg letenni egy lapot, illetve hogy mikor �rdemes hallgatni r�juk, �s megtenni az eltervezett l�p�st. Amikor m�r kezdett nagyon ideges lenni, Mason r� is ord�tott a m�g�tte �llom�soz�, folyamatosan a f�l�be suttog� Tomra.

• Hagyd m�r abba, a rohadt �letbe, nem tudok koncentr�lni! – Tom megh�kkenten n�zett vissza Mason-re, aki csak visszafordult �s ledobta k�z�pre a k�rty�j�t. Ryan r�h�gve n�zte Masont a k�r t�loldal�r�l.

• Ne legy�l m�r ilyen, ez is hozz�tartozik a j�t�khoz. – mivel id�k�zben mindenki �jabb lapokat tett, ez�ttal � k�vetkezett. Nem habozott sokat, szinte azonnal tudta, mit akar letenni. Viola pontosan �gy j�tszott. Heves volt ugyan, de rendk�v�l megfontolt is.

A j�t�k akkor fejez�d�tt be, amikor az egyik l�ny, Bridget, od�ig jutott, hogy a k�vetkez� darab a feh�rnem�je lett volna. Mindenki meg�rtette a l�ny probl�m�j�t, �s nem is er�ltett�k neki, hogy tov�bb j�tsszon, �gyhogy ink�bb abbahagyt�k mindannyian. Viol�nak pedig k�l�n elismert�k p�kertehets�g�t. Rick m�g k�l�n meg is jegyezte neki:

• �, k�rlek, tan�ts mester! – erre mindenki r�h�g�tt.

A t�nyr�l, hogy eleredt az es�, mindenki tudom�st szerezhetett, amint Dean elord�totta mag�t az ablakt�l ell�pve, hogy „H�, n�pek! Esik az es�!”. Erre Tony gondolkod�s n�lk�l kijelentette, hogy „itt az ideje, hogy a bulit kivigy�k a szabadba”, k�zben lapos pillant�sokat vetve a l�nyokra, mire �k csak a szem�ket forgatt�k.

• Van valakin�l egy �veg? – hallatszott azt�n Matt hangja.

• Ja! Itt van. – egy laza mozdulattal a sr�c fel� haj�totta Daniel az egyik �res flakonj�t, amit Matt �gyesen elkapott.

• �vegez�s? Most komolyan? – k�t�tt bele az �tletbe Chris.

• Kussolj, ha nincs jobb �tleted! – sz�lt vissza neki Matt, mialatt csatlakozott a t�bbiekhez, akik m�r �ppen a hatalmas k�rt form�lt�k a szoba k�zep�n. Mason r�m mosolygott �s a fej�vel fel�j�k biccentett.

• J�ssz?

• Persze. – visszak�ldtem neki egy mosolyt, azt�n le�ltem Mason balj�ra. Page velem szemben volt, �ppen Austin �s Patrick k�z�tt �lt, �s vel�k besz�lgetett.

• Ki kezdjen? – hallatszott a k�rd�s. Ryan v�llat vont.

• Valaki p�rgessen, azt�n akin meg�ll, az ind�t. – mivel a sr�c akkor �lt csak le a bal oldalamra, a lend�let�nek k�sz�nhet�en meg�reztem f�rfiparf�mj�nek illat�t. M�lyen magamba sz�vtam, tekintve, hogy az egyik kedvencem volt. Az�ta m�r visszavette mag�ra a p�l�j�t �s pulcsij�t is. Szerintem az amerikai focist�k nagyon b�szk�k voltak a sportra, amit �ztek, mert mindegyiken ott vir�tott a pulcsija, ezzel jelk�pesen mutatva, hogy �k amerikai focit j�tszanak.

Az �vegez�st am�gy Taylor ind�totta, mivel a kiv�laszt� p�rget�s r� mutatott. Ezut�n � p�rgette meg az �veget, ami Ian-en �llt meg.

• Felelsz vagy mersz? – villant meg Taylor szeme. Ian r�vid gondolkod�st k�vet�en maxim�lisan higgadtan felelt.

• Felelek. – Taylor gondolkod�ba esett, el�sz�r nem igaz�n tudta, mit k�rdezhetne a m�sik sr�ct�l. V�g�l egy felett�bb diszkr�t k�rd�ssel int�zte el:

• Sz�z vagy m�g?

• Nem. – a t�bbiek reakci�ja pontosan olyan volt, amilyenre sz�m�tottam: a sr�cok elismer� pillant�sokat vetettek r�, a l�nyok k�z�l pedig volt, aki �sszes�gott �s halkan vihogott.

A j�t�kot csak �r�kkal k�s�bb, f�l kilenc t�j�n hagytuk abba. A j�t�k v�g�re m�r rengeteg dolgot megtudtunk egym�sr�l, m�g n�h�ny olyat is, amit szerintem egy�bk�nt senkinek sem akartak volna elmondani. De h�t ezek a diszkr�t tin�dzser sr�cok m�r csak ilyenek... M�r odakint is f�lhom�ly volt, az edz�inkt�l pedig mindenkinek volt legal�bb n�gy nem fogadott h�v�sa. Szeg�nyeknek szerintem nem ez volt a legjobb v�laszt�suk, hogy a mi csapataink edz�i legyenek, mert egy csapat tin�dzser az�rt sz�t tudja csapni az idegeit a feln�tteknek. Legf�k�pp akkor, amikor �ppen sz�ks�g lenne r�juk, �s nincsenek sehol, r�ad�sul teljesen el�rhetetlenek is. K�z�s megegyez�s alapj�n mind a n�gy csapatb�l egy ember telefon�lt az edz�knek. Ezek a szerencs�s hal�lra �t�ltek a k�vetkez�k voltak: Ryan, Daniel, Page �s szer�ny szem�lyem. S�r� bocs�natk�r�sek k�zepette elmondtuk a cseppet sem vicces kedv�kben l�v� edz�knek, mi a helyzet, �s hol voltunk eg�sz id� alatt. Tekintettel arra, hogy mindny�junkat azonnal elparancsoltak a sr�cok szob�j�b�l, azon az �t emberen k�v�l, akik� a szoba volt, mindenki fel�llt �s kisietett a helyis�gb�l.

Edward, a mi edz�nk leparancsolt hatunkat a kisbuszhoz, hogy kivegy�k onnan a marad�k csomagjainkat. Hab�r az es� zuhogott, �s egy csinos kis vihar is kialakul�f�lben volt, el�g sok�ig kellett vesz�dn�nk a b�r�nd�kkel, m�g v�gre mindenki a kez�ben tartotta az �v�t. Az aul�ban Edward m�g megjegyezte nek�nk, hogy reggel sz�m�tsunk kor�n kel�sre, �s egy kiad�s reggeli edz�sre, hogy ne tunyuljunk el t�ls�gosan, azt�n elengedett minket. Nem mondta, hogy a saj�t szob�nkba menj�nk, mert r�sz�r�l � m�r elmondta a felt�teleit, �gyhogy innent�l m�r a mi sarunk lesz, ha nem vagyunk megfontoltak.

Elk�sz�ntem a l�nyokt�l, azt�n ledob�ltam magamr�l a vizes ruh�imat. A ruh�sszekr�nyhez l�ptem �s kinyitottam az ajtaj�t, hogy arra kiter�thessem a sportegyenruh�mat, hogy az mindenk�ppen megsz�radjon m�snapra. A szekr�ny ajtaj�nak bels� fel�n volt egy hatalmas t�k�r – akkora, hogy tet�t�l talpig l�thattam magam benne. R�pislogtam erre a felfedez�semre, szerintem �n egy ilyen t�k�rre sz�m�tottam a legkev�sb�. Kezdett m�r kicsit olyan �rz�sem lenni, mintha nem is egy koll�giumban, de legal�bbis egy hotelben sz�lltunk volna meg. El�szedtem a t�r�lk�z�met �s a f�rd�shez el�k�sz�tett neszesszeremet a b�r�nd�mb�l, azt�n felh�vtam Page-et, hogy � mikor megy f�rdeni. Azt mondta, m�g v�r egy kicsit. Tekintettel arra, hogy �n majd' megfagytam a b�rig�z�s miatt, jobbnak l�ttam, ha a kor�bbi elk�pzel�seimmel ellent�tben m�gsem vele megyek f�rdeni.

Visszavettem a szabadid�met, magamban pedig h�l�t adtam Damon-nek, ami�rt nem hagyta, hogy f�rdeni menjek m�g a kis csinadratta el�tt. Le�rhatatlanul reszkettem a hideg ruh�mban, de minden idegsz�lammal azon voltam, hogy megtal�ljam a f�rd�t. Egy r�vidke t�z perces bolyong�s ut�n v�g�l is r�akadtam. Gyorsan hajat mostam �s beszappanoztam magam, mindez lemos�s�hoz pedig term�szetesen kellemesen forr� vizet haszn�ltam. A hideg ruh�m ut�n ennyi kellett. Egyetlen gondom akadt, amit akkor vettem csak �szre, amikor az �mely�t� p�ra k�s�ret�ben kil�ptem a f�rd�kabinb�l. A sokkhat�st�l konkr�tan f�l percig csak �lltam megdermedve, mint valamif�le szobor – teljesen elfelejtettem ugyanis magammal hozni a pizsam�mat is, hogy m�g itt felvehessem. A telefonomat a szob�mban hagytam, �gyhogy Page-nek sem tudtam sz�lni, hogy hozza ide nekem a ruh�mat. Magamban folyamatos szitkoz�d�sok k�zepette v�g�l csak szorosabbra h�ztam magam k�r�l a t�r�lk�z�met, a neszesszeremet pedig a kezembe fogtam. Kinyitottam a f�rd� ajtaj�t �s k�rben�ztem. Mikor l�ttam, hogy �res a folyos�, gyorsan kiosontam a f�rd�b�l �s a szob�m fel� siettem, viszont amint jobbra kanyarodtam, bele�tk�ztem valakibe. Ijedten n�ztem, ki lehet az, mire megl�ttam Ryan f�l�m magasod� alakj�t. Szerintem �n m�g �letemben nem pirultam el annyira, mint akkor. Mondjuk hazudn�k, ha azt mondan�m, Ryan arc�n sem l�ttam semmif�le v�r�sbe hajl� v�ltoz�st. Egy j� t�z-tizen�t m�sodpercig csak b�multuk egym�st, azt�n v�g�l a sr�c halkan, el-elcsukl� hangon megsz�lalt:

• N-ne haragudj. – a fejemet r�ztam. � f�lre�llt, �n pedig azonnal elslisszoltam mellette, egyenesen a szob�mba. Az idegess�gemet fokozta, hogy � r�ad�sul m�g mindig fel volt �lt�zve, �gy az �n egyetlen kis t�r�lk�z�m er�sebb hangs�lyt kapott, mint �n azt szerettem volna.

A szobaajt�mat vill�mgyorsan bev�gtam a h�tam m�g�tt, a kulccsal pedig be is z�rtam. M�ly l�legzetet vettem, a leveg�t pedig lassan, szaggatottan kif�jtam. Magamban m�g egyszer v�giggondoltam a t�rt�nteket, azt�n az �gyamhoz l�ptem, illetve az azon figyel� telefonomhoz. A kezembe vettem a fekete k�sz�l�ket, viszont amint aktiv�ltam a hatalmas kijelz�t, k�t nem fogadott h�v�s �s egy �zenet v�rt. Ennek l�tt�n felszaladt f�l szem�ld�k�m, azt�n megnyitottam az SMS-t. Fogalmam sincs, milyen arcot v�ghattam, amikor megl�ttam a felad�t, de hogy falfeh�r lettem, az holtbiztos. M�gis honnan tudja Mason Wright az �n telefonsz�momat? Az irom�nya elolvas�sa ut�n nem volt neh�z kital�lni azt sem, kihez tartozott a kor�bbi k�t nem fogadott.

• Honnan van meg a sz�mom? – sz�ltam bele t�relmetlen�l a telefonba azonnal.

• El�sz�r is, neked is szia. – r�h�g�tt – M�sodszor, amikor itt voltatok n�lunk, �s te �ppen a feladatodat teljes�tetted �vegez�s k�zben, �szrevettem, hogy a pulcsidban van a telefonod. – innent�l m�r nem kellett folytatnia. Mivel k�zen�ll�sban kellett v�gigj�rnom az eg�sz szob�t, nyilv�n levettem el�tte a pulcsimat, aminek a zseb�ben benne volt a telefonom. � ezt �szrevette, �s elmentette a mobilomba a sz�m�t, azt�n megcs�rgette mag�t, �gy � is megkapta az �n sz�momat. H�t, ezt j�l kital�lta.

• Az�rt elk�rhetted volna norm�lisan is, ahogy mindenki teszi. – erre megint r�h�g�tt.

• M�r megtettem. – r�vid gondolkod�s ut�n eszembe jutott, hogy megk�rdezte t�lem m�g az els� tal�lkoz�sn�l, megadja-e nekem a sz�m�t, csak �n visszautas�tottam.

• Okkal utas�tottam vissza.

• Gondoltam. De t�k j�l elvoltunk, �s szerintem nem ez az utols� alkalom, hogy l�tjuk egym�st. – ezen elmosolyodtam.

• Mib�l gondolod?

• A sr�coknak nagyon szimpatikusak voltak a l�nyok, �gyhogy eg�szen biztos, hogy szerveznek m�g tal�lk�kat. Arra meg te is j�nn�l. Ja, meg gondoltam megk�m�llek ink�bb att�l, hogy folyamatosan a sz�modat kelljen k�regetnem. – felnevettem.

• Ok�, k�sz, hogy megk�m�lt�l az agyzsibbaszt�st�l. – � is velem nevetett.

• M�skor is.

• �n viszont most leteszem. Az edz� reggeli edz�st �g�rt, id�j�r�st�l f�ggetlen�l.

• Nek�nk is. Szerintem tal�lkozzunk ink�bb megint, lent az udvaron. Sz�lj a t�bbieknek is, �s folytassuk.

• Elment az eszed? – k�rdeztem teljesen led�bbenve – Esztelens�g lenne. Reggel megpusztuln�nk a torn�n.

• K�r. Az�rt k�v�ncsi lenn�k a t�bbi l�ny v�lasz�ra is. Szerintem �k benne lenn�nek. – a hangj�ban kihallottam n�minem� kih�v�st. Felszaladt a szem�ld�k�m.

• H�t, k�tlem, hogy Page egyet�rtene a te „remek” �tleteddel.

• Sose lehet tudni. – a hangj�n hallottam, hogy vigyorog. Szerintem csak egy hajsz�lra volt att�l, hogy megint r�h�g�sben t�rj�n ki.

• Na szia.

• Jaj, v�rj m�r!

• Aludnom k�ne, s�t szerintem nektek sem �rtana. Min�l f�radtabb vagy, ann�l hiperakt�vabb is.

• �, nem ismersz te m�g engem. – igazam volt: ezen kijelent�s�t k�vet�en megint nevetett.

• Sose lehet tudni. – ism�teltem meg a szavait, azt�n letettem a telefont. Gyorsan �rtam m�g egy SMS-t Page-nek, azt�n leoltottam a villanyt.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s