26th. Kinda short, but it would have been worthless to write any more. Just a description for the next chapter. Enjoy. :3

26. Fejezet

Végzős program

Durván két hónap telt el, mióta pénteken összeültünk Page házában, és megtartottuk azt a közös délutánt négyesben. Április 30-án, pénteken a tanárok bejelentették, hogy az utolsó két óra elmarad a végzős osztályoknak, és hogy az osztályfőnökök vezetésével kötelesek vagyunk átmenni a Silver Moon-ba, hogy meghallgassuk, amit az ottani vezetőség szeretne közölni velünk. Elöljáróban annyit, hogy sejtettem, hogy valami hasonló lesz majd a beszédtéma, mert tisztában voltam vele, hogy a végzősöknek a két iskola mindig szervez valami közös programot így az utolsó év végén, de sose tudni, hogy ki mit kap, mivel minden évre mást talál ki a két iskola vezetősége. Aznap éppen szokatlanul meleg volt az idő, csak néhány gomolyfelhő takarta az eget, úgyhogy én az egyenruhám vörös pulcsiját a derekamra kötöttem, így fölül csak a fehér rövid ujjú ingem és a szintén vörös nyakkendőm maradt. Tizenöt perc alatt a fiúiskola bejárata előtt álltunk. Két-két végzős osztály volt mindkét akadémián, és mivel mi voltunk a „b” évfolyam, mi voltunk a sereghajtók is. A Silver Moon rendelkezett egy felettébb praktikus, színházi helyiségre emlékeztető teremmel, ami tökéletesen alkalmas volt ilyesfajta beszélgetések lebonyolítására. Ahogy beléptünk, világossá vált számunkra, hogy a fiúk már réges-régen ott voltak. Az előttük lévő helyeket kaptuk mi, és az osztályfőnökök koordinálásával ültünk le.

Én automatikusan körbenéztem, hogy látom-e Ryan-t, de rá kellett jönnöm, hogy reménytelen a sok egyforma egyenruha között ráakadni arra a bizonyos egyenruhára, ami a barátomhoz tartozott. A pódiumon álló tanárok ráadásul csitítgatni kezdték az összecsődített tömeget, úgyhogy véglegesen fel kellett adnom. A figyelmemet igyekeztem a Silver Moon igazgatójának szentelni.

• Kis figyelmet kérnék... – köszörülte meg a torkát. Mikor minden nyüzsgés, duruzsolás és motozás abbamaradt, egy köhintéssel folytatta – Köszönöm. Először is, szeretném ezúton is köszönteni a Briar-Rose Akadémia két végzős osztályát, és megköszönni, hogy csatlakoztak hozzánk erre a röpke tájékoztatóra. Mint azt bizonyára ti is tudjátok, az iskoláink minden évben szerveznek egy utolsó búcsúztatást a tizenkettedikeseknek, hogy még a vizsgák és a bál előtt kifújhassák magukat. Tudom, hogy rengetegszer meglátogatták egymást a két iskola tanulói a bálra való gyakorlások és felkészítések miatt, de még ezen túl is szeretnénk egy kicsit jobban összecsiszolni benneteket. – erre apró nyüzsgés ütötte fel a fejét, nyilván mivel már elég jól ismerjük egymást. Az igazgató ismét csendre intette a tömeget, aztán folytatta – Részben ezért is szervezzük meg nektek ezen év végi programot. Mindazonáltal ezzel mondunk köszönetet nektek a sok éves munkátokért is, amivel támogattátok az iskoláitokat. Az idei program szabályait a Briar-Rose igazgatónője fogja ismertetni veletek. – ahogy ezt mondta, helyet cserélt a piros kosztümbe öltözött nővel.

• Mielőtt bármi ilyesmibe belekezdenék, elsősorban én is üdvözölnék mindenkit. – nézett végig a diákok tömegén – Az idei év búcsúztató programjára azt terveztük, hogy az osztályok két fős csoportokat alkotnak majd, egy fiú, egy lány felosztásban. A beosztásokról ti döntötök, úgy gondoltuk, a legjobb az lesz, ha ezt rátok bízzuk. Mivel minden osztály ugyanannyi fős, ezzel nem lesz probléma. – a figyelmem a táskámban rezgő telefonomra terelődött. Egy mozdulattal előkaptam, és miután aktiváltam a hatalmas kijelzőt, láttam, hogy egy üzenetem jött. Felvontam fél szemöldököm, úgy nyitottam meg. Miután elolvastam azt az egyetlen egy sort, azt a három szót, a szívem egy gombócként a torkomba ugrott, a gyomrom pedig liftezett egyet.

„Az enyém vagy. - Ryan.”

Nem bírtam megállni, hogy ne írjak vissza – az ujjaim villámsebességgel pötyögték be a válaszomat.

„Természetesen. J♥ - Lara.”

Ezek után pedig hiába is próbáltam volna letörölni azt az idióta vigyort a képemről, tudtam jól, hogy nem fog menni. Rendszerint az én összes érzelmem az arcomra van írva, úgyhogy meg sem próbáltam leplezni őket, főleg, ha tudtam, hogy a lehető legnyilvánvalóbb a boldogságom.

Mivel a teremben ismételten egy kisebb zúgolódás támadt a párok kiválasztását és annak fontosságát illetően, a tanároknak megint le kellett nyugtatniuk mindenkit.

• Tehát... – köszörülte meg az igazgatónőnk a torkát – ...az idei programban az lesz a feladatotok, hogy túléljétek az éjszakát. – nagyot nyeltem. Hogy micsoda?! Ismét zúgolódás támadt, a korábbinál kissé intenzívebb. Mikor megint elhallgattattak minket, folytatta a nő – Egy éjszakai túrán fogtok részt venni, ahol csak a partneretekre támaszkodhattok. A túrát természetesen megfűszereztük még néhány érdekességgel, de ezekről később. Először a szükséges felszerelésről tájékoztatnánk titeket. – egy újabb lapot vett maga elé – Mindenképpen hozzatok magatokkal annyi élelmet, amennyire úgy gondoltok, hogy szükségetek lesz. Rétegesen öltözzetek fel, a szabadidő ruha ajánlott. – itt a lányokra nézett, nyilván, mivel elsősorban nekik szánta ezen kijelentését. Nem mindenkinek egyértelmű, hogy az ilyesmi nem divatbemutató... – Továbbá sportcipőtök legyen, és gondoskodjatok sátorról is. A további tudnivalókat a kollégám fogja ismertetni veletek. – ahogy ezt mondta, ismét helyet cseréltek a Silver Moon igazgatójával. Amint a férfi a mikrofon mögé állt és szót kapott, folytatta a korábban megkezdett beszédet.

• Ezek után már csak annyit kell tudnotok, hogy milyen érdekességekre számíthattok. – a megfelelő oldalhoz lapozott, és miután vetett bele egy pillantást, újra megszólalt – A túrán az lesz a cél, hogy minél több elrejtett dolgot találjatok meg. Könnyen felismerhetőek lesznek, meg vannak jelölve egy Hold és vadrózsa képével. – kissé cinikusan mondta, ami miatt halk morajlás futott végig a termen, ahogy a diákok halkan kuncogtak – Aki a legtöbbet gyűjti össze, jutalmat kap. – még egy pillantást vetett a jegyzeteibe, mielőtt tovább beszélt volna – Van még valami, egy végső meglepetés, de azt csak a túrán fogjátok megtudni, hogy micsoda. – mondta sejtelmesen. Összeszaladt a szemöldököm. Mit érthet ezalatt? – Már csak a helyszínt kell megbeszélnünk. – egy újabb lapozást követően közölte velünk – Wood Forest, este fél nyolc. Addigra mindenki döntse el, kivel lesz, mivel mindenki a partnerével köteles megjelenni a megjelölt helyszínen. Páronként egy sátor kötelező. A túra este nyolctól reggel hatig tart, tehát tíz órás lesz. Hajnalban a tanárok ki fognak menni hozzátok az erdő szélére az esti találkozási ponthoz. Ott mindenki köteles maximum fél hétig lejelentkezni, és leadni az éjszaka folyamán összegyűjtött tárgyakat. Térképet, egyéb kérdéseitekre válaszokat ott kaptok majd a felügyelőktől. Jó szórakozást kívánok, és még egyszer köszönöm, hogy megjelentetek a megbeszélésen. – ezt követően szélnek eresztettek mindenkit.