1st part of the 27th one. Read it, it's not... that scary. :3

27. Fejezet

�jszakai t�ra

A megbesz�l�s ut�n azonnal hazamentem. Ryan �rt egy �jabb SMS-t, hogy � majd gondoskodik a s�torr�l, �s hogy majd el�m j�n negyed nyolcra, hogy egy�tt tudjunk helyij�rattal menni. Megn�ztem, milyen id�re lehet majd sz�m�tani �jszaka – felh�s, szemerk�l� es�vel �s 17�C-kal. Ennek jegy�ben fekete szabadid� �s fekete top mellett d�nt�ttem. Minderre felvettem m�g egy fekete mell�nyt is, a h�tizs�komba pedig begy�m�sz�ltem k�t liter sz�davizet, egy szendvicset �s egy sz�ldzsekit. A kar�r�m elmaradhatatlanul a csukl�mon volt, �s miut�n vetettem r� egy pillant�st, meg�llap�thattam, hogy van m�g b� �t percem Ryan �rkez�s�ig. Addig a hajamat egy copfba fogtam a fejem tetej�n, a csomagommal a h�tamon pedig lementem a f�ldszintre. Mire felvettem a sportcip�met is, kopogtattak az ajt�n. �r�mmel nyitottam ki, tudtam ki fog velem szemben �llni.

• Szia. – �dv�z�ltem a sr�cot, mire � csak r�m mosolygott.

• Gyere, induljunk. – az egyik kez�t fel�m ny�jtotta, amit �n gondolkod�s n�lk�l elfogadtam.

�gy k�zen fogva ment�nk el a legk�zelebbi buszmeg�ll�ig. Ryan h�t�n egy hatalmas h�tizs�k volt, plusz a s�tor kell�kei. � is talpig feket�ben volt, mint �n; fekete szabadid�, alatta a fekete V-nyakkiv�g�sos p�l�ja, a sportcip�je, ujjatlan keszty�je, mell�nye �s a cipelt holmik. Az �g ez�stsz�rke volt, el�g sanszos volt, hogy hamarosan esni kezd majd. A busz n�h�ny percen bel�l meg�rkezett, �s mire lesz�lltunk, hideg cseppeket �rezt�nk a b�r�nk�n – az es� teh�t meg is �rkezett. Egy�ltal�n nem volt durva es�z�s, csak egy kifejezetten kellemes szemerk�l�s. A buszmeg�ll�t�l m�g egy j� t�z perces s�t�ra volt az erd�, �s m�g a f�ld�ton gyalogoltunk, besz�lgett�nk. Az �j terv�r�l m�g az�ta sem szereztem tudom�st, hi�ba telt el majd' k�t h�nap, �s hi�ba faggattam �t szakadatlanul, Ryan senkinek sem mondott semmit a terv�r�l, mert szerinte el�g csek�ly es�lye van arra, hogy �sszej�jj�n, addig pedig nem akar s�ketelni senkinek semmir�l, am�g nincs biztos jele annak, hogy sikerrel fog j�rni. Elk�pzelni sem tudtam, melyik lenne az az egyetem, ahova ne venn�k fel �t. Az alapj�n, amit eddig tudtam – m�gpedig hogy az akad�mi�j�nak tal�n a legokosabb �s legjobban k�pzett tanul�ja –, csak abban lehettem biztos, hogy valami �sszetettebb dologr�l lehet sz�, mert ha csak a tanulm�nyi eredm�nyein m�lna, ak�rhova felv�telt nyerhetne.

R�videsen a f�k takar�s�b�l megl�ttuk a m�r �sszegy�lt csoportot, illetve a tan�rokat a sz�mukra kik�sz�tett asztalokn�l �lve, ahogy �ppen egy kupac pap�ron adminisztr�lnak. A tiszt�sra �rve intett�nk a t�bbieknek, azt�n az asztalokhoz ment�nk, hogy bejelentkezz�nk.

• Nevek? – n�zett fel r�nk a tan�r.

• Lara Lockwood �s Ryan Smudge. – v�laszolt azonnal Ryan. A f�rfi egy b�lint�st k�vet�en gyorsan a k�vetkez� rubrik�ba firkantotta a neveinket, azt�n adott nek�nk egy t�rk�pet �s ir�nyt�t – Megk�rdezhetem, hogy milyen meglepet�sre lehet majd m�g sz�m�tani? – a tan�r egy sejtelmes mosolyt villantott a sr�cra.

• Id�ben meg fogj�tok tudni. – Ryan felvonta f�l szem�ld�k�t, de nem k�rdezett m�st, csak biccentett nekem, hogy induljunk. K�vettem �t, ahogy egy csoporthoz s�t�lt. Rick, a Midday ikrek, Austin, Page �s Mason voltak ott.

• ...azt�n felrobbant, �s... – Rick �ppen valami �rdekes vide�r�l magyar�zott, amit m�g d�lut�n l�tott. Orosz aut�balesetek voltak benne, �s elmond�sa szerint k�nnyesre r�h�gte mag�t. Mikor megl�tta, hogy k�zeled�nk, abbahagyta az �lm�nybesz�mol�t, hogy k�sz�nts�n benn�nket – H�, cs�szt�k! – sz�les mozdulatokkal integetett nek�nk, amit Ryan egy biccent�ssel viszonzott.

• Szerintetek mi lesz az a meglepet�s, amir�l besz�ltek? – �rdekl�d�tt Jason. Jensen a v�ll�t vonogatva reag�lt az elhangzott k�rd�sre, �ppen nagyon el volt mer�lve egy �zenet meg�r�s�ban.

• Nem mondtak semmit. – k�z�lte Ryan.

• Csak annyit, hogy „majd id�ben megtudjuk”. – tettem m�g hozz�. Mason b�lintott egyet, azt�n k�rben�zett.

• Nem Ashley-vel j�tt�l? – �rdekl�d�tt Page. Mason erre megr�zta a fej�t.

• Dehogy. Az a csaj kik�sz�t. �lland�an tudni akarja, mi van velem, mit csin�ltam az adott napon, folyton rajtam l�g, �s nem hagy �lni. M�g csak az k�ne, hogy vele kelljen t�ltenem egy eg�sz �jszak�t. – fonta keresztbe a karjait a mellkas�n.

• T�lzott �rdekl�d�s? – kacsintott Rick.

• Ja. – hagyta r�.

• �s kivel j�tt?

• Mit �rdekel az engem? A l�nyeg, hogy nem velem. – r�ntotta meg a v�llait Mason nemt�r�d�m m�don.

• �s te kivel j�tt�l?

• Ren�e-vel. – v�laszolt egyszer�en. Ezt a t�m�t nem feszegett�k tov�bb. Az eltelt id� alatt Mason m�r fejl�d�tt annyit, hogy k�pes volt elviselni, ha Ryan is a k�zel�ben van, de besz�lni m�g mindig nem igaz�n akart vele. Ryan pedig, nos, �nmaga volt, ami annyit tesz, hogy teljesen kivonta mag�t ez al�l a helyzet al�l, �s magasr�l tett arra, Mason besz�l-e vele, vagy sem.

Mire az �ra nyolcat �t�tt, el�gg� bes�t�tedett ahhoz, hogy a di�kok megkezdhess�k a t�r�jukat. P�rokba ver�dt�nk, �s a hatvan p�r felsorakozott a tan�rok utas�t�s�nak megfelel�en. �t�s�vel ind�tottak �tnak minket. A k�vetkez� turnusnak mindig legal�bb k�t-h�rom percet v�rnia kellett, miel�tt elindul. Mikor az utols� csoport is az erd�be ker�lt, m�r koroms�t�t volt.

Ryan el�rel�t� volt, mert az oldal�n l�v� �vt�sk�b�l el�h�zott egy LED zsebl�mp�t, �s azzal vil�g�totta meg el�tt�nk a talajt, ami tele volt �sszez�zott �gakkal, elsz�radt levelekkel, kisebb-nagyobb k�vekkel �s haldokl� p�fr�nyokkal. Amint a k�zel�nkb�l hallottam egy �g reccsen�s�t, megrezzentem �s ijedten h�z�dtam a m�g mindig t�k�letesen nyugodt sr�choz. Halkan kuncogott.

• Nyugi, biztos csak egy �llat, vagy egy m�sik p�ros.

• J�, tudom. Ne haragudj.

• Nem haragszom. – biztos�tott, m�g mindig mosolyogva, azt�n tov�bb folytattuk az utunkat – Egyed�l azt nem �rtem... – kezdte egy kis id� ut�n, ism�t megt�rve a csendet –, hogy mi lehet az a „v�gs� meglepet�s”, amir�l annyira hallgattak. Elv�gre elmondt�k, hogy a megjel�lt t�rgyakat kell �sszegy�jten�nk, �s m�r itt vagyunk nagyj�b�l h�sz perce az erd�ben �gy, hogy semmi sem t�rt�nt.

• Nem tudom. De el�sz�r keresni k�ne egy alkalmas helyet a les�toroz�sra.

• Na igen. – erre megtorpant, el�vette a t�rk�pet, a l�mp�j�val pedig azt vil�g�totta meg – Ha j�l l�tom, az ott egy tiszt�s lesz. Oda k�ne menn�nk, �s... – mikor felemelte a fej�t, l�tta, hogy egy bokor fel� s�t�lok – Mi az?

• Azt hiszem, tal�ltam egy megjel�lt t�rgyat. – leguggoltam, hogy elvegyem a bokor al� elrejtett kis tasakot, de miel�tt hozz��rhettem volna a szat�nszer� anyaghoz, valami megfogta a csukl�mat. El�sz�r fel sem fogtam, mi az, de azt�n felord�tottam, �s hiszt�rikusan igyekeztem elh�zni onnan a kezemet.

• Mi t�rt�nt? – ahogy Ryan m�g�m l�pett, l�tta, hogy egy k�z fogja az eny�met. De az a k�z nem ak�rmilyen volt; elfert�z�d�tt sebek, hegek bor�tott�k, mindehhez pedig hozz�t�rsult az a f�lreismerhetetlen h�rg� hang, ami csak �s kiz�r�lag egyetlen dologhoz tartozhatott. Ryan �tkarolt h�tulr�l �s h�zni kezdett, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy h�ttal a f�ldre est�nk, a h�z�s erej�nek hat�s�ra pedig el�ker�lt a bokor m�g�l az a valami, ami megragadott engem.

• �risten! – Ryan �szt�n�sen �tkarolt �s felr�ngatott a f�ldr�l, mik�zben a szemeit folyamatosan az el�tt�nk �ll�n tartotta. El�m �llt, azt�n v�gign�zett a fel�nk k�zeled�n.

• Mi a franc ez, �l�szerepl�s Resident Evil? – mormogta. Ahogy v�gign�zett az egyre k�zelebb botork�l� �l�halotton, szemet sz�rt neki, hogy egy s�r�tes van a h�t�ra akasztva – V�rj itt. – s�gta oda nekem, miel�tt a zombi el�tt termett volna, hogy ler�ngassa a h�t�r�l a fegyvert. Egy szinte gyakorlott mozdulattal szerelte le, azt�n visszal�pett hozz�m, megragadta a karomat, �s elrohantunk onnan. Fulladozva �lltunk meg, miut�n nagyj�b�l k�t percig meg�ll�s n�lk�l sprintelt�nk. �n t�k�letes sokkhat�s alatt �lltam, olyan �rz�sem volt, mintha m�g mindig fogta volna a csukl�mat az a hulla. Ryan vetett egy pillant�st a s�r�tesre. Kivette bel�le a t�rat, mire hitetlenkedve elnevette mag�t – M�r �rtem. Ezt volt az a bizonyos „v�gs� meglepet�s”. – �rtetlen�l r�n�ztem – N�h�ny embert zombinak �lt�ztettek be, befestett�k �ket, hogy �gy t�nj�n, mintha sebhelyekkel lenne tele a b�r�k, ezeket pedig... – mutatta fel a fegyvert – ...szimpla m�anyag goly�csk�kkal t�lt�tt�k meg, mintha csak l�v�szgyakorlaton lenn�nk.

• Akkor ez�rt mondta a n�, hogy „t�l kell �lni” az �jszak�t? – vigyorogva b�lintott.

• B�tors�gpr�ba.

• �s akkor ez most azt jelenti, hogy reggelig �ssze lesz�nk z�rva ezekkel az �lruh�s fazonokkal? – a hangom kezdett ism�t hiszt�rikus hangnemet �lteni.

• De ahogy mondtad, ezek csak �lruh�s fazonok, sz� sincs igazi akci�r�l. – l�pett el�m. V�gigsim�tott a hajamon.

• De el�g hihet�en j�tssz�k a szerep�ket.

• Itt vagyok neked, nem kell f�lned. M�r fegyver�nk is van ellen�k. – nem sz�ltam semmit. Ryan a l�mp�j�t felkapcsolva k�rbep�szt�zta a k�rny�ket.

• Ne agg�dj, egyel�re nincs itt senki. – n�m�n b�lintottam, az arcomat pedig a mellkas�ba f�rtam. Adott egy puszit a fejemre – Gyere, induljunk ink�bb. �jra bet�jolom magunkat, azt�n mehet�nk a tiszt�sra t�bort verni.

• Ok�. – am�g � el�vette az ir�nyt�t �s a t�rk�pet, �n tartottam a LED-et, hogy rendesen l�sson mindent. R�vid id�n bel�l meg is volt, �s intett, hogy k�vessem. Megfogtuk egym�s kez�t, �gy s�t�ltunk Ryan vezet�s�vel a tiszt�s fel�. �t k�zben elsz�rtan hol hangosabb, hol halkabb kiab�l�st hallottunk, att�l f�gg�en, milyen k�zel voltak hozz�nk, akik megr�m�ltek az �lruh�s �l�halottakt�l. Egyszer a s�t�nk alatt belefutottunk egy m�sikba is, de Ryan abszol�t hidegv�rrel a kez�be vette a gyakorl�pusk�t �s leadott vele n�h�ny l�v�st, mire a hull�nak �lt�z�tt ember hal�lt sz�nlelve engedelmesen elter�lt a f�ld�n.

• Gyere. – maga el� �ll�tott, �s a kezeit a v�llaimon tartva ir�ny�tott a megfelel� ir�nyba.