8th one. A little shorter than usual, but still as good. :3

8. Fejezet

Szenteste

Decemberben mindenkinek megvettem az aj�nd�kait. A f�lhallgat�mmal k�zben folyamatosan zen�t hallgatva m�szk�ltam a standok k�z�tt, mialatt igyekeztem a m�r megvett aj�nd�kokat nem kiejteni a kezeimb�l, annak ellen�re, hogy rengeteg szatyrot szorongattam egyszerre. Semmi �rdekes nem is t�rt�nt a v�s�rl�s k�zben, azt lesz�m�tva, hogy �sszefutottam Mason-nel.

• Szia, h�t te? – ahogy �reztem, hogy valaki megragadta a karomat, azonnal feln�ztem az illet�re, mialatt kir�ntottam a f�leimb�l a f�lhallgat�kat.

• Szia. – pislogtam a sr�cra kiss� meglepetten – �ppen aj�nd�kokat veszek, amint l�tod. – jelent�s�gteljesen a t�sk�k fel� n�ztem, mire mindent meg�rtett.

• Seg�tsek? – kis haboz�s ut�n v�g�l elfogadtam az aj�nlat�t, �s �tny�jtottam neki n�h�nyat – H�ha, mik vannak ezekben? – nevetett. Elmosolyodtam.

• Aj�nd�kok.

• Azt r�gt�n gondoltam. – vigyorgott r�m Mason. Ahogy a fagyos sz�l felt�madt egy pillanatra, az arcomba l�kte a sr�c illat�t, �gy meg�reztem rajta a Drakkar Noir parf�m�t, ami nyilv�n Ryan-hez tartozott. M�r megint k�lcs�nk�rte t�le? – Megh�vhatlak egy k�v�ra? – aj�nlkozott, nyilv�n mivel l�tta, hogy a jeges fuvallat miatt kicsit megigazgattam magamon a tengerk�k s�lamat. M�rlegeltem magamban a v�laszt, v�g�l csak v�llat vontam.

• Ahogy gondolod. – Mason elnevette mag�t – Akkor gyere.

H�sz-huszon�t percnyi s�ta ut�n el�rt�nk a Stream k�v�z�hoz, ahol n�h�ny h�ttel kor�bban az „elit” tagjai gy�ltek �ssze, Mason megh�v�s�ra. A k�v�z�ban kellemes f�lhom�ly honolt, �gy nyugodt hangulatot biztos�tva a helyis�gnek. A s�t�t f�b�l k�sz�lt falon l�v� n�h�ny arany gyertyatart� miatt n�ha olyan �rz�sem volt, mintha egy konkr�t palot�ban lenn�k, nem pedig egy egyszer� mezei k�v�z�ban. Az ablakokon k�v�l az egyetlen f�nyforr�sok a tart�kban vil�g�t� gyerty�k voltak csak, semmi m�s. Nagyon hangulatos hely volt, �s tal�n az egyik kedvenc helyem Hastingsben. Mason-nel helyet foglaltunk az egyik ablak melletti asztaln�l, a csomagokat pedig letett�k. Mindketten levett�k a kab�tunkat – � egy s�dzsekit, �n pedig egy sz�vetkab�tot –, azt�n leadtuk a rendel�s�nket; egy feketek�v�t �s egy forr�csokit. A dzsekije alatt az amerikai focist�kra jellemz� pulcsija volt, rajtam pedig egy fekete garb�. Kicsit megborzoltam a hajamat, azt�n kin�ztem az ablakon. A h� eg�sz eddig nem esett, csak hideg volt, mint az �szaki-sarkon, az utc�k pedig ett�l siv�rnak �s ridegnek t�ntek.

• Mik a terveid az �j�vre? – k�rdezte hirtelen Mason. A tekintetemet azonnal elkaptam az ablak�vegr�l.

• Semmi, gondolom otthon leszek, vagy Page-gel t�lt�m. – vontam v�llat.

• Akkor nem j�ssz ink�bb el vel�nk? A sr�cokkal �gy gondoltuk, elmehetn�nk a partra �nnepelni. – az aj�nlaton elgondolkoztam.

• Nem tudom. Ha a l�nyok is beleegyeznek, akkor persze, hogy elmegyek. – Mason mosolyogva nyugt�zta ezt egy b�lint�ssal.

• Ok�, akkor majd h�vlak, hogy mi a helyzet. Page mondjuk szerintem j�nni fog. – diszkr�ten elnevettem magam.

• Igen, szerintem is.

• Milyen aj�nd�kokat vett�l?

• Any�nak Swarovski nyakl�ncot f�lbeval�kkal, mell� egy fekete kokt�lruh�t, ap�nak arany �ngy�jt�t egy adag szivarral, Page-nek Austin Carlile-�gynem�t �s egy M Shadows-posztert, Rose-nak egy keretezett Ryan Gosling-k�pet, Mizuy�nak pedig a kedvenc k�teteit a One Piece-b�l, illetve m�g egy nagy falra akaszthat� jap�n z�szl�t. – ahogy hallgatott, Mason elk�pedve meredt r�m.

• Te azt�n nem adod alacsonyra a m�rc�t. – elvigyorodtam.

• Persze, hogy nem. Ha azokr�l van sz�, akiket szeretek, akkor minden k�vet megmozgatok, hogy megtal�ljam, ami nekik kell. – j�t�kony c�lb�l elhallgattam, hogy neki �s Ryan-nek is k�sz�ltem valamivel. A „farkasfi�nak” alap dolog volt, hogy veszek aj�nd�kot, m�r csak a novemberi seg�ts�ge miatt is, mert nem csak egy alkalommal �lt�nk �ssze, Mason-nek pedig egyszer�en csak illett adnom valamit, ha m�s�rt nem is, a rajong�sa miatt – Na �s te?

• �n m�r mindent megvettem. – jelentette be b�szk�n – M�r be is van csomagolva minden. – egy b�lint�ssal nyugt�ztam a dolgot. Megigaz�tottam a l�bam melletti hatalmas t�sk�t, amib�l kikandik�lt az egyik csomagol� teteje.

• M�r v�rom a fad�sz�t�st. – enyhe �lmodoz� tekintettel n�ztem az asztallapra, ahogy megt�masztottam magam rajta. Mivel meghozt�k a rendel�s�nket, visszad�ltem a sz�k t�ml�j�nak.

• Mi�rt nem k�v�t rendelt�l? – �rdekl�d�tt j�tszva Mason, egy bujk�l� mosollyal a sz�ja szeglet�ben. V�llat vontam.

• Apa elm�lete szerint az�rt nem szeretem a k�v�t, mert nem szeretem a keser� �zt, ami azt jelenti, hogy gyerek vagyok m�g. – foglaltam �ssze a l�nyeget. Mason elk�pedve meredt r�m.

• Nem szereted a k�v�t? – lassan megr�ztam a fejem, mialatt a kan�l�rt ny�ltam, hogy megkeverjem a g�z�lg� forr�csokimat. Spont�n mosoly sz�lesedett az arc�ra, majd � is megkeverte a k�v�j�t. V�g�l n�h�ny pillanatnyi gondolkod�s ut�n fel�m tolta egy kicsit a t�lk�t, amin a cs�sz�je volt – Most sem k�stolod meg? Itt nagyon finomat tudnak csin�lni.

• Nem, k�sz. Apa is nagyon �rt hozz�, de azt sem iszom meg. �n t�nyleg nem tudom �rt�kelni a k�v�t. – sz�geztem le.

Miut�n mindketten megittuk az italunkat, minden ellenkez�sem ellen�re is Mason mindkett�nk�t kifizette. H�l�s voltam a forr�csokinak, ami�rt felolvasztotta minden egyes zsigeremet. A sr�c aj�nlat�t, miszerint hazak�s�r, elfogadtam. Nyugodt l�ptekkel s�t�ltunk az Aurora Street-hez, a csomagjaim h�romnegyed�vel a focista kez�ben. Az ajt� el�tt elk�sz�ntem t�le, � pedig adott egy-egy puszit az arcom k�t oldal�ra. Bizonytalanul r�mosolyogtam, azt�n gyorsan bementem a h�zba. Az elm�lt id�szak alatt – november h�tral�v� r�sze, �s ami decemberb�l eltelt – r�j�ttem, hogy �n eg�szen biztosan nem akarok j�rni vele. Magamat ismerve tudtam, hogy k�ptelen lenn�k ezt a szem�be mondani, �gy ink�bb csak igyekeztem minden ilyesmit ker�lni, ezzel jelezve neki az �v�vel ellent�tes sz�nd�kaimat. Nem arr�l volt sz�, hogy ne lenne szimpatikus, egyszer�en csak nem akartam t�le t�bbet a bar�ts�gn�l – azt p�ld�ul, hogy megcs�kolom, nem tudtam elk�pzelni.

N�h�ny nappal k�s�bb pedig elk�vetkezett a v�rva-v�rt �nnep. Any�val eg�sz nap f�zt�nk �s s�t�tt�nk – az �n reszortom volt az �sszes s�tit megcsin�lni, m�g any�� a mindenre kiterjed� f�z�s. A kar�csonyf�t egy�tt d�sz�tett�k fel ap�val, ut�na mindenki al� pakolta a maga csomagj�t. A vacsora elfogyaszt�sa ut�n kibontottuk a meglepet�seket – anya nagyon �r�lt az �kszereknek, pontosan ahogy sz�m�tottam r�, apa pedig teljesen od�ig volt a szivarokt�l. Egyet meg is gy�jtott, �s a fotelben h�trad�lve �lvezte a doh�ny ny�jtotta �r�met. �n egy r�plabd�t kaptam, akvarellceruz�kat �s egy pulcsit a Drop Dead-b�l, amit m�r nagyon r�g�ta szerettem volna magam�nak tudni – vil�gos �gk�k k�t�tt kardig�n a h�t�n egy hatalmas feh�r sz�vvel, ami egy elfoly� koponya alakj�t id�zte. Term�szetesen azonnal fel is vettem, teljesen beleszerelmesedtem.

Miut�n bepakoltuk az ed�nyeket a mosogat�g�pbe �s megf�r�dt�nk, elment�nk lefek�dni. Az �gyban fekve �n m�g olvastam egy k�nyvet – Steven Spruill V�rbankj�t –, mikor felcsend�lt a Gorgeous Nightmare az Escape The Fate-t�l. Page h�vott. R�gt�n felvettem a telefont, de miel�tt belesz�lhattam volna, bar�tn�m s�r� hangja �t�tte meg a f�lemet.

• Mi t�rt�nt? – k�rdeztem teljesen megd�bbenve. A k�nyv a hasamr�l leesett a matracra, de nem foglalkoztam vele.

• A... a... – kezdte, de a folyamatos szipog�sa miatt nem tudta befejezni. �sszeszaladtak a szem�ld�keim.

• Mi t�rt�nt? – ism�teltem meg a k�rd�st. Tudtam, hogy nem seg�tek ezzel, de enn�l t�bbet egyel�re nem tudtam tenni. Legal�bbis am�g nem sz�l egy sz�t sem...

• Austin. – b�kte ki v�g�l egy m�ly l�legzetv�tel ut�n. Miut�n kimondta a nevet, �jfent kiszakadt bel�le a kegyetlen s�r�s. �n csak pislogtam.

• Mi a baj vele? Megb�ntott? – azonnal vadabb lettem. A hangom el�g idegesen csenghetett, mert Page azonnal v�delm�be vette a sr�cot.

• Nem, nem, csak... – megint szipogott egy sort, azt�n miut�n kif�jta az orr�t, folytatta. Alig b�rtam ki idegekkel azt a f�l percet, am�g az orrf�j�st lesz�m�tva cs�nd honolt a vonal v�g�n – Sz�val... ma felh�vott... m�g este. – reflexb�l b�lintottam egyet – Besz�lgett�nk, meg mondta, hogy rem�li, j�l �rzem magam... megk�rdezte, miket kaptam, elmondta, � miket kapott... azt�n... – a hangja megint elcsuklott, de hallhat�an igyekezett visszafojtani a s�r�s�t – El�g sok�ig besz�lgett�nk, �s tudod, mostan�ban el� szoktak j�nni szem�lyesebb t�m�k is... – megint b�lintottam, de r�gt�n r�j�ttem, � ezt nem l�tja.

• Igen, tudom. Mi t�rt�nt? Meg kell vernem? – ezen r�viden felnevetett, de abbahagyta, mert �rezte, hogy �t fog hajlani s�r�sba. �jabb m�ly l�legzetv�telt �s orrf�j�st k�vet�en megmagyar�zta.

• Elkezdt�nk a mag�n�let�nkr�l besz�lgetni... m�rmint... arr�l, kinek milyen volt a szerelmi �lete...

• Igen? – egy „�h�m” hallat�n tudtam, itt b�lintott.

• El�gg� belemer�lt�nk, �s a szavaib�l t�k �gy vettem ki, mintha tetszen�k neki... de azt�n �n voltam a h�lye, mert elcsesztem. – meglepetts�gemben kikerekedtek a szemeim – Elmondtam neki, hogy tetszik nekem, meg minden...

• �s � erre? – mire feltettem a k�rd�st, r�j�ttem, hogy h�lyes�g volt, hiszen a v�lasz ezek ut�n el�g egy�rtelm�.

• Elutas�tott. Azt mondta, hogy... id�zem: „Nagyon sajn�lom, de �n nem gondolok r�d �gy, ahogy te r�m. De m�g akkor is, ha egy�tt lenn�nk, nem hinn�m, hogy m�k�dne, mivel neked most t�l sok edz�sed van, kif�radsz rajtuk, a tanul�s meg emellett pedig am�gy sem lenne id�d egy bar�tra. De nagyon k�sz�n�m, hogy gondolt�l r�m.” Azt�n letette.

• Csak kifog�sokat keresett.

• Meglehet. De megyek. Ink�bb alszok, ha nem baj. – miel�tt mondhattam volna b�rmit is, letette. �n pedig �ltem tov�bb, mint aki sokkot kapott.