The second chapter. :3

2. Fejezet

Viharos szelek

Reggel annyira f�radt voltam, hogy fel sem fogtam, milyen nap van, vagy hogy �ppens�ggel rohannom k�ne, mert egyetlen �r�csk�m volt csak arra, hogy elk�sz�ljek �s be�rjek a suliba. Az �gyb�l konkr�tan kiestem, �s t�molyogva vonszoltam el magam a f�rd�szob�ba. H�t, �gy indul egy j� h�tf� reggel, csak frissen �s �d�n, emberek! A szob�mba visszav�nszorogva csigalass�s�ggal vettem el� az iskolai egyenruh�mat: egy v�r�s, a t�rdem f�l� �r� szokny�t �s feh�r, r�vid ujj� inget a – szint�n v�r�s – nyakkend�vel. A s�t�tbarna hajamat magasan egy laza copfba fogtam. Az alja m�g �gy is a h�tamat verdeste a lapock�im k�zt, de ahhoz m�r hozz�szoktam. Tekintettel arra, milyen kev�s id�m volt, a reggeli �lm�ny�r�l sajna le kellett mondanom, noha megpusztultam volna legal�bb csak egy szendvics�rt �s egy b�gre j� forr� te��rt. Egy amolyan „ez az �n form�m” v�llr�nd�t�st k�vet�en vill�mgyorsan leellen�riztem, mindent eltettem-e m�lt este, azt�n miut�n mindent rendben tal�ltam, a v�llamra vetettem a feh�r oldalt�sk�mat �s leviharzottam a f�ldszintre. M�g szak�tottam t�z percet arra, hogy fogat mossak �s fel�l kih�zzam a szememet a tusommal, illetve dobjak egy kis szempillaspir�lt is, ut�na m�r mindenk�ppen indulnom kellett. Arra sem maradt id�m, hogy t�l�l�si csomagot csin�ljak magamnak a sz�netekre, �gyhogy mindenk�ppen r� voltam utalva arra, hogy a b�f�ben vegyek magamnak valamit. A bej�rati ajt� el�tti fogasr�l leakasztottam a v�r�s V-nyakkiv�g�sos, k�t�tt pul�vert, amin az iskol�nk embl�m�ja volt, �s a kir�lyk�k eserny�met, azt�n elhagytam a h�zat. A feh�r-k�k Ice Watch kar�r�mra pillantva meg�llap�tottam magamban, hogy van kerek h�sz percem be�rni a suliba. Szerencs�m volt, mert m�g annak ellen�re is, hogy k�s�n keltem, el�g id�m maradt egy relat�v nyugodt s�t�hoz. Az eserny�met �t k�zben beletuszkoltam a t�sk�mba, a pulcsimat pedig megigaz�tottam magamon.

A suliba be�rve els� dolgom volt a szekr�nyemhez menni. Oda bedobtam a kis �sszehajthat� eserny�met – nagyon praktikus, ez�rt szeretem annyira a sz�n�n k�v�l –, meg kivettem a k�nyveket, amikre sz�ks�gem volt az els� �r�mon. Mire a terembe �rtem, m�r es�cseppekkel bor�tott ablak�vegekkel tal�ltam szemben magam. � igen, a szesz�lyes angliai id�j�r�s... Odamentem az ablak mellett terpeszked� helyemre, ahol Page m�r a padon �lve v�rt engem.

• Milyen volt a tegnap est�d? – vont k�rd�re, amint le�ltem a sz�kemre. M�lyet s�hajtottam.

• Ne is mondd, tanultam, mintha az �letem f�ggne t�le. Te?

• �n is. Nem ennyire drasztikusan mondjuk, de �n is. – nevetett.

• Hogy ment a verseny, l�nyok? – csatlakozott be hozz�nk Rosemary is.

• Szia, Rose. – k�sz�nt�tte Page a l�nyt, �n pedig v�laszoltam a feltett k�rd�sre:

• Eg�sz j�l, de az�rt mehetett volna jobban is. Veled mi a helyzet, hogy t�lt�tted a h�tv�g�det? – Rose v�llat vont.

• Semmi �rdekes, csak olvastam az �v�lt� szeleket. – elfintorodtam.

• Nekem nagyon nem tetszik a cselekm�nye. – Page elnevette mag�t, heves egyet�rt�s�t kifejezve ezen kijelent�semre.

• Mi az? – n�zett r�nk �rtetlen�l Rose – Ennyire nem tetszik?

• Nem. – v�gtuk r� teljesen egyszerre bar�tn�mmel, mire mindh�rman felnevett�nk. A nevet�sre Jade �s Ashley is csatlakoztak hozz�nk.

• Mir�l van sz�?

• Az �v�lt� szelekr�l. – inform�ltam �ket, mire a k�t l�ny szem�ld�ke felszaladt.

• Mit lehet azon a k�nyv�n ennyit r�h�gni? – k�rdezte v�g�l Jade. V�lasz nem �rkezett, de azt�n megint csak nevett�nk ezen.

• Szerintem Rose az egyetlen, akinek tetszik az a... – Page megk�sz�r�lte a tork�t – ...k�nyv.

• Nekem a st�lussal semmi bajom nincs, csak a cselekm�ny depresszi�s kicsit.

• Meg a helysz�nek.

• Meg a szerepl�k.

• Meg az esem�nyek. – z�poroztak azonnal a t�bbiek hozz�f�z�sei a meg�llap�t�somhoz.

R�videsen becsengettek, de ennek ellen�re m�g ott maradtak a l�nyok a padomn�l, �s tov�bb folytattuk a besz�lget�st eg�szen addig, am�g a tan�r be nem j�tt irodalom�r�t tartani.

Az utols� �r�nk ut�n Page, Rose, Viola �s �n tal�lkoztunk a szekr�nyekn�l. Megbesz�lt�k, hogy a h�tv�g�n �sszefutunk, hogy gyakoroljunk egy kicsit a matek�r�kra. Az egyik legjobb voltam az oszt�lyban ebben a tant�rgyban, �gy megk�rtek, hogy seg�tsek – �n pedig azonnal igent mondtam. Az id�pont lefix�l�sa ut�n a l�nyok elk�sz�ntek t�lem �s hazamentek, �n viszont a sulik�nyvt�rba siettem, hogy tanulhassak. Mivel a tank�nyveket nem lehet hazavinni, musz�j volt bent maradnom, hogy a verselemz�st �s a fizikafeladatokat meg tudjam csin�lni. K�sz�ntem a k�nyvt�rosn�nek. M�r r�gi b�tordarab volt �s el�g mogorva, de velem szerencs�re nem viselkedett olyan rigoly�san, mint �ltal�ban a t�bbi di�kkal. Helyet foglaltam az egyik asztaln�l �s letettem a k�nyveket, ut�na el�vettem a f�zeteimet �s a sz�mol�g�pemet. A verselemz�st csin�ltam meg el�sz�r, mert az sokkal k�nnyebb volt, �s tulajdonk�ppen csak �szrev�telek le�r�s�b�l �ll, amit alig f�l �ra alatt sim�n meg lehet csin�lni. A fizika sem volt annyira h�z�s – h�tani elm�let �s sz�mol�sok. A l�nyeget kijegyzeteltem magamnak a k�nyvb�l, a sz�mol�sokat pedig ut�na gyorsan megcsin�ltam. Miut�n mindent befejeztem, az �rarendemre pillantottam. Holnap v�rhat� egy informatikadolgozat az elm�letb�l, de azon k�v�l szerencs�re m�s nem. Az inf�tan�rok egy�bk�nt egy k�l�n �llatfaj k�pvisel�i voltak: ugyanazok voltak a szok�saik, ugyan�gy reag�ltak amikor mondjuk megk�rt�k �ket, hogy halasszunk el egy dolgozatot �s m�g gyakoroljuk ink�bb... Szerintem senki sem szerette �ket t�ls�gosan, mert egy kicsit p�kerarc�ak voltak, �s ennek megfelel�en a term�szet�k is ilyen volt. Mindig mosolyogtak, de m�g akkor is, ha valaki megbukott; ugyanis ezt is egy vigyorral az arcukon k�z�lt�k az illet�vel.

Elr�moltam mindent, azt�n a kar�r�mra n�ztem – f�l �t. Visszamentem a szekr�nyemhez, a k�nyveimet az eserny�mre cser�lve. Az es� m�g az�ta is szakadatlanul esett, s�t, az�ta a diszkr�t es�z�s �thajlott zuhog�sra, r�ad�sul m�g a sz�l is felt�madt �s a leveg� is leh�lt egy kicsit a reggelhez k�pest. Szitkoz�dtam magamban egy keveset, de az�rt csak elindultam. Tudtam, hogy apa elfoglalt, �gyhogy nem h�vtam fel, hogy j�jj�n �rtem, anya pedig ilyenkor m�g b�ven dolgozik – es�lytelen volt aut�val hazajutnom. M�lyet s�hajtottam �s kil�ptem az iskolakapun az eserny�mmel a fejem f�l�tt. Egy vad sz�ll�k�s azonnal elkapott �s majdnem leford�tott a l�bamr�l. Magamban foh�szkodtam, hogy ne ilyen legyen az �t eg�szen haz�ig, mert ha �gy kell szlalomoznom a j�rd�n a sz�l �s – az er�s sz�ll�k�seknek k�sz�nhet�en vitorlak�nt funkcion�l� – eserny�m miatt, akkor eg�szen biztos, hogy idegbajt kapok a norm�l esetben nagyj�b�l h�sz perces s�ta v�g�re. Az im�im sajnos nem tal�ltak meghallgattat�sra: a s�ta alatt �lland�an meg kellett �llnom, a keresztez�d�sn�l majdnem az aut� el� estem, �s t�bbsz�r kish�j�n az �ttesten k�t�ttem ki – mindezt a sz�l miatt. Ki gondolta volna, hogy ennyire meg tudja keser�teni valakinek a s�t�j�t ez a jelent�ktelen kis dolog? Bele sem mertem gondolni, milyen id� lesz m�g a nap v�g�re, vagy �ppen m�snap, mert biztos voltam benne, hogy vagy ilyen, vagy m�g enn�l is rosszabb. Hab�r ezen a ponton felmer�lt bennem a k�rd�s, miszerint lehet-e m�g enn�l is sz�ls�s�gesebb az id�j�r�s? Term�szetesen lehet, de rem�ltem, hogy az m�g v�rat mag�ra, mondjuk �gy t�l k�zepe t�j�ig.

V�g�l miut�n v�gigszenvedtem magam az iskol�t�l a h�zunkig tart� kis s�t�n, �s bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t, az els� dolgom volt megn�zni a telefonomat. Eg�szen biztos voltam benne, hogy anya keresett, mert „az � pici l�ny�nak” nem eshet b�nt�d�sa, m�g az �ghajlati elemek sem b�nthatj�k, �gy nyilv�n �rdekli, mi a helyzet velem. Nem eg�szen �gy n�zett ki a dolog, miut�n aktiv�ltam a mobilom hatalmas kijelz�j�t – volt ugyan nem fogadott h�v�som, de azok nem anya neve alatt voltak. T�rcs�ztam a sz�mot, az illet� pedig k�t kics�ng�s ut�n felvette.

• Szia. Mi�rt kerest�l? – tettem fel azonnal a legk�zenfekv�bb k�rd�st.

• �, az m�r t�rgytalan. – nevetett – Milyen volt a suli?

• Mi�rt, mi volt, ami miatt kerest�l?

• Ja, csak annyi, hogy lenne-e kedved �sszefutni valahol. – elmosolyodtam, �s a szemeimet forgattam. Mason mindig tal�lkozni akar – Nem vetted fel a telefont, ez�rt felh�vtam Page-et, � mondta, hogy te olyankor m�g jav�ban tanulsz, �gyhogy nem is �rdemes zavarni.

• Nos, ez t�ny. – biztos�tottam, mialatt beljebb botork�ltam a h�zban. A nappaliban az egyik szekr�nynek az ajtaj�n volt egy hatalmas t�k�r, �s mikor megl�ttam magam benne, egy pillanatra teljesen kiment a fejemb�l, hogy a vonal t�ls� v�ge akt�v, �gyhogy tettem egy el�g szarkasztikus megjegyz�st magamra, els�sorban a k�cos hajamat figyelembe v�ve. A megsz�lal�somat meghallva Mason hangos r�h�g�sben t�rt ki.

• Mi t�rt�nt? Hogy lett�l te viharvert csirke? – faggatott r�h�g�shull�mokkal t�zdelve, de azt�n esz�be jutott, milyen az id�j�r�s odakint – Csak nem s�t�lt�l hazafel� eg�szen v�letlen�l? – felmordultam.

• Tal�lt, s�llyedt. Egy �letre elegem lett a sz�lb�l.

• Holnap ha gondolod elugrunk �rted a sr�cokkal. – aj�nlotta fel.

• Nem kell, k�sz. Szerintem megoldom. K�l�nben sem biztos, hogy holnap is ilyen id� lesz.

• H�ha. – hallottam a sr�c meglepett hangj�t a vonal t�ls� v�g�r�l – L�tszik, hogy te m�g nem �lt�l ma g�p el�tt. – fogalmam sincs, milyen k�pet v�gtam a kijelent�s�re, de abban biztos voltam, hogy falfeh�r lettem. Reflexb�l felrohantam a l�pcs�n a szob�mba �s bekapcsoltam a g�pemet. Am�g az bootolt, Mason t�j�koztatott az id�j�r�s-el�rejelz�sr�l – „Er�teljes sz�ll�k�sek, 30-35 km/h-val, nagyj�b�l 10 �C-ra �rdemes csak sz�m�tani.” – olvasta fel, mire csal�dottan s�hajtottam.

• Ezt nem hiszem el. Az �g �sszeesk�v�st sz�tt ellenem. – erre ism�t elnevette mag�t.

• Kivel besz�lsz? – hallottam ekkor egy m�sik hangot a vonal t�ls� v�g�r�l. Nagyon halk �s el�gg� elnyomott volt, �s m�lyebb, mint Mason hangja. Jellegzetesen reszel�s �s kiss� rekedtes volt, �gy r�gt�n r�j�ttem, hogy Ryan az.

• Lar�val. – Mason nyilv�n elfordult a telefonj�t�l, am�g v�laszolt, mert az � hangja is halkabb lett egy kicsit. Ezut�n nem hallottam semmilyen reakci�t a m�sik sr�c r�sz�r�l, csak egy kis motoz�st a h�tt�rben, azt�n megint Mason hangj�t – H�tv�g�n viszont szervez�nk egy kis bulit. Lenne kedved csatlakozni? –miel�tt v�laszoltam volna, vagy ak�r leveg�t vehettem volna, m�g hozz�tette, hogy Page �s n�h�ny l�ny m�r beleegyezett, hogy menjenek. Egy kis ideig gondolkodtam, de azt�n egy v�llr�nd�t�s ut�n igennel feleltem – Szuper. Ne felejts el ki�lt�zni. – azonnal �rtettem, mire c�loz. Szombaton Halloween. Teljesen ki is ment a fejemb�l.

• Rendben, meglesz.

• Elmenj�nk �rted? M�g nem teljesen tiszta, hol tal�lkozzunk, de amint meglesz, inform�llak r�la.

• Ok�. Szerintem am�gy Page-gel megyek le, nem kell el�m j�nni. De az�rt k�szi.

• Eg�sz biztos? Page m�r foglalt. – meglepet�semben felszaladt f�l szem�ld�k�m.

• Tess�k?

• �gy �rtem, m�r megvan, hogy kikkel megy. Egyik�nk m�r megk�rdezte t�le ma d�lut�n, �s � igent mondott. Nem tudom, ki h�vta el, de m�r van egy kis csapatuk.

• �. Ok�.

• Utolj�ra k�rdezem meg. – hallottam a hangj�n, hogy vigyorog – Elmenj�nk el�d?

• Kik a t�bbiek?

• Ryan, Rick �s a Midday k�lyk�k, term�szetesen. – elgondolkodtam, v�g�l beleegyeztem – Zs�r. Rick h�vta am�gy Viol�t is, sz�val lehet, hogy � is vel�nk fog j�nni. � azt mondta, m�g meggondolja. – elnevettem magam.

• Igen, Viol�t nem igaz�n �rdeklik az �nnepek.

• Akkor m�r �rtem, mi�rt mondta, hogy sose vesz senkinek aj�nd�kot kar�csonyra. – Mason arra c�lzott, hogy a „felelsz vagy mersz” j�t�k k�zben megk�rdezt�k Viol�t�l, mit szokott venni kar�csonykor a bar�tainak �s a csal�dj�nak, mire azt mondta, semmit, mert tesz az �nnepekre. Egyed�l a konkr�tumok �rdekelt�k, illetve az olyan �nnepek, amik egy k�zzelfoghat� dologhoz vannak k�tve, �gy p�ld�ul a sz�let�snapok, n�vnapok �s az �j�v. A kar�csony, h�sv�t, mikul�s, F�ld napja, stb. m�r semmit sem jelentettek neki, mert nem hitte el, hogy „J�zuska kar�csonykor sz�letett”, vagy hogy „december hatodik�n a Mikul�s �dess�get tesz a csizm�dba”. Ut�bbin�l k�l�n meg is jegyezte, ut�lta, amikor le kellett tisztogatnia az am�gy mindig s�ros l�bbelij�t emiatt a marhas�g miatt, �s szerinte azzal ut�ltatt�k meg vele v�glegesen ezeket a h�lyes�geket. Ez pedig azt jelentette, hogy a kis Viol�t m�r legal�bb h�t�ves kora �ta hidegen hagyj�k az �nnepi felhajt�sok, ha nem hosszabb ideje.

• Igen. – nevettem, azt�n a kar�r�mra n�ztem – Most le kell tennem. Tanulnom kell holnapra.

• Tanulni? Ne sz�vass! Eg�sz eddig a suliban tanult�l, ne akarj m�g otthon is!

• Mi�rt ne? Ha kell, akkor kell.

• �n nem lenn�k k�pes erre.

• De az te vagy, �s nem �n. – sz�geztem le az egy�rtelm� t�nyt.

• Na de ennyit tanulni? Mit akarsz am�gy? – v�llat vontam.

• Csak amit kell. M�g olvasnom k�ne az �v�lt� szeleket, mert semmit sem haladok azzal a sz�rny�s�ggel, be k�ne fejeznem a rajzot holnapra, �t k�ne n�znem az inf�k�rd�seket, mert �rhatunk holnap, meg ha �gy van, akkor matekot sem �rtana gyakorolnom. – mire befejeztem, a vonal t�ls� v�g�n egy j� f�l perces csend �llt be. M�r �ppen sz�lni akartam, hogy ellen�rizzem, ott van-e m�g, de megel�z�tt.

• Minek tanulsz te ennyit? Mikor szokt�l te laz�tani? – nem igaz�n tudtam, mit v�laszoljak erre, mivel a v�lasz egy�rtelm�: amikor van r� id�m.

• Amikor mindennel v�geztem.

• J�zusom. �s az edz�sek?

• Igen, azok miatt n�ha megcs�szok, de akkor egy kicsit megr�vid�tem az �jszak�mat.

• Az eg�szs�gedre jobban k�ne figyelned. – jegyezte meg – Na, de nekem most mennem kell. Ryan meg �n videoj�t�kos d�lut�nt tervezt�nk m�ra levezet�sk�pp. Majd m�g besz�l�nk. �s ne hajszold t�l magad!

• Nem hajszolom! – vetettem oda kicsit felh�borodottan, azt�n egy elhadart k�sz�n�st k�vet�en letettem a telefont.

Az ezt k�vet� tev�kenys�geim sorozata annak megfelel�en alakult, ahogy azt Mason sz�m�ra is felv�zoltam: �jfent �tr�gtam magam az inf�elm�leten, m�sf�l �r�n kereszt�l matekoztam, gyorsan �sszedobtam a rajzot, azt�n – tekintettel arra, hogy m�r h�romnegyed kilenc volt – elmentem f�rdeni. Id�k�zben any��k is meg�rkeztek, �gyhogy f�rd�s ut�n vill�mgyorsan megvacsor�ztam, az elalv�som el�tti id�t pedig azzal t�lt�ttem, hogy az �v�lt� szeleket olvastam. M�r v�gre �thaladtam a fel�n, �gy jobb kedvem lett, mert tudtam, m�r nem kell sok ahhoz, hogy befejezzem a depressz�v hangulat� k�nyvet. Az alapelgondol�ssal semmi bajom nem volt, egyed�l az zavart, hogy mindenki meghal, vagy boldogtalan, �s az egyetlen p�r, aki boldog lehetne egy�tt, sem t�k�letes, mert beteges az egyik, r�ad�sul �k olyan p�roknak a gyerekei, akik gy�l�lt�k egym�st, �s igaz�b�l csak egym�shoz er�ltett�k a gyerekeiket. Nem is tudom, mi�rt er�ltetem ennyire ezt a reg�nyt magamnak, amikor t�nyleg semmi j� nincs benne Emily Bront� st�lus�n k�v�l. Mert az t�ny, hogy remek�l fogalmaz, de a cselekm�ny valami elk�peszt�en borzalmas.

A m�snap reggelem is pontosan �gy alakult, ahogy a reggeleim �ltal�ban alakulni szoktak: k�m�s fej, zombij�r�st imit�l� mozg�s �s csigalass�s�g, mindez n�hol egy ny�g�s morg�ssal f�szerezve. Igen, �ljenek a reggelek �s a kor�n kel�s. Az es� m�g mindig az ablak�vegen �s -p�rk�nyon kopogott, a jelek szerint tegnap �ta el sem �llt.

• Lara, fent vagy m�r? – hallatszott anya hangja. Nyilv�n meghallotta a neszez�semet �s a kelletlen morg�saimat.

• Aha... – a sz�t kicsit elny�jtva adtam v�laszt, egy hossz� �s�t�ssal megtoldva.

• Csin�ltam neked szendvicseket, a konyhapulton megtal�lod �ket.

• Ok�, ok�. – �jabb �s�t�s.

• Ne felejts el eserny�t vinni. �, de nagyon f�j a sz�l, �gyhogy l�gy nagyon �vatos!

• J�, j�. Tudom. – kezdett kicsit frusztr�lni, hogy az emeletr�l besz�lek le neki, r�ad�sul eleve ny�g�s voltam a kor�nkel�s miatt. M�r akkor tiszt�ban voltam vele, hogy ez a napom sem lesz �ppens�ggel olyan, amilyennek �n szeretn�m.

�s igazam lett: informatik�b�l meg�rtuk a dolgozatot, r�ad�sul a tan�r olyan apr�s�gokra k�rdezett r�, amire k�telkedtem, hogy b�rki is eml�kezne n�h�ny embert lesz�m�tva az oszt�lyban. Irodalmon egy ember felelt az �v�lt� szelek tartalm�b�l �s a tan�r beszedte n�h�nyunk verselemz�s�t, matekon r�pdolgozatot �rtunk, a rajz�ra pedig olyan volt, amilyen lenni szokott. H�l�t adtam az �gnek, ami�rt v�g�l is az eg�sz el�z� napi d�lut�nomat a tanul�snak �ldoztam, �gy nekem nem volt gondom semmivel sem. A kedvemet csak fokozta, hogy matekb�l r�ad�sul a dolgozatom hib�tlan lett – ugyanis ellen�rz�s ut�n sem tal�ltam benne semmilyen hib�t sem, aminek k�l�n�sen �r�ltem. �rkezett egy telefonh�v�som Mason-t�l – azt tudakolta, elj�jjenek-e el�m, ahogy azt tegnap m�r felaj�nlotta, csak �n szok�s szerint elutas�tottam, mint minden eddigi aj�nlat�t. Mondtam neki, hogy nem sz�ks�ges, r�ad�sul �gyis edz�sem lesz d�lut�n, nem kell engem sehova sem cipelni.

Reggel am�gy meg�rte egy csattal h�trafogni a hajamat, mert �gy legal�bb nem l�tszott annyira, hogy az es�t�l teljesen sz�t�zott, noha volt rajtam es�kab�t. Az eserny�met nem mertem haszn�lni, mert att�l tartottam, a sz�l m�g kiford�tja a kezemb�l, vagy ami rosszabb, ez�ttal t�nyleg egy aut� el� ker�l�k a r�gt�nz�tt vitorl�m miatt. Az edz�sen Edward nem k�nzott meg minket t�ls�gosan, �ppen csak annyira, amennyire szokott. A gy�zelm�nk ut�n csak fent akarta tartani ezt a szintet, elmond�sa szerint egyel�re nincs verseny�nk a k�zelj�v�ben, �gyhogy mostanra ennyi �ppen el�g.

Az eg�sz hetem hasonl�an alakult: a tan�rok – cseppet sem foglalkozva azzal, hogy ez m�g csak okt�ber, minden egyes napon sz�monk�r�sekkel bomb�ztak benn�nket. Biol�gi�n cetlis felel�st tartottunk – ami olyan, mintha sz�beli vizsg�t tenn�l, mert a kih�zott k�rd�sre kell v�laszolnod –, irodalmon a tan�r utols� napon �ratott egy r�pdolgozatot az �v�lt� szelek eg�sz cselekm�ny�b�l, matekon megkaptuk a dolgozatokat, �neken a tan�rnak siker�lt be�getnie n�h�ny embert a fantasztikus �nektud�sukkal az oszt�ly el�tt, f�ldrajzb�l szint�n r�pdolgozat volt, mindennek tetej�ben pedig folyamatosan j�rtam le edz�sekre. Ha nem vessz�k sz�m�t�sba, hogy Edward folyamatosan le�v�lt�tte a fej�nket, ami�rt nem tudtunk rendesen szerv�lni, �s �gy egy norm�lis j�t�k sem alakult ki a csapataink k�z�tt, akkor azt mondhatom, hogy a r�plabda kiv�l� levezet�nek bizonyult sz�momra.

Az es� folyamatosan esett, egy pillanatra sem �llt meg. A sz�l tov�bbra is fokozta az �lvezeteket azzal, hogy a h�t elejihez hasonl� l�k�shull�mokat produk�lt, a h�m�rs�klet pedig ennek f�ny�ben folyamatosan ingadozott 10-14 �C k�z�tt. Majd' megfagytunk az egyenruh�nkban, am�g s�t�ltunk – a l�nyokkal ugyanis a h�tv�gi matekoz�st �ttett�k p�ntek d�lut�nra, hiszen figyelembe kellett venn�nk azt is, hogy a sr�cok elh�vtak minket Halloween alkalm�b�l egy bulira. Page-t�l nem k�rdeztem meg, ki h�vta el, mivel annak nincs k�l�n�sebb jelent�s�ge. �gy gondoltam, hogy ha akarja, vagy ha �rdemleges megeml�teni, ki h�vta el, �gyis el fogja mondani el�bb vagy ut�bb, �n pedig nem fogok r�sz�llni ilyesmi miatt. P�ntek este m�g kaptam egy h�v�st Mason-t�l. L�nyeg�ben csak az�rt h�vott fel, hogy megk�rdezhesse, p�ntekenk�nt szoktam-e tanulni. Pechje volt, mert �ppen a l�nyokkal tartottuk a matekkorrepet�l�st, �gyhogy mondhatni, t�k�letes volt az id�z�t�se. Azt�n elk�vetkezett a szombat reggel, Halloween napja.