Sorry for making you wait, but I had my vegetative period, where I'm just vegetating. I had to wait for my productive period. And now, thanks to it arrived at last, here it is - the 17th chapter. Enjoy. :3

17. Fejezet

A sz�nfalak m�g�tt

M�snap reggel Ryan �breszt�j�re �bredtem fel – a sr�ccal egy�tt. Pontosan �gy fek�dt�nk, ahogy elaludtunk. Mikor felemeltem a fejem, adott egy puszit az orromra.

• J� reggelt.

• Neked is. – megd�rzs�ltem a szemeimet, azt�n lassan megt�masztottam magam az �gyamon a k�ny�k�m�n – Ne haragudj, hogy tegnap elaludtam.

• Nem haragszom.

• Anyuk�d nem h�vott fel, hogy mi�rt nem vagy otthon?

• Mikor �szrevettem, hogy elaludt�l, �rtam neki egy SMS-t, hogy maradok �jszak�ra, �gyhogy ne v�rjon haza.

• �s a motorod?

• A sz�leid k�s�bb felj�ttek, �s sz�ltak, hogy bevitt�k a gar�zsba, �gyhogy nem kell agg�dnom miatta. Egy kicsit havas lett, de annyit kib�r. – fel�lt az �gyon, �s megborzolta kicsit a haj�t – Most viszont mennem k�ne. �t kell �lt�zn�m, �s kellenek a f�zeteim. – hirtelen felindul�sb�l fel�ltem, �s nagy, k�rlel� szemekkel n�ztem r�.

• Ne, nem kell. Maradj ink�bb. – hitetlenkedve felnevetett.

• Na de �t kell �lt�zn�m. A f�zeteim n�lk�l meglenn�k egy napig, azt beismerem, de... – k�zbesz�ltam.

• Tegnap azel�tt f�r�dt�l, hogy �tj�tt�l volna hozz�nk.

• De nincs itt az egyenruh�m, sz�vem. – biztosra veszem, hogy elpirultam a megsz�l�t�s hallat�n, mert a sz�vem nagyot dobbant, a torkom pedig �sszeszorult. Elnevette mag�t – �gyis hamarosan visszaj�v�k.

• Ok�. De siess.

• Sietek. – �g�rte, azt�n k�zelebb hajolt hozz�m, hogy megcs�koljon. A l�bam m�g mindig az �v�n fek�dt keresztben, �gy a l�baira �ltem, hogy k�nyelmesebben �tkarolhassam a nyak�t, � pedig a derekamat. Nem siett�k el a dolgot, az biztos.

R�viddel azut�n, hogy Ryan elment, elkezdtem k�sz�l�dni. Gyorsan felvettem az egyenruh�mat, megreggeliztem, azt�n a f�rd�ben arcot �s fogat mostam. Ryan pedig meg�rkezett. Ajt�t nyitottam, �s egy hossz� cs�kkal k�sz�nt�ttem. Belemosolygott a cs�kba, mint ahogy n�ha megtette, de ez is csak fokozta az �r�m�met – ebb�l tudtam, � mennyire �lvezte. Mivel rengeteg h� esett az �jjel, �s az utak ennek k�sz�nhet�en szinte j�rhatatlanok voltak, nem a motorj�val j�tt. Gyeng�den megfogta a kezemet, �s �gy s�t�ltunk el lassan az iskol�m fel�. M�g rengeteg id�nk volt, t�nyleg sietett – nyilv�n, hogy reggel m�g tudjunk besz�lgetni a Briar-Rose el�tt.

• Nem izgulsz nagyon? – azonnal tudta, mire gondolok, de csak szimpl�n v�llat vont.

• Nem mondhatn�m. – egy pillanatra megszor�totta a kezemet – De ne err�l besz�lj�nk, nem ez�rt akartam veled j�nni.

• Ok�. – beharaptam az als� ajkamat. Nem akartam feleslegesen ideges�teni Ryan-t, de ett�l f�ggetlen�l �rdekelt, hogyan v�lekedik Mason-nel kapcsolatban.

• Mindent meg tudt�l tanulni tegnap?

• Persze. – k�zelebb h�z�dtam hozz� – Viszont eszm�letlen hideg van, �s ez a rohadt szoknya semmire sem j�. – diszkr�ten felnevetett, azt�n k�szs�gesen �tkarolta a nyakamat, �s k�zelebb vont mag�hoz. A kezemet elengedte, �n viszont a zseb�be cs�sztattam, hogy ne f�zzon. F�loldalasan elmosolyodott, azt�n kicsit lehajtotta a fej�t, hogy egy puszit adhasson a homlokomra. �gy egym�shoz borulva s�t�ltunk el az akad�mi�mig, ahol Page �s Austin m�r besz�lgettek. A h� lassan hullni kezdett, mi pedig odal�pt�nk hozz�juk.

• L�tom, j� volt a h�tv�g�tek. – vigyorgott r�nk Austin. Ryan v�llat vont, de a f�loldalas mosoly m�g mindig ott vir�tott az arc�n.

• �s a ti�tek? – �rdekl�dtem.

• Hasonl�an j�. – Page elnevette mag�t.

• Ne hazudj! A mi�nk fenomen�lis volt. – sz�lt k�zbe a l�ny.

• M�g egyszer k�sz. – mosolyogtam h�l�san bar�tn�mre, � viszont egy legyint�ssel letudta a dolgot.

• Ne k�sz�nd meg ennyiszer. – v�llat r�nd�tottam.

• Legal�bb m�r tudod, milyen az, amikor valaki �lland�an k�sz�nget neked valamit.

• Mit kellett megk�sz�nn�d neki? – pislogott r�m �rtetlen�l Austin.

• A Stream k�v�z�ban t�rt�nteket. – v�laszolt helyettem Ryan. Austin ezt egy „� �rtem” b�lint�ssal nyugt�zta, azt�n megpuszilta Page arc�t.

• Azt az egyet legal�bb j�l �sszehoztuk. – r�h�g�tt Austin.

• Azt igen. – �rtett egyet Ryan.

• �s nem izgulsz miatta?

• Musz�j ezt most megbesz�ln�nk? – k�rdezett vissza k�ny�kb�l a sr�c. Austin v�llat vont, de nem mondott semmit. Egy�rtelm� volt, hogy Ryan fesz�lt volt emiatt, viszont egy�ttal az is, hogy nem akart err�l senkivel sem besz�lni. Ez a t�ny nekem nem igaz�n tetszett, mert meg�g�rtettem vele, hogy t�maszkodni fog r�m, hiszen p�rok k�z�tt �gy szok�s, hogy t�mogatj�k egym�st, ha a m�siknak erre van sz�ks�ge, Ryan viszont ezal�l abszol�t ki akart b�jni, nem volt hajland� r�m t�maszkodni, csak engem t�mogatni.

• Szerintem besz�ln�nk kellett volna r�la. – jegyeztem meg halkabb hangon a sr�cnak, de nem reag�lt semmit. A k�vetkez� pillanatban meghallottam a Gorgeous Nightmare-t, ami egy�rtelm�en a t�sk�mban nyugv� telefonomt�l sz�rmazott – Mindj�rt j�v�k. – el�hal�sztam a mobilomat, a k�perny�n pedig megl�ttam Pete nev�t. Ryan elengedett, �gy �n f�lre tudtam vonulni a h�v�s erej�ig.

• Szia, Lara! – �dv�z�lt tot�lis ext�zisban – Nem fogod elhinni, mi t�rt�nt!

• M�gis adhatsz neki egy kis hitelt, k�l�nben nem h�vt�l volna fel. – a cinikus megjegyz�semen intenz�ven nevetett, azt�n folytatta, mintha nem sz�ltam volna semmit.

• K�pzeld: baromi j�l ment a szemeszter v�gi vizsg�m! Az egyik tan�rral, Landon-nal j�ban vagyok, �s � mondta, hogy a legjobbak k�z�tt van az eny�m. Azt nem mondta, h�nyat jav�tottak eddig, de ezt siker�lt megtudnia.

• Nem mondod? Gratul�lok! – ekkor eszembe jutott, hogy hamarosan itt lesz a vizsgaid�szaka egy m�sik bar�tn�mnek is. � Londonban tanul a London South Bank University-n a kult�ra �s �r�i szakon, �s neki is vizsg�i lesznek. K�t �vvel volt id�sebb n�lam, teh�t 19 �ves volt, �s els� �ves egyetemista. Miut�n Pete-tel letett�k a telefont, azonnal �rtam bar�tn�mnek egy SMS-t.

„R�g besz�lt�nk, Boe. Hogy mentek a vizsg�id? - Lara.”

• Ki h�vott? – vont k�rd�re Page, mikor visszamentem hozz�juk.

• Pete. Azt mondta, nagyon j�l mentek a vizsg�i, �s eddig a jav�tottak k�z�tt a legjobbak k�z�tt van az �v�. – k�z�ltem mosolyogva a h�reket.

• Az t�k j�! Gratul�lj majd neki helyettem is! – k�relmezte Page.

• Meglesz. – Ryan visszafektette a nyakam k�r� a karj�t, azt�n szorosan mag�hoz h�zott. A reakci�ja miatt megfogalmaz�dott bennem a k�rd�s, vajon az�rt csin�lta-e ezt, mert f�lt�keny volt? Elhessegettem a gondolatot, �s csak a pillanatra �sszpontos�tottam. Olyan szorosan �leltem vissza, hogy konkr�tan �szt�n�sen figyeltem a l�gz�s�re, mikor kezd el akadozni. Ett�l eltekintve viszont rengeteg �rzelmet siker�lt m�g akaratom ellen�re is beles�r�tenem abba az �lel�sbe, Ryan teh�t tiszta k�pet kaphatott arr�l, mennyit jelent nekem.

• Menn�nk k�ne, ember. – n�zett fel a telefonja kijelz�j�r�l Austin. Nyilv�n az id�t n�zte meg az im�nt.

• Mennyi? – k�rdezte Ryan az id�re vonatkoz�an.

• Van kerek tizen�t perc�nk arra, hogy beess�nk a terembe. Az els� �r�nk Mrs. Nem-az-�r�m-siet-hanem-a-cseng�-k�sik-kel lesz, �gyhogy szerintem nem lenne t�l szexi, ha „k�sn�nk” h�rom percet. – a cinikus hangnemen, amivel ezt Austin elmondta, nem tudtunk nem nevetni. Ryan fels�hajtott.

• Ok�, menj�nk. – mind Austin, mind Ryan adtak m�g Page-nek �s nekem egy-egy cs�kot. A tipikus „most el kell mennem, de hamarosan l�tjuk egym�st”-f�le b�cs�cs�kot, azt�n elindultak a Silver Moon fel�, Page �s �n pedig be a mi akad�mi�nkra, hiszen egyik�nknek sem volt kedve a szokny�nkban a j�rd�ra fagyni. M�g az els� �ra el�tt megkaptam a v�lasz�zenetet Boe-t�l, amire gyorsan vissza�rtam egy SMS-t, miel�tt becsengettek volna. Az �zenetv�lt�sok k�vetkezm�nye az lett, hogy megbesz�lt�k, a h�tv�g�n tal�lkozunk majd.

A sz�netekben folyamatosan hallottam arr�l, hogy hogyhogy �sszej�ttem Ryan-nel, merthogy mindenki azt v�rta, hogy mikor j�v�k �ssze Mason-nel, �s hogy erre abszol�t nem sz�m�tottak, �s hogy ezzel mindenkit meglept�nk. Term�szetesen r�szletes besz�mol�t kellett adnom Rose-nak �s Mizuy�nak azzal kapcsolatban, hogy tulajdonk�ppen hogyan is alakult ki a kapcsolatunk Ryan-nel, �s els�sorban, hogy mi�rt �t v�lasztottam Mason helyett. Azok ut�n, hogy nekem miket kellett �t�lnem, m�r bele sem mertem gondolni, hogy Ryan milyen helyzetben lehetett Mason miatt. �r�k �s az edz�s ut�n d�lut�n hatra j�tt �t hozz�m Ryan, ahogy azt m�r kor�bban megbesz�lt�k. �n m�g mindig tanultam, de ez nem jelentett k�l�n�sebb probl�m�t, f�leg, ha Ryan toleranci�j�r�l volt sz�. Oda�llt mell�m, az �r�asztalomnak h�ttal t�maszkodva, a mellkas�n keresztbe font karokkal, a fej�t balra ford�tva, hogy a szemeit a matekf�zetemen tarthassa. Trigonometriaf�ggv�nyeket adtak fel h�zinak, �n viszont k�ptelen voltam maxim�lisan azokra koncentr�lni, mert jobban �rdekelt, mi t�rt�nt a bar�tommal aznap. N�h�ny perc m�lva pedig nem b�rtam tov�bb, �s sz�v� tettem.

• Mondd csak... – feln�ztem r�, a vil�gosk�k rotringomat a pap�rra fektetve. � v�rakoz� tekintettel n�zett vissza r�m – T�rt�nt valami �rdemleges a mai nap?

• Nem. – vont v�llat – Ha azt nem sz�m�tjuk, hogy Rick rengeteget besz�lt egyik bar�tn�dr�l.

• Igen? – pislogtam. Ryan sikeresen elterelte a figyelmemet az eredeti t�m�r�l – Kir�l? Viol�r�l? – a sr�c erre megr�zta a fej�t.

• Nem. Faith-r�l. Szinte csak arr�l besz�lt, hogy egy�tt tanultak a h�tv�g�n. – elvigyorodtam. Csak nem tetszik Rick-nek Faith? Egy darabig ezen m�l�ztam, de azt�n felocs�dtam, �s r�j�ttem, hogy nem erre akartam kilyukadni a k�rd�semmel.

• Na �s vele mi a helyzet? – a kulcssz�ra igyekeztem jelent�s�gteljes hangs�lyt fektetni. Ryan erre ism�t csak v�llat r�nd�tott.

• Semmi �rdekes. De a feladatodra koncentr�lj ink�bb. Az a 4cos²x=1 �s tg²x=1 mind k�tsoros feladatok csak. – becsuktam a f�zetemet.

• Tudom, Ryan. �s meg tudom oldani �ket, mert pofonegyszer�ek. De engem jelenleg nem a matek �rdekel els�sorban. – erre fels�hajtott – Meg�g�rted. – kelletlen�l eln�zett, a karjai m�g mindig a mellkas�n pihentek keresztbe fonva.

• Tudom. – hangzott majdnem egy perccel k�s�bb a halk v�lasza.

• De akkor mi�rt nem mondod el?

• Mert t�nyleg semmi �rdekes nem t�rt�nt. Egyszer�en csak �tn�z�nk a m�sikon. Gyerekes, de Mason eset�ben ez a norm�lis.

• De te nem szeretn�l besz�lni vele err�l?

• Nem. De hagyjuk ezt a t�m�t. T�nyleg nincs sz�ks�gem besz�lget�sre. – nem sz�ltam semmit. Hossz� ideig csend �llt be, amit v�g�l Ryan t�rt meg, igaz, akkor sem azzal, amit v�rtam volna – Az els� feladatod k�t gy�ke ½ �s –½ lesz.

• Tudom. – �jra kinyitottam a f�zetemet, hogy befejezzem a lecke�r�st. Hozz� kellett szoktatnom magam ahhoz, hogy Ryan csak akkor besz�l, ha akar. Miut�n v�geztem, egy sz� n�lk�l fel�lltam �s az �gyamhoz s�t�ltam. �n is az a t�pus voltam, aki l�nyegtelen dolgokr�l nem szeret besz�lgetni, �gy mivel m�s t�ma nem igaz�n �rdekelt, r�szemr�l nem is volt mir�l besz�lgetn�nk. Ryan k�vetett, azt�n le�lt mell�m. Az egyik kez�vel �tkarolt �s mag�hoz h�zott, �gy adott egy puszit a homlokomra. M�lyet s�hajtott.

• Mason tesz egy-k�t megjegyz�st. Tulajdonk�ppen ink�bb csak utal�sokat, mikor mindketten ott vagyunk a sr�cokkal �s besz�lget�nk. Nem igaz�n figyelek oda r�juk, �s nem is �rdekel k�l�n�sebben ez az eg�sz. Mason-�n viszont l�tszik, hogy s�kideg a t�rt�ntek miatt.

• Te nem vagy? – f�loldalasan elvigyorodott.

• Idegesnek t�n�k? – r�vid hezit�l�s ut�n nemet intettem a fejemmel – Mert nem is vagyok. Nekem itt vagy te. Ennyi el�g. – elmosolyodtam.

A romantikus l�lek romantikus l�lek marad, hi�ba pr�b�lja elrejteni ezt a t�nyt. Ryan erre teljes fels�test�vel fel�m fordult, mialatt a m�sik kez�t az arcomra cs�sztatta �s oldalra billentette a fej�t. A karj�t, ami eg�sz eddig k�r�l�ttem pihent, m�g szorosabban fonta k�r�m, azt�n az eny�mhez �rintette az ajkait. Ez�ttal nem h�zta olyan sok�ig az id�t a fel�m hajol�ssal, mint eddig. Le�rhatatlanul boldog voltam, hogy Ryan-t a magam�nak tudhattam. L�ttam benne az �rt�keket a kiss� s�t�tnek t�n�, depresszi�s f�tylon t�l, amit a k�lvil�gnak mutatni szokott. A nyaka k�r� fektettem a karjaimat, az ujjaim pedig v�gigsz�ntott�k egyszer a haj�t. Ez�ttal olyan hossz� ideig cs�kolt, hogy szinte belesz�d�ltem. Akkor eresztett el, amikor a mellkas�ra cs�sztattam a kezemet, jelezve neki, hogy elfogyott a leveg�m. Akkor is csak r�vid sz�netet hagyott nekem, mert amint bel�legeztem az els� adagot a t�d�mbe, az ajkai ism�t azonnal az eny�meken voltak, a karja pedig szorosabban fon�dott a derekamra. Nem tudtam, mi�rt lett hirtelen ilyen, m�g sosem fordult el� eddig, hogy �gy cs�kolt volna. Ezt a gondolatot f�lres�p�rtem, �s csak a pillanatra koncentr�ltam, hogy mindent ki�lvezhessek.

Ryan telefonj�nak cs�rg�se rebbentett sz�t minket. A sr�c kelletlen�l fels�hajtott, azt�n a zseb�ben l�v� mobilj��rt ny�lt. R�pillantott a kijelz�re, �gy meg�llap�tva, ki a h�v� f�l. M�g egy utols� puszit adott a sz�mra, miel�tt mindk�t kez�vel eleresztett volna, �s felvette a telefont.

• Igen? – a hangj�n hallottam, hogy nagyon nincs kedve besz�lgetni. Vagy csak �n �reztem �gy? M�g telefon�lt, v�gig �t figyeltem – Igen. Nem, most nem �rek r�. Dolgom van. – csak pislogtam, az ut�bbi mondat�n pedig spont�n elmosolyodtam – Nem, h�tv�g�re m�r van programom. – a h�v� hangj�t alig hallottam – Ok�, legyen. – Ryan megad�an s�hajtott fel – Akkor szombat.

• Ki volt az? – vontam k�rd�re, miut�n megszak�tott�k a h�v�st.

• Jensen. – v�laszolt egyszer�en – Megk�rtek, hogy seg�tsek nekik h�tv�g�n cuccolni.

• Cuccolni? K�lt�znek? – Ryan kuncogott.

• Nem. Csak a gar�zsukb�l akarnak kipakolni, mert egy rakat felesleges holmijuk van ott. Kocsimos�st is be akartak szervezni, de be kellett l�tniuk, hogy az m�g v�rat mag�ra tavaszig.

• Seg�tsek nektek?

• Nem kell. Szerintem Mason-t is h�vj�k majd, �gyhogy t�nyleg nem lenne �rdemes elj�nn�d. – erre megmakacsoltam magam.

• De te mondtad, hogy �n tartottam f�ken a jelenl�temmel. Azt mondtad, ak�r verekedhettetek is volna. – nemt�r�d�m m�don v�llat vont.

• Tudom. De nem ketten lesz�nk ott. Ha nekem esne, m�g mindig ott lenn�nek minimum a Midday-ek. – be kellett ismernem, ez logikus meg�llap�t�s volt – Rick-et �s Austin-t is eg�sz biztos h�vj�k, �k meg tudod, milyenek.

• Ok�, �rtem. Nem megyek. De ha Mason m�gse lesz ott, �s kell valami, csak h�vj. – hagytam meg neki. Elmosolyodott.

• Meglesz.

Ryan este f�l kilenc t�j�n ment csak haza. Elmond�sa szerint nem volt olyan sok tanulnival�ja, az�rt tudott olyan sok�ig n�lam maradni. �n mondjuk �r�ltem neki, egy�ltal�n nem b�ntam, hogy n�lam t�lt�tte a d�lut�nj�nak a h�tral�v� r�sz�t. Miut�n elment, megf�r�dtem, az �gyamban fekve pedig a V�rbank olvas�sa k�zben hallgattam a H.I.M. leg�jabb album�t, a Tears On Tape-et. Ahogy a Love Without Tears c�m� dal k�vetkezett a lej�tsz�si list�n, r�vid megfontol�st k�vet�en v�g�l be�ll�tottam Ryan cseng�hangj�nak.

A kedd ugyan�gy telt az iskol�ban, mint mindegyik m�sik – a l�nyokkal, els�sorban Mizuy�val, Rose-zal �s Page-gel besz�lgettem, viszont szemet sz�rt, hogy Faith a szokottn�l t�bbet n�zi a telefonj�t, �s gyakrabban megy ki a teremb�l egy aktu�lis telefonh�v�s miatt. Nem tudtam mire v�lni mindezt, eg�szen addig, am�g d�lut�n nem tal�lkoztam megint Ryan-nel. Ez�ttal Page-gel �s Austin-nal egy�tt ment�nk el a Stream-be, hogy k�z�sen t�lts�k a d�lut�nunkat. Ott a sr�cok elmondt�k nek�nk, hogy Rick szinte eg�sz nap a telefonj�n l�gott. Ryan m�r sejtette, hogy Faith lesz a dologban, mert mikor elmondtuk nekik, hogy Faith is szokatlanul sokat foglalkozott a mobilj�val, nem lep�d�tt meg egy�ltal�n, s�t el is mondta, hogy volt egy meg�rz�se azzal kapcsolatban, hogy valami t�rt�nni fog kettej�k k�z�tt. Austin erre megint megjegyezte a sr�cnak, hogy a zseni�lis fej�vel nyomoz�nak k�ne elmennie, mire Page �s �n felnevett�nk.

A h�t �nmag�ban nagyon lassan telt, mert dolgozatokt�l hemzsegett – term�szetesen mivel f�l�venk�nt felm�rik a tan�rok a tud�sunkat minden egyes tant�rgyb�l egy-egy t�maz�r�val, illet�leg vizsg�val. K�zben tekintettel a sr�cok programj�ra, megbesz�ltem Boe bar�tn�mmel, hogy a h�tv�g�n tal�lkozunk.