|. Fejezet – Lehull� levelek

Alig p�r napja, hogy bek�sz�nt�tt a t�l k�zeledt�t jelz� fagyos id�szak. Az iskola tanul�i m�r a z�ld kab�tokat viselve s�t�lnak el a Cross akad�mi�ig. Az �t most sem volt zs�folt, alig egy-k�t ember s�t�lt el mellettem. A cs�p�s hidegben n�h�ny sz�raz falevelet r�ptetett a sz�l. Azok halk surrog�ssal sz�lltak el lassan araszol� alakom el�tt, mikor pedig a beton�tra �rkeztek egy sz�raz, tompa koppan�ssal, halk, rekedtes hangok k�s�ret�ben v�gigsz�nk�ztak az �ton. Az utca csendes volt. A leveleken �s a sz�l susog�s�n k�v�l alig lehetett hallani p�r ember besz�d�t. De azok eleny�sz�ek voltak a term�szet hangjaihoz m�rve, melyek monoton, sz�nni nem akar� zen�t alkottak. Az akad�mi�t�l nagyj�b�l f�l�r�nyi t�vols�gra laktam az igazgat�val �s egy Zero nev� fi�val. Annak ellen�re, hogy egy fed�l alatt �lt�nk, �n sem l�ttam t�bbsz�r, mint a t�bbi oszt�lyt�rsunk. Reggelente is az�rt j�rok egyed�l iskol�ba, mert � m�r sokkal el�bb, kora hajnalban elindul az igazgat�val. Erre mindig �gy gondoltam, hogy egy �r�kk� megfejthetetlen dolog lesz sz�momra. Hiszen m�r maga Zero is egy kif�rk�szhetetlen rejt�ly. M�ly s�haj hagyta el ajkaimat, �s gondolataim �rv�ny�be befurakodott a gondolat, miszerint m�g nagyj�b�l t�z perc �s meg�rkezek az iskol�ba. A kezeimet m�r az �t kezdete �ta a zsebeim m�ly�n pihentettem �s v�dtem a hideg ellen, m�gis �reztem, hogy az enyh�n v�kony anyagon kereszt�lf�j a sz�l. Megremegtem a gondolat hat�s�ra, m�g csak most jutott el tudatomig, hogy ha a kezeim f�znak, akkor val�sz�n�leg nem csak a zsebembe �r el a hideg... Kivettem �tfagyott k�zfejeimet az alig langyos m�lys�gekb�l �s a sz�m el� tartottam �ket, hogy valamennyire felmeleg�thessem �ket. M�ly leveg�t vettem �s a forr� leveg�t r�f�jtam a k�zfejeimre. Ism�t v�gigborzongtam, azt k�v�ntam, b�r minden oldalr�l k�zrefogna egy-egy j� meleg radi�tor... M�r jav�ban az otthon t�lt�tt d�lut�nomat tervezgettem, mikor bel�m has�tott a tudat, hogy arra m�g v�rhatok �t teljes napot. Hiszen legk�zelebb csak p�nteken tudok hazakeveredni, h�t k�zben ugyanis az akad�mia koll�gium�ban t�ltj�k az �jszak�kat. Pedig m�r annyira bele�ltem magam! Elk�pzeltem, ahogy ott �l�k a kandall� el�tt egy pokr�ccal bebugyol�lva, egy cs�sze j� forr� te�t szorongatva, mik�zben egy izgalmas krimit olvasok. Csal�dotts�gom egy �jabb m�ly s�hajt�sban nyilv�nult meg, mely azt jelezte, hogy a rem�nyt v�g�l teljesen feladtam. M�g p�r perces gyalogl�s ut�n meg�rkeztem a campus ter�let�re, majd beszaladtam a tanterembe. Alig p�r perccel a becsenget�s el�tt siker�lt bekeverednem az oszt�lyterembe. Mikor v�gre le�lhettem a kellemes melegben h�l�san s�hajtottam egyet. Mikor �gy �reztem, hogy v�gre �tmelegedett az eg�sz testem, eln�ztem jobbra, a pad m�sik fel�re. Akkor az�rt volt olyan furcsa �rz�sem, mintha hi�nyozna valami: nem k�sz�nt a padt�rsam -aki a legjobb bar�tn�m is volt egyben-, ami arra engedett k�vetkeztetnem, hogy val�sz�n�leg megbetegedhetett �s az�rt nem j�tt ma iskol�ba. Megsz�lalt a k�ny�rtelen hangja a cseng�nek, amely nem csak az unalmas �ra, de a hossz�nak �g�rkez� h�t kezdet�t is jelezte. Mikor v�gre v�get �rt az utols� �r�nk is �s a tan�r kis�t�lt a teremb�l, ahelyett, hogy �sszepakoltam volna, �s mentem volna tenni prefektusi k�teless�geimet, �gy �reztem, menten elalszom, �gy egyszer�en csak egy el�gedett vigyorral az arcomon kezeimet elfektettem a nyitott tank�nyveimen �s a fejemet pedig a karjaimra hajtottam. M�g n�h�nyan voltak a teremben, mikor legut�bb sz�tn�ztem, �gy nem lep�dtem meg, hogy cip�k kopog�s�t hallom. A l�gz�sem egyre lassabb lett, ami azt jelentette, hogy hamarosan elalszom. Miel�tt azonban ez a csoda megt�rt�nhetett volna egy m�ly, enyh�n parancsol� hang sz�lalt meg a h�tam m�g�tt:

-H�, te! Ne most aludj! Nagyon j�l tudod, hogy dolgunk van! - term�szetesen Zero volt az, a prefektust�rsam, aki, mikor l�tta, hogy a sz�p sz� nem haszn�l, felhaszn�lta a kez�ben l�v� k�nyveket �s amilyen er�sen tudta, az asztalra v�gta �ket, hogy v�gre fel�bresszen engem �des f�l�lmomb�l. A hatalmas csattan�s zaj�ra azonnal felpattantak a szemeim, �s egy ki�lt�s szak�totta el egym�st�l ajkaimat. Mikor feleszm�ltem, hogy csak Zero volt az, el�nt�tt a d�h �s p�f�lni kezdtem a fi� mellkas�t.

-Ezt meg mi�rt csin�ltad?! Olyan sz�p �lmom volt! - csak akkor hagytam abba, mikor m�r megel�gelte, �s a v�llaimra tett kezeivel tolt el mag�t�l.

-Nagyon j�l tudod, hogy nek�nk az �r�k ut�n m�g k�zel sincs v�ge az iskol�nak! - v�lasz gyan�nt csak halkan felmordultam �s s�rt�d�tten ford�tottam h�tat neki.

-Az lehet, de el�z� h�ten te nem volt�l itt, �s nekem kellet leh�znom az eg�sz m�szakot! Nem olyan k�nny� boldogulni annyi eszeveszett rajong�val... - kezdtem el pakolni.

-Ennyire lef�rasztott volna az utols� �ra? - int�zte k�rd�s�t hozz�m enyh�n tr�f�s hangnemben. A hangja egy�rtelm� c�lz�st rejtett, amely k�ts�g k�v�l arra utalt, hogy ma az utols� �r�nk matek volt. Nem sz�ltam semmit, csak h�trafordultam, hogy vethessek r� egy sz�r�s pillant�st. Id�k�zben v�geztem a pakol�ssal is, �gy �sszekattintottam a csatot a tank�nyveimen, majd elindultam felfel� a terem k�zep�n v�gigfut� l�pcs�n, fel eg�szen az ajt�ig.

-Nagyon j�l tudod, hogy nem vagyok olyan j� matekb�l, mint egyesek – jegyeztem meg v�g�l c�lzatosan.

-Siess�nk, a kapu b�rmikor kiny�lhat – terelte el a t�m�t. M�lyet s�hajtottam – Ha nem aludt�l volna, most nem k�ne rohannunk – jegyezte meg ridegen.

-Tudom, de... - nem hagyta, hogy befejezzem, mert meggyors�totta a l�pteit, ezzel engem is arra k�nyszer�tve, hogy f�lbehagyjam mondand�mat �s felz�rk�zzak mell�. Alig �rt�nk le az udvarra, m�r hallottuk is a kapu j�l ismert nyikorg�s�t. Gyorsan futni kezdt�nk a hely�nkre, �s �tj�t �lltuk a hatalmas t�megnek. Mivel nem volt id�nk letenni a k�nyveinket, azokkal a kez�nkben pr�b�ltuk megf�kezni a t�meget. Term�szetesen most is csak Zero j�rt szerencs�vel, ugyanis egy olyan embert nem tal�lni a nappali tagozatban, aki ne f�lne a fi�t�l. Az esti tagozat a j�l megszokott, higgadt l�ptekkel indult kicsit sem nyugodt �tj�ra a k�t oldalon �rt�k kiab�l� �s �ket �ltet� nappali tagozatosok morajl� rengetege k�z�tt. A fel�ll�s sem v�ltozott semmit a megszokotthoz k�pest: Kaname �s Yuuki l�pdeltek legel�l kim�rten, rezzen�stelen, b�szk�n emelt f�vel, m�g�tt�k a cs�kjait k�szs�gesen elsz�r� Aidou, mellette pedig az unott arc� Kain, akinek szeml�tom�st nem tetszett az elk�nyeztetett kis sz�ke viselked�se, majd a sort a Shiki-Rima p�ros z�rta. Kain�k �s Rim��k k�z� pedig be�kel�d�tt az egyed�l ballag� l�ncszem, Ruka is. Lehunyt szemekkel, keresztbe font karokkal s�t�lt a sorban, arc�r�l enyhe f�jdalmat lehetett leolvasni. Ez azonban mindig ott vir�tott arc�n. M�g akkor is, amikor Kanam�ra mosolyog. Na igen, Kaname. Nem szabad elfelejtkezni az esti tagozat k�t elb�v�l�en j�k�p� Kanam�j�r�l. Szinte k�s�rtetiesen hasonl�tottak egym�sra, a k�l�nbs�get �ppen az adta, hogy az egyik�j�k haja r�videbbre volt v�gva. A frizur�jukat lesz�m�tva egy�bk�nt semmi elt�r�st nem fedeztem m�g fel benn�k. M�g a hangjuk is hasonl�an csengett. Mind a k�t fi� tekintet�ben f�jdalmas f�ny csillant, l�tszott rajtuk, hogy meg�ltek m�r egyet s m�st. Na j�, tal�n t�vedtem. Az el�bb azt mondtam, nincs k�z�tt�k semmi k�l�nbs�g a hajukon k�v�l, de az�rt ez ink�bb csak a k�ls�s�gekre igaz. A m�sik elt�r�s a k�t fi� k�z�tt -�s ami n�mileg megnyugv�st hozott a sz�vemnek- az volt, hogy a Yuuki oldal�n baktat� Kaname sz�ve m�r foglalt volt, m�g a m�sik m�g szabad volt. De hova is gondolok �n, egy muland� kis porszem! Sohasem fogok fel�rni olyan magass�gokba, mint egy v�mp�r. �n nem vagyok �r�kk�val�, sokkal hamarabb meghalok. R�ad�sul a k�t Kaname �s Yuuki is mind tisztav�r�ek voltak. Legmer�szebb �lmaimban sem rem�lhettem, hogy egy olyan hatalmas szem�ly, egy olyan er�lyes, b�szke �s fantasztikus teremtm�ny, mint Kaname valaha is �szrevesz egy sz�rke kis egeret. Kaname egy gy�ny�r� sz�p, ezernyi sz�nben pomp�z� pillang� volt, aki b�rmilyen magass�gokba k�pes eljutni, m�g �n, az egysz�n�, egyszer� sz�rke kis eg�rke itt futk�rozok a f�ld�n. De �pp ideje is volt m�r, hogy megtal�ljam a helyem! Ideje lett volna visszasz�llnom a f�ldre, annyira elkalandoztak a gondolataim. Munka k�zben, prefektusk�nt pedig nem bambulhatok el. Azonban sajna k�s�n kaptam �szbe: a hatalmas l�nyt�meg egy emberk�nt indult meg el�re, nekem pedig csak annyi er�m volt, hogy meg�ll�tsam az els�ket, �gy a t�bbieket is meg�ll�sra k�nyszer�tve. Azonban hi�ba siker�lt megf�keznem az elvadult rajong�kat, siker�lt orra esnem, a tank�nyveim pedig kiestek a kezeimb�l. �s m�g ha ez nem volna el�g, n�h�ny nappalis l�ny elvesztette az egyens�ly�t, �s egy puha kis p�rn�n, azaz rajtam siker�lt landolniuk. Felny�gtem, majd megpr�b�ltam fel�lni, hasztalan. T�l nehezek voltak, �s mikor siker�lt egy kicsit elford�tanom a fejem, hogy feln�zhessek a l�nyokra, m�g csak a fej�ket d�rzs�lgett�k, szeml�tom�st m�g csak meg sem fordult a fej�kben, hogy lesz�lljanak r�lam. Mikor m�r �ppen m�ly leveg�t v�ve k�sz�tettem hangsz�laimat a figyelmeztet�sre, hirtelen a sz� szoros �rtelm�ben megk�nnyebb�ltem. Kicsit csod�lkoztam, hogy olyan gyorsan felpattantak, nem is nagyon �rtettem az ok�t. Mikor visszafordultam, �llam s�rolta az �rdes k�vezetet, �s megpillantottam egy p�r s�t�t cip� orr�t. M�g a h�tam sajg�s�val voltam elfoglalva, �gy nem igaz�n jutott el a tudatomig, hogy nem Zero az. A cip� nem egy fekete nadr�gba torkollott, hanem feh�rbe. Ekkor d�bbentem r�, hogy csak egy estis lehet. De ki? A kezeimet haszn�lva felk�ny�k�ltem, �s tekintetemmel megkerestem az arc�t.

-Kaname...-senpai? - nem sz�lt semmit, egyszer�en csak elmosolyodott, majd leguggolt el�m.

-J�l vagy? - ny�jtotta fel�m kez�t. El�sz�r nem fogadtam el, csak meglepetten pislogtam r� p�rat, majd �szbe kaptam �s belehelyeztem kez�be az eny�met. � gyeng�den felseg�tett, �n pedig egyre csak v�r�s�dtem. Meg�reztem j� n�h�ny sz�r�s tekintetet a h�tamon, melyek -ha lehet�s�g�k lett volna r�- k�nnyed�n �td�ftek volna, mint pillang�t a t�. Mikor megtal�ltam az egyens�lyom Kaname elengedte a kezem, �n pedig a fejemhez emeltem azt. M�g mindig el�gg� sz�d�ltem a sok l�ny miatt. Lehunytam szemeimet �s vettem egy m�ly l�legzetet. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a h�tamon t�tong� lyuk �tm�r�je m�r a csillagos eget verdesi. Meglepetten nyitottam fel szemeimet. L�t�k�r�mbe r�gt�n egy z�ldes sz�n� folt t�vedt, majd miut�n �les k�pet l�ttam magam el�tt, r�eszm�ltem, hogy a tank�nyveim azok.

-K�sz�n�m – fogadtam el zavartan a k�nyveket. Kaname ny�jtotta �ket nekem, id�k�zben ugyanis volt sz�ves felvenni nekem �ket a f�ldr�l. Leporoltam �ket, majd h�l�s tekintettel n�ztem fel r�. Az arcom m�g mindig enyhe pirosban �szott, szemeim azonban boldogs�got sug�roztak. Kaname �that� tekintettel n�zett vissza r�m, majd fel�m mozd�totta kez�t, mely v�g�l egy l�gy �rint�s nyom�n finoman hozz�d�rzs�l�d�tt arcomhoz. Miken is j�rt az eszem p�r perce? Akkor, abban a pillanatban �gy �reztem, a fejem teljesen �res, belevesztem Kaname v�r�sesbarna szemeibe, �s ott �reztem magam fekete k�zep�ben. Kellemes melegs�g j�rta �t a testem, borzaszt� j�l esett, hogy Kaname engem n�z ezekkel a szemekkel, melyek tele vannak szeretettel. Az utols� dolog, ami akkor eszembe juthatott, az a faji k�l�nb�z�s�gek probl�m�ja lehetett volna, azonban egy�ltal�n nem t�r�dtem effajta dolgokkal. Akkor nem.

-Kuran! - figyelmeztette �t hirtelen egy rideg hang. Kaname tekintete megtelt haraggal �s gy�l�lettel, majd ezt a fagyos tekintetet szegezte oda a r� cseppet sem kedvesen visszan�z� Zeronak – A t�bbiek m�r elmentek – el�g nyilv�nval� m�don c�lzott arra, hogy neki is ideje lenne indulnia. M�ly l�legzetet vett, majd m�g egy p�r pillanatnyi mosoly erej�ig visszan�zett r�m, azt�n se sz�, se besz�d, egy utols� mozdulattal v�gigsim�totta az arcom, majd kim�rten els�t�lt Zero mellett, egyenesen a t�bbiek ut�n. Az im�nt n�h�ny perc alatt lezajlott jelenetek meglehet�sen nyomaszt� l�gk�rt hagytak maguk ut�n. Ez persze legf�k�ppen engem �rintett, akit Kaname-senpai megtisztelt egy mosollyal �s udvariass�g�val. Nem is. Egy�ltal�n azzal, hogy �szrevett. P�r perces n�mas�g borult a t�megre. Csak a sz�l susog�s�t �s a falevelek rep�l�s�nek halk, visszafogott zen�j�t lehetett hallani. Eg�szen addig, am�g be nem teljes�lt az, amit�l �n a legjobban tartottam:

-Cross-san, mi volt ez?

-Mi�rt csak a prefektus?

-Cross-san, azonnal magyar�zd el, mi volt ez!

-Cross-san, enn�l t�bbr�l van sz�? - vontak k�rd�re v�dl�, cseppet sem k�m�letes hangon a nappalis l�nyok. A hangjuk �les volt �s �gy �reztem, ha tehetn�k, kett�v�gn�nak, mint k�s a vajat. P�r pillanatig k�pni-nyelni nem tudtam, de azzal tiszt�ban voltam, hogy itt �s most valami �sszer� magyar�zatot kell adnom, vagy nem �rem meg a m�snapot. Gyorsan v�giggondoltam a lehet�s�geimet, majd v�g�l arra jutottam, hogy k�t lehet�s�gem van: vagy v�gighallgatnak �s nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt is meg tudjuk oldani a probl�m�t, vagy harakirit rendeznek, �s nekem rohannom kell. Term�szetesen az m�r kezdett�l fogva nyilv�nval� volt sz�momra, hogy Zero seg�ts�g�re nem sz�m�thatok. Fejemet a fi� fel� ford�tottam, azonban csak a h�lt hely�t tal�ltam.

-M�r ha itt lenne Zero! - p�nikroham t�rt r�m. A h�tam m�g�tt tiszt�n �reztem azokat a negat�v rezg�seket, amelyeket a nappalis l�nyok sug�roztak fel�m. Nagyot nyeltem. Alig ford�tottam fel�j�k a fejem, a t�meg azon nyomban megindult fel�m, �s egy �ld�z�ses jelenet kerekedett ki a n�zetelt�r�sb�l fakad�an. Gyorsan sz�mba vettem n�h�ny menek�l�si �tvonalat, azonban egyik sem volt �ppen a helyzethez ill�: az egyik t�l messze volt, a m�sikat pedig �pp az im�nt szalasztottam el. V�gelkesered�semben -mivel semmi m�s megold�s nem jutott eszembe- megszor�tottam a kezeimben hordott tank�nyveimet, majd egy m�ly l�legzetet v�ve elrugaszkodtam a talajt�l �s egy fa�gon landoltam. Term�szetesen a l�nyok mindezt l�tt�k, azonban nem is az volt a sz�nd�kom, hogy elrejt�zzek el�l�k, egyszer�en csak fel akartam l�legezni p�r percre. Neh�z napom volt, �s most m�g ez is... A l�nyok, ahogy azt a vadak szokt�k, mikor v�rnak a zs�km�nyukra, ott �lldog�ltak egy darabig a fa t�v�ben, azonban mikor a t�relm�knek v�geszakadt �s megel�gelt�k a t�tlen�l val� v�rakoz�st, k�t l�ny bakot tartott �s v�rt�k, hogy a harmadik nekifut�sb�l felugorjon mell�m az �gra. Mikor r�j�ttem, miben mesterkednek, gyorsan feljebb ugrottam a f�n, �s felm�sztam eg�szen a legtetej�ig, hogy onnan majd a tet�n landoljak. Nem akartam vesz�lybe sodorni �ket, nagyon j�l tudtam, hogy nekik nincsenek olyan fizikai adotts�gaik, mint nekem, �s k�nnyed�n lepottyanhatn�nak a tekint�lyes m�rettel rendelkez� f�r�l, �gy v�laszt�si lehet�s�g h�j�n a tet�n k�t�ttem ki. Visszan�ztem a t�megre onnan a magasb�l, �s b�r semmit sem hallottam, biztos lehettem benne, hogy a tet� fel� indulnak. Gyorsan odafutottam a csap�ajt�hoz, p�r pillanat m�lt�n pedig az iskolafolyos�n b�kl�sztam. Tiszt�ban voltam vele, hogy nem �llok �ppens�ggel a helyzet magaslat�n, aminek persze nem �r�ltem, de nem volt mit tennem, valahogy le kellett csit�tanom a d�h�ng� t�meget. Mikor ki�rtem egy sarokra, fulladozva �lltam meg, �s kapkodtam leveg��rt. A kezeimet a t�rdeimre t�masztottam, mintha neh�znek �rezn�m fels�testem. H�l�s voltam, hogy v�gre megpihenhettem. Azonban hirtelen cip�k vad kopog�s�nak zaja csatlakozott szuszog�som hangjaihoz. M�ly leveg�t vettem, tudtam, indulnom kell. �gy ism�t fut�snak eredtem, de sajnos rossz ir�nyba. Vissza kellett volna fordulnom, de �n egyenesen mentem tov�bb, ennek k�vetkezm�nyek�ppen pedig sikeresen �sszetal�lkoztam a l�nyokkal. A pillant�suk semmit sem v�ltozott, m�g mindig v�dl�ak, kegyetlenek �s h�v�sek voltak. P�r pillanatig tekintetet cser�ltem a l�nycsapattal, majd hirtelen ism�t megindult a hajsza. Hangos l�pteink zaja bet�lt�tte az eg�sz folyos�t, visszhangjuk v�gigverdeste a falakat. V�gre el�rkezt�nk egy sarokig, ahol fel tudtam kapaszkodni egy cs�re, �s ott v�rtam, m�g az �sszes nappali tagozatos el nem halad. Hatalmas szerencs�mnek k�sz�nhet�en �pp a l�pcs� el�tt v�rt r�m ez a bizonyos sarok, �gy nemcsak magamat siker�lt megmentenem, de v�gre a nappalisok is elhagyt�k a sz�mukra tiltott ter�letet. M�g v�rtam fent egy darabig, majd mikor p�r percek �ta csak a kihalt folyos� hangj�t hallottam, elengedtem a cs�vet, �s egy halk koppan�ssal �rkeztem cip�immel a k�vezetre. Mivel most sem t�rt�nt semmi, egy megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el ajkaimat.

***

-Mi volt az? - szegezte tekintet�t Ruka a tanterem ajtaja fel�. L�that�an ideges�tette a dolog, hiszen a hangzavar hallat�n Yagari-sensei kipillantott a folyos�ra, azonban egy sz� n�lk�l csukta vissza az ajt�t �s folytatta tov�bb a „tan�t�st”.

-Oh, az? - s�hajtott fel unottan az asztal�n�l lezseren �l� f�rfi – Csak a nappali tagozatos l�nyok �ld�zt�k a prefektust – Kaname felemelte szemeit a k�nyvr�l, melyet a falnak t�maszkodva olvasott, �s Yuuki�kra n�zett. �k b�lintottak egyet, ezzel jelezve a fi�nak, hogy „Igen, �gy van. Az t�rt�nt, amire gondolsz.” A fi� lehunyta szemeit, �sszecsukta k�nyv�t, majd higgadtan indult az ajt� fel�.

***

Halkan s�t�ltam tov�bb a folyos�kon, �gyelve arra, hogy a lehet� legt�volabb es� kij�rathoz jussak el. M�g mindig remegtek a l�baim, annyira lef�rasztottak a l�nyok. Noha �gy a v�g�re m�r nem voltak annyian, el�g ijeszt�nek t�ntek...

-Bizony�ra azok �ld�ztek csak, akik kifejezetten Kaname-senpai�rt rajonganak. L�ttam olyan l�nyokat is, akiknek Kain-senpai a minden�k – b�lintottam egyet – Igen, �k csak az�rt lettek d�h�sek, mert egy�ltal�n volt valaki, akit �szrevett egy esti tagozatos...

-Sakura – hallottam magam m�g�tt egy m�ly hangot, melyt�l megrezzentem, ahogy elm�lked�semb�l visszasz�lltam a f�ldre.

-Zero? - pislogtam p�rat meglepetten a fi�ra – Mit csin�lsz itt? Ha seg�teni akarsz, k�zl�m veled, hogy m�r elk�st�l, sikeresen ler�ztam �ket – jelentettem be b�szk�n.

-Micsoda? - n�zett r�m �rtetlen�l – T�rt�nt valami? B�ntani akartak azok a mocsok v�mp�rok? - leeresztettem a v�llaimat.

-�gy t�nik, nem tudja, mir�l besz�lek... Nem, dehogyis – kezdtem el szabadkozni – Term�szetesen semmi ilyesmi nem t�rt�nt – nevettem – De hagyjuk is, j�? El�gg� elf�radtam...

-Az�rt j�ttem, hogy eszedbe juttassam: van m�g egy k�r�nk. Te j� �g... Mindig elfelejted! - ford�tott h�tat.

-Ne probl�m�zz m�r velem! - keltem ki magamb�l – Nagyon j�l tudod, hogy kimer�lt vagyok – s�rt�d�tten keresztbe fontam mellkasomon kezeimet, �s h�tat ford�tottam a fi�nak. � csak egy m�ly l�legzetet vett, azonban a k�vetkez� pillanatban k�nj�ban felny�g�tt. A fejemmel fordultam csak vissza, hogy megn�zzem, mi baja, azonban egy fekete zak�n k�v�l semmi m�st nem l�ttam – Zero? - nem v�laszolt, csak v�gigsim�tott karjaimon, �s kezei meg�llapodtak a v�llaimon – Oh – ezzel jeleztem neki, meg�rtettem, mi gy�tri, �s hagytam neki, hadd tegye, amit akar. Lehunytam szemeimet, �s felk�sz�tettem magam a megszokott tompa f�jdalomra, mely hirtelen mar bel�m, �s seg�ti hozz� Zer�t az �t �ltet� t�pl�l�k�hoz. Az ezt k�vet� pillanatban n�m�n ny�gtem egyet �s lassan felny�ltak szemeim, melyeket a jobb oldalamra szegeztem. Oda, ahol Zero megharapott. �reztem, ahogy meleg v�rem v�gigfolyik a nyakamon. Azt m�r most tudtam, hogy holnap nem ezt az ingemet fogom felvenni... Zero egy r�vid id�re le�llt, hogy kisim�tsa n�h�ny lapock�m al� �r� hajtincsemet, melyek megzavart�k �t. Az a k�l�n�s �rz�s fogott el, hogy valaki figyel minket, azonban tartottam a sz�mat, �s hagytam Zer�nak, hogy igyon – Elv�gre m�r el�g r�gen k�rte t�lem... - nem is sz�ltam volna neki, de hirtelen elkezdtem �melyegni, a folyos� pedig gyors, forg� t�ncot lejtett szemeimmel. Egyre nehezebbnek �reztem a testemet, �s biztosan a hideg talajon landoltam volna, hacsak Zero nem reag�l idej�ben �s kap el.

-Bocs�nat – sz�lalt meg azonnal – M�r megint t�l sokat...

-Hagyd csak, nem gond – mosolyogtam – Legal�bb k�nnyebben elalszom – legyintettem er�tlen�l – Tudod mostan�ban el�g nehezen alszom el... - nem sz�lt semmit, csak az �l�be vett �s elindult velem a legk�zelebbi kij�rat fel�, hogy a szob�mba vigyen.

-Majd �n befejezem az �rj�ratot, te csak fek�dj le �s pihenj – nagyon j�l tudta, hogy m�r nem hallottam, amit mondott, tekintet�t azonban m�lyen belef�rta arcomba. Felvitt a szob�mba, ahol lefektetett az �gyamra, majd betakargatott, �s lassan kis�t�lt az �p�letb�l, hogy elinduljon a ma �jszakai utols� k�r�tj�ra.

M�snap reggel t�l kor�n �bredtem. Ahhoz k�pest, hogy milyen keveset aludtam, csod�lkoztam is, hogy magamt�l csak �gy felkelek. R�szben azonban m�gis �r�ltem neki, hiszen tegnap nem f�r�dtem, Zero pedig ism�t ivott, �gy elker�lhetetlen volt a tiszt�lkod�s. M�g a zuhany alatt �ztattam magam, m�lyebben is belegondoltam ebbe az eg�szbe, �s r�d�bbentem, hogy pontosan annyival �bredtem csak el�bb, hogy legyen el�g id�m elrendezni magamat. Reggel nem csak az �bred�st k�vet�en voltam k�ba, m�g a f�rd�s sem �bresztett fel. Mikor elk�sz�ltem, csak f�radtan pislogtam p�rat, hogy vajon most mit k�ne tennem, azonban mikor a szobaajt�ra vet�lt pillant�som, minden beugrott.

M�g gyorsan a karomra h�ztam prefektusi rangomat jelz� szalagomat, majd elviharzottam az iskol�ba. M�g miel�tt bel�phettem volna a tanterembe �sszefutottam Zer�val, aki meglep�en sok k�nyvet hozott. Nem is t�tov�ztam sokat, j�t�kos hangon r�gt�n sz�v� is tettem �szrev�telemet:

-Nem is tudtam, hogy van egy k�nyvmoly feled is, Zero – veregettem meg v�llait. V�laszk�nt csak felmordult �s fel�m ny�jtotta az egyik k�teget.

-Tegnap otthagytad �ket a folyos�n.

-Mi? - el�sz�r nem eml�keztem semmire, azonban nem kellett sok id� ahhoz, eszembe jussanak a t�rt�ntek – K�szi – fogadtam el t�le mosolyogva a k�nyveimet. A fi�nak erre is csak egy mormog�s volt a v�lasza, majd bel�pt�nk a terembe, �s kezdet�t vette az els� tan�r�nk.

-Igaz is... nem k�ne csod�lkoznom, hogy Zero most ilyen rideg. Elv�gre v�rsz�v�s ut�n mindig b�ntudata van...

Ez a napunk is el�g gyorsan elment, d�lut�nra pedig cs�ndes k�d sz�llt al� ez�st�s sz�nben pomp�z� f�tyolos f�gg�nyk�nt, �s takarta el a szeml�l� el�l a t�le t�volabb es� zugokat. Legnagyobb meglepet�semre egy l�ny sem emlegette a tegnapot. Mindenesetre az�rt �r�ltem neki, hogy nem nyuvasztanak meg... Zer�val gyorsan odasiett�nk a vastag �s hatalmas kapu el�, �s r�gt�n igyekezt�nk meg�lljt parancsolni a rajong�knak. Zero nyilv�nval�an most is �gyesebbnek bizonyult n�lam, hab�r ez�ttal �n sem voltam sz�z sz�zal�kig a toppon, ami r�szben abb�l ad�dott, hogy tegnap Zero „bep�tolta hi�nyoss�gait”. Haragudni azonban nem tudtam r�. F�leg, ha azokba a szomor� szemeibe n�ztem... Mivel a k�d miatt csak hom�lyosan l�ttunk, az egyetlen biztos jele annak, hogy ny�lik a kapu, az ahhoz tartoz� rekedtes nyikorg�s volt. Az estisek �t�t�ttek a f�tylon, �s r�gt�n szemet sz�rtak mindenkinek. Olyan volt, mintha r�juk nem hatna a k�d, �s hagyn�, hogy l�that�ak legyenek mindenki sz�m�ra. Tal�n az er�teljes kisug�rz�suk lehetett az okoz�ja, vagy valami hasonl�, amely olyan er�vel lebbentette fel az ez�st es�f�gg�nyt, hogy mellett�nk az esti tagozat tagjai vil�g�t� �kk�vekk�nt meneteltek el. Most sem volt k�nnyebb dolgunk, mint �ltal�ban, azonban szok�s szerint Aidou tov�bb s�lyosb�totta az am�gy sem t�l r�zs�s helyzet�nket a „b�v�s-b�jos” viselked�s�vel. El�szeretettel haszn�lta �j mozdulat�t, melyre ezel�tt p�r nappal tett szert, �gy v�gan „l�tte le” a sik�toz� l�nyokat, akik annak rendje-m�dja szerint �jul�st sz�nlelve ter�ltek el a f�ld�n. Hirtelen azonban eln�multak a „Bang!”-ok, �s csak l�pteket hallottam a h�tam m�g�tt, majd valaki a v�llamra tette a kez�t.

-Gyere vel�nk tanulni, Chibitan-chan – vigyorgott Aidou.

-Micsoda? - fordultam h�tra meglepetten.

-Olyan unalmas �gy a tanteremben �ld�g�lni... nem szeretn�l bej�nni vel�nk? Legal�bb lenne egy kis hangulat – aj�nlotta sz�les mosollyal arc�n a sz�ke, �n azonban tiszt�n �rtettem a c�lz�st.

-Aidou-senpai – fordultam meg egy m�ly leveg�v�tel ut�n – K�rlek, menj be az akad�mia �p�let�be – mondtam neki parancsol� hangon, �gyet sem vetve az im�nti -sz�momra kicsit sem cs�b�t�- aj�nlat�ra.

-Aidou-senpai – termett ott Zero is – Hallottad. Indulj! - n�zett szigor�an a nemesre, akinek lett volna mit hozz�f�znie mindehhez, azonban Kaname-senpai hangj�t�l tork�n akadt a sz�, �s minden megjegyz�s, amit �szrev�telezni k�v�nt Zer�nak, visszacsorgott bel�. Egy zoksz� n�lk�l f�lre�llt, �s �jra csatlakozott az esti tagozat csoportj�hoz. A Yuuki-senpaijal kar�ltve s�t�l� Kaname-senpai egy biccent�ssel jelezte mindenkinek, hogy ideje indulniuk. Zer�r�l sem felejtkezett el; mikor a fi� r�n�zett, el�g egy�rtelm�en le lehetett olvasni arc�r�l a gondolatait: „K�ldd el a nappali tagozatosokat!” Kiv�telesen nem ellenkezett, �s egy jeges pillant�ssal elijesztett onnan mindenkit. Egy kicsit csod�lkoztam, hogy megl�tt�k a k�d�n �t, de nem foglalkoztam vele t�l sokat. A Yuuki-Kaname p�rosra ir�nyult a figyelmem, akik, mikor �szrevett�k, hogy �ket n�zem, kedvesen elmosolyodtak, majd elindultak a t�bbiek ut�n a terembe. A l�t�si viszonyaink egyre ink�bb romlottak az id� m�l�s�val: nem csak k�d�s, de egyre ink�bb s�t�tebb is lett. K�ptelen voltam csak �llni �s n�zni, ahogy Kaname-senpai �s Zero egym�st kaszabolj�k tekintet�kkel, �gy megpr�b�ltam kiny�gni valamit, hogy jav�tsak a helyzeten:

-�m... Kaname-senpai... - l�ptem be f�l�nken l�t�k�r�be.

-Igen? Mit szeretn�l, Sakura? - mosolygott r�m. Szemeiben imm�r nyom�t sem l�ttam a gy�l�letnek, mi t�bb, meglehet�sen kedvesen n�zett le r�m.

-Meg szeretn�m k�sz�nni, hogy kit�r�lted a l�nyok eml�keit – hajoltam meg.

-Oh – kez�t a fej�re tette – Semmis�g. Tegnap hallottuk, ahogy elfutottatok a terem el�tt, Yagari pedig volt sz�ves elmondani, mi t�rt�nt – Zero szemei megrebbentek mestere nev�nek hallat�n, azonban f�ken tartotta mag�t, nem akart el�ttem jelenetet rendezni. Kaname megv�rta, m�g felegyenesedek, azonban mivel nem k�vetkezett be, amit akart, gyeng�den az �llamra cs�sztatta kez�t, �s enyh�n felemelte fejem, hogy a szem�be n�zzek – �s eln�z�st szeretn�k k�rni Aidou viselked�se miatt. Mindig megbolondul, ha meg�rzi a v�rszagot – hangja �les volt, �s mind Zer�t, mind engem sz�ven sz�rtak a hallottak.

-Akkor... Ezek szerint... Kaname-senpai volt az, aki tegnap l�tott minket...

-Nem el�gszik meg a v�rtablett�kkal – fejezte be. Zer�val egym�sra n�zt�nk. Az �n arcomr�l jobban ler�tt, mennyire agg�dom, f�leg Zer��rt. Kaname v�gigsim�tott a nyakamon nyugv� nagyobbacska tapaszon, majd egy k�nnyed mozdulattal levette azt. A tenyer�be gy�rte, �s simogatni kezdte a k�t fognyomot. Mikor visszan�ztem Kaname-senpai arc�ra, a tekintete m�lyen belemer�lt a harap�snyomokba. El�gg� nyomasztotta a dolog, azonban ez mit sem l�tszott az arc�n. V�g�l m�r k�ptelen voltam tov�bb elviselni a v�gtelen�l �res csendet, �gy egyszer�en kiszaladt a sz�mon:

-Kaname-senpai, ideje lenne indulnod... - a f�rfi csak kif�rk�szhetetlen tekintettel n�zett r�m, majd egy utols� pillant�st vetve Zer�ra, t�vozott. N�ma csendben voltunk egy darabig, majd hirtelen megsz�lalt Zero:

-Ma nem l�ghatsz el – ezekkel a szavakkal hagyott magamra. A kezemet �k�lbe szor�tva eml�keztem vissza arra a pillanatra, amikor akaratlanul is valami olyasmi cs�szott ki a sz�mon, amit soha de soha nem akartam Kaname-senpainak mondani. Soha nem akartam elk�ldeni �t, de ez�ttal annyira megrend�tett a tudat, hogy Zero vesz�lyben van... �k�lbe szor�tott kezem felk�szott a hasamig. Metsz� �rz�s marcangolt odabent. Egyik�j�ket sem szerettem volna megb�ntani. De ez�ttal d�nt�s el� lettem �ll�tva, �s arra k�nyszer�ltem, hogy v�lasszak k�z�l�k. Elemi er�vel s�p�rt v�gig rajtam a tudat, hogy megs�rtettem Kaname-senpait. �s m�g csak most gondoltam bele, mennyire.

-Bizony�ra szil�nkokra t�rt mag�ban... - suttogtam elhal� hangon.