10th one peeps.~ Now the story's getting exciting in Lara's life as well. :3

10. Fejezet

K�rd�s

• H�t ti? – l�pett hirtelen oda hozz�nk Mason. Ryan alig �rezhet�en megrezzent. �n gyorsan v�laszoltam.

• Austin-t �s Page-et figyelj�k. – Mason b�lintott.

• Igen, �n is �r�l�k nekik. – a tekintete Ryan karj�ra siklott. F�lelmetes volt, ahogy a legjobb bar�tja kez�re tudott n�zni. Pontosan �gy n�zett, mintha a tulajdon�ra tette volna r� a kez�t a sr�c. Engem t�bb okb�l kifoly�lag is d�h�tett Mason viselked�se. Egyr�szt, mert nem vagyok senki tulajdona, m�sr�szt pedig mert Ryan a legjobb bar�tja, kiskoruk �ta ismerik egym�st, akkor m�gis hogy k�pes �gy n�zni r�? Hihetetlen, mennyire kisaj�t�t� tud lenni Mason. Megmakacsoltam magam, �s nem b�jtam ki Ryan karja al�l.

• Nem l�ttad Pete-et? – tereltem el a t�m�t. A k�rd�semre Mason v�gre elvette a tekintet�t a k�r�l�ttem pihen� karr�l, �s r�m n�zett. Mikor ez bek�vetkezett, m�g hozz�tettem, amolyan magyar�zatk�ppen – Veled �s Rick-kel l�ttam utolj�ra.

• M�g mindig Rick-kel van. A l�nyok is vel�k vannak.

• Mason! – hallottuk meg Ashley hangj�t. Az �rintett sr�c h�trafordult �s megl�tta a fel� k�zeled� platinasz�ke l�nyt – Boldog �j �vet, Mason. – mosolygott r� a r�plabd�s csapatt�rsam a focist�ra. Mason biccentett.

• K�sz, neked is. – meg�lelt�k egym�st, Ryan pedig eleresztett engem. A hideg megint v�gigszaladt a h�tamon. A f�lhallgat�j�b�l �v�lt�tt a Bloody Nails And Broken Hearts. R�videsen odaj�ttek hozz�nk Austin-�k is, Pete-tel a nyomukban.

• Indulhatunk haza? – n�zett v�gig rajtunk Pete, a tekintete pedig meg�llapodott rajtam.

�n v�llat vontam, azt�n a kezemet ny�jtottam fel�, amit gondolkod�s n�lk�l azonnal el is fogadott. �gy k�zen fogva indultunk vissza az Ending Square fel�. Page �s Austin is k�vettek minket, egym�snak borulva. Mason is elindult ut�nunk, Ashley-t h�trahagyva. Az aut�hoz �rve felaj�nlotta Mason, hogy hazaviszi a gerlep�rt is, de �k elutas�tott�k, mondv�n, hogy ink�bb kettesben hazas�t�lnak. �n maxim�lisan meg�rtettem �ket, hiszen �gy legal�bb alkalmuk ny�lt b�vebben is kit�rgyalni a dolgokat, ami, valljuk be, r�juk f�rt – Austin-nak m�g rengeteg sok tiszt�zni val�ja akadt. Els�sorban bocs�natot kellett k�rnie Page-t�l, ami�rt hagyta egy h�ten �t szenvedni az elutas�t�sa miatt.

Pete egy h�t m�lva ment csak el – k�t nappal azel�tt, hogy nekem elkezd�d�tt volna az iskola. Janu�r 8-�n, p�nteken teh�t teljesen egyed�l maradtam, ha azt nem sz�moljuk, hogy a sz�leim mindketten otthon voltak velem. Szombaton �rtam egy gyors SMS-t Ryan-nek, hogy meg tudom-e l�togatni. Az �zenetre csak �r�kkal k�s�bb, d�lut�n f�l h�romkor v�laszolt.

„Igen. - Ryan.”

Ennyit �rt mind�sszesen. Mivel azt hittem, nem aktu�lis neki aznap, m�g �t kellett �lt�zn�m, miel�tt elmentem otthonr�l, hiszen az otthoni szabadid�mben m�gsem mehettem. Felvettem a feh�r cs�nadr�gomat egy fekete garb�val, a tengerk�k s�lamat �s egy fekete csizm�t, aminek a sz�ra eg�szen a t�rdemig fel�rt. Mivel napokkal el�bb komoly havaz�sba kezdett, a kir�lyk�k eserny�met is magamhoz vettem, illetve egy fekete sz�vetkab�tot is, aminek a m�sz�rrel keretezett csukly�j�t a fejemre tudtam h�zni. A hajam k�toldalt �gy is kil�tszott bel�le, de az eserny�mre tekintettel ez a t�ny nem zavart. A sz�l egy�ltal�n nem f�jt, �gyhogy mondhatni kellemes t�li id�j�r�s volt. Az �g ez�stsz�rke sz�nben ter�lt el a f�ld felett, �s m�r napok �ta ontotta mag�b�l meg�ll�s n�lk�l a havat, hol hevesebb h�f�v�sokkal, hol pedig l�gy szit�l�ssal. Mikor elindultam Ryan-hez, szerencs�sen az ut�bbi opci� volt �rv�nyes r�. Mivel ez�ttal a kellet�n�l is nyugodtabban �s lassabban s�t�ltam, az �t a Fern Street-be t�bb id�t vett ig�nybe; n�h�ny perc h�j�n f�l �r�t. Nem tehettem r�la, de m�r kiskorom �ta im�dtam a havat, �gy ink�bb ki�lveztem a havaz�st, semmint hogy rohantam volna Ryan h�z�hoz. Mikor oda�rtem, kopogtattam. Egy n� nyitott ajt�t.

• J� napot, Mrs Smudge. – mosolyogtam r� a h�lgyre, mire � is �dv�z�lt engem.

• Szia Lara. F�radj beljebb.

• K�sz�n�m. – bel�ptem a meleg h�zba. Az arcom �s a kezeim teljesen kipirosodtak a hidegt�l a s�ta alatt. Levettem a csizm�imat �s a kab�tomat, ut�na pedig felmentem az emeletre Ryan �desanyj�nak a nyom�ban. M�r tal�lkoztam vele p�rszor az informatikakorrepet�l�sok miatt, de minden egyes alkalommal ragaszkodott ahhoz, hogy felk�s�rjen a fia szob�j�ig az illedelmess�g jegy�ben.

• Ryan dr�g�m, itt van Lara. – ahogy Alison kinyitotta az ajt�t, meg�t�tte a f�lemet a halkan j�tszott This Is How It Goes. Ryan az �gy�n �lt t�r�k�l�sben, a laptopj�val az �l�ben, egyed�l az anyuk�ja hangj�ra n�zett fel. V�lasz gyan�nt csak biccentett, azt�n f�lretette a g�p�t. Alison kiment a szob�b�l, az ajt�t becsukva maga m�g�tt.

• Mit szeretn�l? – t�rt azonnal a t�rgyra Ryan. A hanglejt�s�b�l �s sz�haszn�lat�b�l �t�lve az az �rz�sem t�madt, mintha zavartam volna. Az ajkamba haraptam, de megmakacsoltam magam, �s lek�zd�ttem magamban a k�nyszert, hogy azonnal elk�sz�njek t�le �s kirohanjak a szob�j�b�l. Mik�zben odas�t�ltam hozz�, neki felt�nt, hogy a h�tam m�g�tt takargatok valamit, a fikusza ugyanis eg�szen addig elrejtette ezt a t�nyt. Meglepetts�g�ben felszaladtak a szem�ld�kei, az arca pedig egy pillanatra megvonaglott.

• Tudom, hogy eszm�letlen k�s�, de boldog kar�csonyt. – hitetlenkedve vette �t t�lem a f�nyl�, kir�lyk�k d�szt�sk�t. Mivel el�g hasonl� volt a zenei �zl�s�nk, tudtam, milyen jelleg� zen�szeket szeret legink�bb, �gy vettem neki egy rock �vk�nyvet, amiben a legt�bb olyan banda szerepelt, akiket szeretett, r�ad�sul t�bb fejezet sz�lt Billy Talent-r�l. A m�sik aj�nd�kot saj�t kez�leg k�sz�tettem; egy portr� volt Ben Kowalewicz-r�l, aminek a keretez�se csak n�h�ny nappal azel�tt, janu�r 3-�n k�sz�lt el, �gyhogy ha akartam, se tudtam volna odaadni neki el�bb az �sszes aj�nd�k�t. Mondjuk az is t�ny, hogy a keretez�s eredetileg nem szerepelt a terveim k�z�tt, az csak k�s�bb adta mag�t.

• K�sz�n�m sz�pen. – n�zett fel r�m nagyj�b�l m�sf�l perc m�lva a portr�r�l – Ez eszm�letlen j� lett. – v�llat vontam.

• Nem nagy �gy.

• Most el�g h�ly�n �rzem magam. – ismerte el, mire �n csak �rtetlen�l pislogtam r�.

• Hogy �rted?

• �n nem k�sz�ltem neked semmivel. – ism�t v�llat vontam.

• Engem nem zavar. �n annak �r�l�k, hogy neked tetszett, amit adtam. – erre egy f�loldalas mosolyt kaptam cser�be.

• K�sz�n�m m�g egyszer.

• Nem tesz semmit. – mivel ism�t csend �llt be annak k�sz�nhet�en, hogy Ryan megint a rajzot mustr�lta, hozz�tettem – Akkor megyek. Csak ennyit akartam. – erre felkapta a fej�t.

• M�ris? – az arca ezut�n meglepettre v�ltott, mintha valami olyasmit mondott volna, amit tilos – �gy �rtem, m�g csak most j�tt�l. – magyar�zta.

• De nem szeretn�k zavarni.

• Nem zavarsz. – fel�llt az �gy�r�l, azt�n engem kiker�lve az ajtaj�hoz s�t�lt – Egy pillanat. – nem sz�ltam semmit, csak v�rtam. Az asztal�ra terel�d�tt a figyelmem, �s az azon figyel� parf�m�s �vegcs�re. M�r alig maradt benne valami, nyilv�n mert Mason is �lland�an ezt haszn�lta. A kezembe vettem, �s megszagoltam, mire azonnal az els� ittl�tem jutott eszembe, amikor az Excel miatt megl�togattam Ryan-t. Akkor adott enged�lyt arra, hogy megszagoljam a parf�mj�t. Ezen fel�l a szob�nak is kellemes Ryan-illata volt – Itt vagyok. Bocs, hogy megv�rakoztattalak. – megr�ztam a fejem, de m�g miel�tt azt tudtam volna mondani, hogy „semmi baj”, a figyelmem r�gt�n a sr�c kez�ben tartott kalap�csra terel�d�tt. Meg sem tudtam k�rdezni, az mire kell neki, m�r egy szeget szegezett a fal�hoz.

• Mit csin�lsz? – k�rdeztem meglepetten, enyh�n hiszt�rikus hangon.

• Term�szetesen kiteszem a k�pedet. – erre m�g a sz�vem is meg�llt egy pillanatra. M�g senki sem �rt�kelte ennyire a munk�mat, hogy azonnal ki akarta volna tenni a fal�ra, vagy hogy egy�ltal�n a szob�j�t d�sz�tse vele. A jobb oldali falba verte a szeget, teh�t az ablak�val �s �gy�val szembe. �n elh�lve figyeltem, ahogy a k�phez s�t�l, azt�n a frissen bevert szegre akasztja – Nem tudtam, hogy ilyen j�l rajzolsz. – fordult hirtelen fel�m. Kicsit zavarban �reztem magam, sosem szerettem, ha sokszor megdics�rnek. M�rmint, persze, j� �rz�s volt, de mindig zavarban voltam, azt pedig nem szerettem.

• Mert ez sosem volt l�nyeges.

• Szerintem ha valaki ilyen szinten tud rajzolni, l�nyegesnek k�ne lennie. – sz�gezte le.

• De ebb�l nem lehet meg�lni.

• Meg lehetne.

• Nincs t�relmem ahhoz, hogy az emberek szesz�lyeinek megfelel� k�peket csin�ljak. Maradok ink�bb a jelenlegi opci�n�l. – Ryan erre f�loldalasan elvigyorodott, f�l szem�ld�k�t felh�zva.

• �s mi lenne a „jelenlegi opci�”?

• A rajz marad a hobbim, az egyetemen pedig valami komolyabb dolgot tanuln�k.

• P�ld�ul?

• Tudom�nyok.

• �rdekelnek?

• Persze, Pete-tel is rengeteget besz�lek ilyenekr�l.

• Spade, igaz? – elgondolkod�n �sszevonta a szem�ld�keit. B�lintottam.

• Igen, az egyetemen biok�miai �s m�rn�ki szakon van. – Ryan hitetlenkedve felnevetett.

• Nem gondoltam volna, hogy egyetemista. – jegyezte meg, mire �n is r�viden nevettem.

• Tudom, sokkal fiatalabbnak n�z ki, mint amennyi. Egy�bk�nt rengeteget kell tanulnia, akkor is, amikor n�lam volt, el�fordult, hogy �r�kon kereszt�l csak a jegyzeteit olvasta �s tanult.

• Olyan szakokon nem is csod�lom. – �lt vissza az �gy�ra Ryan. Egyet �rtettem vele. Ahogy a laptopj�n megmozgatta az eg�rkurzort, hogy fel�bressze a g�pet, r�j�ttem, hogy egy ideje a Surprise Surprise megy m�r, csak nekem nem t�nt fel a zenev�lt�s – �rdekes szem�lyis�gnek t�nt egy�bk�nt. Szimpatikus volt.

• Igen, nagyon szeretem. Nagyj�b�l olyan nekem, mint egy b�ty. – Ryan elmosolyodott, �s r�m n�zett.

• �szrevettem. Mason mondjuk nem igaz�n �rt�kelte. – a tekintet�t visszaejtette a monitorra, azt�n elind�totta Breaking Benjamin Dear Agony-j�t.

• Ahogy v�rhat� volt. – nem reag�lt semmit, csak kifejez�stelen arccal n�zett m�g mindig maga el�. Eml�teni akartam neki, hogy az sem tetszett k�l�n�sebben Mason-nek, amikor � �tkarolt, hogy ne f�zzak annyira, de miel�tt ezt megtettem volna, eml�keztettem magam, hogy nem �ppen vele k�ne kit�rgyalnom, mennyire bunk� tud lenni a legjobb bar�tja, �gyhogy hallgattam.

• Mi�ta ismeritek egym�st Pete-tel? – v�ltott t�m�t Ryan. Az �gy�hoz s�t�ltam, �s le�ltem a sz�l�re.

• M�r nagyon r�g�ta, kiskorunk �ta. � szerettette meg velem a r�plabd�t is. – erre a sr�c elmosolyodott. M�g mindig nem tudtam �rzelmeket leolvasni az arc�r�l, egyed�l csak a mosolyt l�ttam, de azt nem, ami m�g�tte volt.

Nagyj�b�l m�sf�l �r�val k�s�bb, s�t�ted�s el�tt mentem haza. Ez�ttal rengeteget besz�lgett�nk Ryan-nel, ami tal�n l�nyeges halad�snak tudhat� be, tekintettel arra, hogy eredetileg nem egy besz�des sr�c.

A vas�rnapom nagyon lassan �s unalmasan telt, ut�na pedig kezdet�t vette a m�sodik f�l�v. Ez teh�t azt jelentette, hogy janu�r 11-�n l�ttam �jra Mason-t.

• Szia. – �dv�z�lt mosolyogva, amint besz�lltam a kocsij�ba. Ahogy m�g kor�bban mes�lte nekem novemberben, Ryan ez�ttal vele tartott, l�v�n a h�f�v�sban nem akart motorra sz�llni.

• Sziasztok. – k�sz�ntem mindkettej�knek, mire az any�s�l�sen l�v� sr�c csak biccentett, egy pillant�st k�ldve nekem a h�trapillant� t�k�rb�l – Mason, miel�tt elindulsz... – a sr�c k�rd�n fordult h�tra. Ahogy megfordult, szembetal�lta mag�t egy aranysz�n� d�szt�sk�val – Megk�sve b�r, de boldog kar�csonyt. – elmosolyodott.

• K�sz�n�m. – elfogadta a t�sk�t, �s k�v�ncsian belepillantott. Megl�tott benne egy AC/DC p�l�t �s a Hells Bells albumukat – Pont ez a lemez�k nem volt meg.

• Igen, tudom. A felelsz vagy mersz j�t�kban mondtad, hogy ez kell neked.

• K�sz m�g egyszer. – v�lasz gyan�nt b�lintottam.

• Nincs mit. – Mason beind�totta az aut� motorj�t, majd n�h�ny percen bel�l az iskola el�tt parkolt le. �n magamra szedtem az �sszes holmimat, �s kisz�lltam az aut�b�l, ez�ttal azonban Mason is k�vetett.

• V�rj egy kicsit! – sz�lt nekem, miel�tt elindulhattam volna. V�rakoz�ssal vegy�tett k�rd� tekintettel figyeltem a focist�t, ahogy a kocsij�t megker�lve el�m l�p. Az ajt�t m�g nem volt alkalmam becsukni magam m�g�tt.

• Mit szeretn�l?

• Nos, azon gondolkodtam m�r egy ideje... – ahogy v�giggondolta a dolgot, megnyalta a sz�j�t, azt�n zavar�ban egyszer v�gigsim�tott a haj�n – Lenn�l a bar�tn�m? – a k�rd�sre Ryan �sszerezzent az �l�sen. A szemeim meglepetts�gemben kikerekedtek, az arcomb�l pedig kiszaladt az �sszes v�r.