4th chapter. :3

4. Fejezet

K�lf�ldi

H�tf�n minden a megszokott mederben folyt: r�mes volt az id�j�r�s, reggel iszonyatosan f�radt voltam, rohannom kellett, mert �ssze kellett m�g k�sz�tenem az edz�sre a ruh�mat, r�ad�sul Mason megint felh�vott. �s ismerets�g�nk kezdete �ta el�sz�r, elfogadtam az aj�nlat�t.

• Hogy aludt�l? – vont k�rd�re vigyorogva, miut�n besz�lltam az aut�j�ba. V�llat vontam.

• R�viden. Te?

• Mint a bunda. Mindent meg tudt�l tanulni tegnap? – cinikus hangnemet �t�tt meg, �n pedig elnevettem magam. �gy d�nt�ttem, besz�llok a sz�csat�ba.

• Nem, m�g a marad�k �tven oldalt nem tudtam elolvasni a k�nyvb�l, �gyhogy tiszta ideg vagyok, ez k�sz trag�dia, most mondd meg. Mi lesz velem?

• Majdcsak kib�rod valahogy. – kacsintott r�m, azt�n meg�llt az egyik keresztez�d�sn�l.

• Ryan? Azt hittem, egy�tt j�rtok suliba. – hozakodtam el� egy teljesen m�s t�m�val, miut�n a lef�kez�se ut�n egy j� darabig csend borult r�nk.

• � mindig motorral j�r. – Mason egyenesen a sz�lv�d�n t�lra szegezte a tekintet�t, rend�thetetlen�l az �t v�g�t fix�rozva. Mivel z�ldet kapott, tov�bb vezetett – Csak nagyon ritk�n j�n velem. Rendszerint amikor h�f�v�s van. – nevetett – De egy�bk�nt ink�bb egyed�l megy, amolyan „a maga ura” t�pus. M�g �gy is, hogy a legjobb haverom, gyakran j�tssza a mag�nyos farkast. Mindig ig�nyli, hogy meglegyen a saj�t szabads�ga. T�l megfontolt �s merev.

• A te t�k�letes ellent�ted. – vetettem k�zbe, mire Mason r�h�gve b�logatott egyet�rt�se jelek�nt.

• �gy van. De az ellent�tek vonzz�k egym�st. Szerintem ez�rt is vagyunk ilyen j�ban. Viszont soha nem besz�l mag�t�l, mindig k�rdeznem kell. M�g nekem se ny�lik meg, ink�bb mag�ba fojt mindent. Olyankor az ember csak azt veszi �szre rajta, hogy m�g a szokottn�l is kevesebbet besz�l, �s a nap 17 �r�j�ban csak zen�t hallgat. – v�llat vont – Ebb�l tudjuk, hogy rossz kedve van.

Nem sz�ltam semmit ezut�n, csak �sszegeztem magamban a hallottakat. V�g�l enyhe sajn�lat gy�lt bennem Ryan ir�nt, ami�rt mag�ban �rl�dik a probl�m�i miatt. A „mag�nyos farkas” jelz� pedig t�k�letesen illett r� – nemcsak a viselked�se, de a kin�zete miatt is, engem ugyanis a megjelen�s�vel legink�bb egy farkasra eml�keztetett. Page-gel m�r besz�lgett�nk err�l kor�bban: minden ember hasonl�t egy �llatra, a bar�tn�mmel pedig igyekezt�nk megfejteni, melyik ismer�s�nk �s �ltalunk kedvelt h�ress�g melyik �llathoz hasonl�that� legink�bb. Page azt mondta, �n egy macsk�ra eml�keztetem, �s ez vele sincs m�sk�nt, szerintem az � �llata is a macska lenne.

Mason kitett a Briar-Rose el�tt, � maga pedig elhajtott a Silver Moon-hoz. A suliba konkr�tan berohantam, mintha az �letem m�lna rajta – hiszen m�gis kinek lenne kedve az es�t�l beg�nd�r�d�tt hajjal �s sz�t�zott ruh�kban v�gig�lni egy eg�sz napot az iskol�ban? A t�sk�mba, amit az im�nt m�g az es� elleni v�delem c�lj�b�l hasznos�tottam, bepakoltam a szekr�nyemb�l el�vett tank�nyveket a f�zeteim mell�, ut�na a terembe siettem.

Ott a l�nyok a megszokott helyen – azaz az �n padomn�l – v�rtak r�m. Rose �s Page vigyorogva k�sz�nt�ttek. Ut�bbival egy �ssze�lelkez�st is megejtett�nk.

• Majd mes�lek valamit. – mondta sejtelmesen bar�tn�m, miut�n elengedt�k egym�st.

• Mivel kapcsolatban? – term�szetesen azonnal felkeltette az �rdekl�d�semet. Tudtam, hogy nem kell tov�bb rem�nykednem a nyugodt napomban ezut�n.

• Majd k�s�bb. Majd otthon. – hallottam a hangj�n, hogy teljesen izgatott, �s igaz�b�l alig tudja mag�ban tartani a mondand�j�t. De akkor meg mi az �rd�g�rt v�rat meg engem is?

• Gonosz vagy. – h�nytam a szem�re, s�rt�d�tts�get szimul�lva, mire csak felnevetett.

N�h�ny perc m�lva becsengettek, a tan�r pedig szokatlanul k�s�n j�tt �r�ra. �s amikor megjelent a teremajt�ban, volt m�g�tte valaki. Nem l�ttam, ki az, de m�g azut�n is, hogy a tan�r ell�pett el�le, r� kellett j�nn�m, hogy egy teljesen ismeretlen l�ny az. A tan�rt k�vetve a tan�riasztalhoz s�t�lt, majd meg�llt az oszt�llyal szemben, �s v�gign�zett rajtunk. Egy nagyon helyes l�ny volt, alacsony – az �n 161 centis val�mhoz k�pest nagyj�b�l a szem�ld�k�mig �rt –, sz�p �v� sz�jjal �s arcvon�sokkal, �s v�ll al� �r�, �benfekete hajjal.

• 12. b, �r�mmel jelentem be, hogy ma �j oszt�lyt�rsat k�sz�nthettek a k�r�t�kben. K�rem, seg�ts�tek �t a beilleszked�sben, �s b�rmiben, ha sz�ks�ge lenne valamire. Seg�ts�tek �t kult�r�nk elsaj�t�t�s�ban is, �s igyekezz�tek min�l alaposabban kiismeri egym�st, hogy az oszt�lyk�z�ss�g r�sze lehessen. – sz�lt a tan�r, azt�n a l�nyra mosolygott, ezzel jelezve neki, hogy mondjon n�h�ny sz�t mag�r�l.

• Nagyon �rvendek. Mizuya Funakoshi vagyok, 16 �ves. Rem�lem, j�l kij�v�nk majd egym�ssal. – meghajolt az oszt�ly el�tt, a tan�r pedig le�ltette a m�sodik sorban l�v� �res helyre. Egy kicsit t�rte az angolt, de m�r el�g j� kiejt�ssel b�szk�lkedhetett. Szerintem nem t�lzok, ha azt mondom, mindenki �t figyelte ezek ut�n, �s miut�n v�ge lett az �r�nak, megrohamoztuk szeg�ny l�nyt.

• Hogyhogy �tj�tt�l a mi sulinkba?

• �s milyen Jap�n?

• Szeretted Toki�t?

• Van kis�llatod?

• Mik a hobbiid?

• Nem g�z neked az itteni id�j�r�s? – z�poroztak fel� a k�rd�sek, de � csak mosolyogva fogadta �ket, �s sorj�ban v�laszt adott az �sszesre.

• �rdekel a gazdas�gtan, �s a Briar-Rose-ban lehet tanulni. Nagyon sz�p hely, a ny�ron �s a sz�netekben vissza is fogok menni megl�togatni a nagysz�leimet. Igen, az eg�sz orsz�got nagyon szeretem. Igen, van k�t kuty�m, k�t macsk�m, halaim �s egy g�t�m. Szeretek zen�t hallgatni, �s pr�b�lom csiszolni a rajztud�somat. Nem, a Jap�nban mindennapos f�ldreng�seket kiv�ltja az angliai mindennapos es�z�s. – n�h�ny v�lasz�n t�tva maradt a sz�nk. Szerintem legink�bb a g�t�s r�szen csod�lkoztunk el. M�gis kinek van manaps�g g�t�je?

• Mutatsz majd k�pet a g�t�dr�l? – vonta k�rd�re azonnal Viola.

• Persze. – mosolygott r� Mizuya, majd el� is kapta a telefonj�t, hogy eleget tegyen a l�ny k�r�s�nek. Erre term�szetesen mindenki meg akarta kaparintani a k�sz�l�ket, hogy l�thassa az emlegetett kis �llatk�t. Am�g a t�bbiek azzal voltak elfoglalva, �n kihaszn�ltam a lehet�s�get, hogy v�ltsak k�t sz�t a jap�n sz�rmaz�s� l�nnyal.

• �s eddig hogy tetszik Anglia? Mikor j�ttetek Hastings-be? – le�ltem a padja el�tti sz�kre, �s �gy fordultam h�tra fel�.

• Nagyon tetszik, sz�p orsz�gnak tartom. Egy�bk�nt nem olyan r�gen k�lt�zt�nk ide, nagyj�b�l egy hete.

M�g k�rdeztem volna, de becsengettek. Az agyam ezek ut�n csak �s kiz�r�lag a keleti szigetorsz�gon kattogott, �s azon, hogy �n milyen r�g�ta szeretn�k m�r kijutni oda. Rengeteget olvastam m�r Jap�nr�l, �s rettent�en �rdekelt a kult�ra is, �gy tal�n nem t�lzok, ha azt mondom, engem tett a legboldogabb�, hogy az oszt�lyunkba ker�lt egy jap�n l�ny. Akaratlanul is eszembe jutott – noha elvont dolog volt –, hogy az egyenruh�nk is a jap�n z�szl� sz�neit viseli – a v�r�set �s a feh�ret. Hogy ez nekem mi�rt csak most t�nt fel!

�r�k ut�n azonnal kaptam egy telefonh�v�st. Mason volt, azt k�rdezte, elvigyen-e haza. Mivel Page-gel d�lut�ni programot tervezt�nk, mindkett�nket elfuvarozott a sr�c. Csakhogy el�sz�r edz�sre ment�nk, �s csak ut�na tudtunk a h�zamba menni. Helyij�rattal oldottuk meg a hazajut�sunkat a sportp�ly�r�l, Page �s �n pedig beszaladtunk a h�zba. A sz�leim nem voltak otthon – ahogy az rendszerint lenni szokott d�lut�nonk�nt –, �gy nyugodtan tudtunk besz�lgetni – illet�leg visongani. M�r eszm�letlen izgatott voltam, elk�pzel�sem sem volt azzal kapcsolatban, mit akarhatott mondani nekem. V�g�l nagyj�b�l �t perc m�lva egy-egy t�lc�val a kez�nkben ment�nk fel a szob�mba. Le�lt�nk a hatalmas �gyamra, � pedig belefogott a mes�l�sbe, miut�n gondosan f�lretette a t�lc�j�t a rajta g�z�lg� mil�n�ival. Felvontam f�l szem�ld�k�met, nem tudtam ezt mire v�lni, hiszen tudtam, hogy �hes, maga mondta. Vett egy m�ly leveg�t, azt�n lassan kif�jta.

• Sz�val... a helyzet az, hogy v�gig SMS-eztem a h�tv�g�t Austin-nal. – a villa kiesett a kezemb�l, �s csak meredtem r�.

• Az az Austin? Austin Collide? – kerekedtek el a szemeim. Bar�tn�m beharapta az als� ajk�t, �s csak mosolygott k�zben, folyamatosan b�logatva.

• Szerintem tetszem neki. Olyanokat �rt, hogy t�k �gyes voltam a meccsek alatt, aranyos voltam a kal�zruh�mban, s�t, m�g egy sz�vet is �rt a j� �jszak�t mell�! – el� is vette a mobilj�t �s b�szk�n mutogatta nekem az �zenetl�ncot. Hagyta, hogy elolvassam a besz�lget�s�ket. D�l el�tt egy �r�val, azaz tizenegykor kezdt�k, �s �jf�lt�jt hagyt�k csak abba. H�ha, h�t ez nem semmi.

• Ez a sr�c odavan �rted. – sz�geztem le, mik�zben visszany�jtottam fel� a telefonj�t.

• Gondolod? �n is ezt gondoltam. Ha te is ezt gondolod, akkor �gy kell lennie. – l�tszott rajta, hogy nagyon izgatott. M�r csak azon csod�lkoztam, mi�rt nem rep�lt el eddig a szob�m egyik ablak�n kereszt�l �r�m�ben – R�ad�sul tudod, a Mice & Men �nekese is Austin, �s im�dom, �s � is Austin, �s �risten, �n meg fogok �r�lni. Ezek az Austinok a s�rba visznek. – �n csak mosolyogtam a hiperaktivit�s�n. Eddig csak akkor l�ttam �gy hiperventil�lni, amikor az Avenged Sevenfold bejelentette, hogy hajland�ak v�gre ide is ell�togatni, ami egy�bk�nt nem t�rt�nt meg t�l gyakran.

• Rem�lem, �sszej�n. – kacsintottam r�, mire idegesen felnevetett, �s szabadkozni kezdett, de nyilv�nval� volt sz�momra, hogy � is nagyon szeretn�.

• Na, �s Mason meg te? Veletek mi a helyzet? – v�ltott ink�bb t�m�t. El�sz�r csak meglepetten pislogtam r�, de azt�n v�llat vontam.

• Semmi �rdekes. Besz�lj�nk ink�bb a te lovagodr�l. Hogy viselkedett veled 31-�n �jjel? – erre egy sz�les vigyor ter�lt sz�t az arc�n.

• �, annyira rendes volt. Mindig figyelt arra, hogy ne �zzak meg, vagy ne legyen semmi bajom. Olyan... v�delmez� volt, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. – egy b�lint�ssal jeleztem neki, hogy �rtettem, mire akar kilyukadni – �s volt, hogy t�k k�zel hajolt hozz�m, �n pedig olyankor el tudtam volna olvadni. J�zus, olyan k�zel volt az arca az eny�mhez! El sem tudod k�pzelni. 178 centis az az ember, �gyhogy felt�nt, hogy k�zelebb hajol. J�, mondjuk azt mondta, a t�bbiek �ltal keltett hangzavar miatt nem hallja a hangomat, �s az�rt kell lehajolnia hozz�m, de akkor is. – �n tov�bbra is csak sz�rakozottan figyeltem, ahogy a sr�cr�l �radozott. A kaj�nk k�zben kih�lt ugyan, de megmeleg�tett�k, �s tekintettel arra, hogy eszm�letlen �hesek voltunk, vill�mgyorsan v�gezt�nk is vele. Page csak k�s� d�lut�n ment haza, �n pedig a t�voz�s�t k�vet�en m�g befejeztem az �v�lt� szeleket �s a f�zeteimbe �rt jegyzeteimet olvastam �t m�snapra. F�rd�s ut�n, m�g mindig csak a t�r�lk�z�mbe csavarva, a kezembe kaptam a telefonomat �s �rtam Mizuy�nak egy SMS-t. A suliban m�g a m�sodik sz�netben elk�rtem a mobilsz�m�t ugyanis.

„Hogy telt a d�lut�nod? Gondolom az angol te�z�si szok�sokhoz hamar hozz� fogsz szokni. - Lara”

A v�lasza el�g hamar �rkezett, ami kicsit v�ratlanul �rt, hiszen azt hittem, m�r lefek�dt aludni. Nos, t�vedtem.

„Lassan. El�g furcsa �gy tanulni, hogy a k�nyveket nem hozhatom haza. M�g hozz� kell szoknom. Igen egy�bk�nt, a te�z�s a legjobb itteni dolog egyel�re. - Mizuya.” – ezen elnevettem magam. Gondoltam, hogy a te�z�si szok�sokat �rt�kelni fogja. Azonnal meg is �rtam neki a v�laszomat.

„Ha gondolod, holnap sz�vesen seg�tek neked. Mondan�m, hogy scannelek neked jegyzeteket, de nem hiszem, hogy el tudn�d olvasni az �r�somat. A t�bbiek sem tudj�k, Page-et lesz�m�tva. - Lara.”

A v�laszt azonnal megkaptam.

„Az remek lenne, k�sz�n�m sz�pen! - Mizuya.”

Nem �rtam neki vissza ezut�n. Gyorsan hajat sz�r�tottam �s felvettem a pizsimet, ut�na pedig felszabadultan vetettem bele magam az �gyamba. Le�rhatatlan szabads�g�rzettel t�lt�tt el a tudat, hogy v�gre befejeztem azt a depressz�v reg�nyt. �gy terveztem, hogy m�snap meg�rom majd az olvas�napl�t hozz�, hogy ne kelljen vele k�s�bb vesz�dn�m. A tervezget�seim k�zepette pedig elnyomott az �lom.

M�snap reggel term�szetesen k�s�n keltem, j� szok�somhoz h�ven. Egy siet�s k�sz�l�d�st k�vet�en Mason megint elj�tt �rtem, hogy elfuvarozzon az akad�mi�ra. Ahogy lef�kezett az �p�let el�tt, ez�ttal miel�tt kisz�llhattam volna, megint kaptam egy puszit az arcomra.

• Sz�p napot. – mosolygott r�m, nekem pedig felszaladt a szem�ld�k�m, de nem k�rdeztem ink�bb semmit. �gy d�nt�ttem, ez�ttal nem rontom el a pillanat�t.

• Neked is. – a v�llamra dobtam a t�sk�mat, �s miut�n a h�ts� �l�sen figyel� sportt�sk�mat is magamhoz vettem, m�g utolj�ra intettem neki, azt�n bementem a suliba.

Az es� szerencs�re ez�ttal nem esett, �gy nem kellett se az eserny�met haszn�lnom azon a r�vid �ton, se nem kellett l�lekszakadva rohannom a t�sk�mmal a fejem f�l�tt. Nos, ez is ritkas�gsz�mba megy Angli�ban. A szekr�nyemb�l el�vettem az �sszes k�nyvet, amire sz�ks�gem lehetett aznap, ut�na az oszt�lyterembe siettem. Ott a padomn�l ism�t v�rtak r�m – a csapat viszont kib�v�lt egy harmadik taggal is. Sz�les mosoly ter�lt sz�t az arcomon. Ahogy oda�rtem, Page azonnal a nyakamba vetette mag�t �s hosszasan meg�lelt. �r�mmel �rtes�tett, hogy az �zenetl�nc folytat�dott, de azt�n le is t�rt a t�m�r�l, �s arr�l kezdett faggatni, hogy mi�rt is hoz el engem Mason minden egyes reggel az iskol�ba.

• H�, ez m�g csak a m�sodik eset volt! �s csakis az�rt, mert tegnap nem volt j� id�, ma pedig mert rettenetesen k�s�n keltem fel, �s ha nem fogadom el az aj�nlat�t, akkor v�laszthattam volna, hogy vagy bej�v�k a suliba, vagy elk�sz�l�k.

• J�, j�. – nevetett bar�tn�m, ut�na azonban m�g halkabban hozz�tette – Ezt m�r �gysem mosod le magadr�l. – erre mondtam volna valamit, de megsz�lalt Mizuya.

• Lara, akkor ma bent tudunk maradni egy kicsit?

• Persze, meg�g�rtem, hogy seg�tek.

• Mit csin�ltok? – k�rdezte Rose.

• Lara seg�t nekem tanulni. M�g hozz� kell szoknom, hogy nem tudom hazavinni a k�nyveket.

• H�tv�g�n meg elj�hetn�tek hozz�m. – vetette fel az �tletet Page – �gy gondoltam, tarthatn�nk egy pizsipartit. Mit sz�ltok hozz�?

• �n benne vagyok. – v�gtam r� azonnal.

• �n is. – csatlakozott Rose is.

• Na �s te? – fordult bar�tn�m mosolyogva a jap�n l�ny fel�.

• V�g�l is... mi�rt ne? Ilyesmin m�g am�gy sem vettem r�szt sosem.

• Akkor rendben, ezt meg is besz�lt�k! P�ntek d�lut�n mindenki k�telez�en ott van n�lam! – jelentette be Page boldogan.

• Majd elj�tt�k velem s�lat venni el�tte? – vetettem k�zbe – K�ne egy, mert m�r november 3-a van, �s szerintem a hideg nem fog sokat v�ratni mag�ra.

• Persze. – karolta �t a nyakamat Page – Majd v�lasztunk neked valami hozz�d ill�t. – kacsintott r�m, de azt�n becsengettek, �gyhogy mindenki elment a hely�re. Bar�tn�m ugyan az �r�k alatt �tk�ld�zgetett nekem n�h�ny SMS-t Austin �s az � besz�lget�s�b�l, �n nem n�ztem meg �ket eg�szen addig, m�g haza nem �rtem, hiszen az �r�kon �n mindig a tan�rra figyelek. Ahogy apa szokta nekem mondani: „els� a k�teless�g, �s csak ut�na a sz�rakoz�s”.

Az utols� �r�nk ut�n Mizuya lassan odas�t�lt a padomhoz, ahol �n m�g mindig pakol�sztam. A jap�n l�ny kiss� f�l�nken r�m mosolygott, �n pedig viszonoztam ezt neki. Feltartott mutat�ujjammal jeleztem neki, hogy v�rjon m�g egy kicsit, azt�n miut�n v�geztem, a v�llamra vetettem a f�zeteimmel teli oldalt�sk�mat �s kimentem a l�nnyal a teremb�l. A szekr�nyemhez ment�nk – Mizuya l�that�an igyekezett �szben tartani minden szok�somat, hogy neki is min�l k�nnyebb legyen hozz�szokni az angliai oktat�si rendszerhez, els�sorban ahhoz, hogy nem viheti haza a tank�nyveit. M�g a szekr�nyembe pakoltam a k�nyveket, folyamatosan magyar�ztam neki a tanul�si szok�saimr�l: mindig mindent lejegyzetelek, amit a tan�r mond, de ha kell, itt maradok a k�nyvt�rban �s ki�rom a hi�nyz� r�szeket. N�ha ki szoktam venni bizonyos �r�sokat, hogy ha nem �rtek valamit, akkor vil�gosabb� v�ljon mondjuk egy t�rt�nelmi esem�ny el�zm�nye �s k�vetkezm�nye. Mialatt mes�ltem, fesz�lt figyelemmel hallgatott. Elindultunk a k�nyvt�rba, hogy legal�bb a mostani anyagok meglegyenek neki. Megmutattam neki az �r�somat, �s mivel azt mondta, el tudja olvasni �s a jegyzeteim logik�j�n is ki tud igazodni, �gy d�nt�tt�nk, lef�nym�soljuk neki a f�zeteim oldalait, �gy nem kell olyan sok oldalt �tm�solnia.

Miut�n v�gezt�nk ezzel, elindultunk hazafel�. Az es� ez�ttal nem esett – gondoltam m�lt h�ten annyi es�z�s volt, hogy az �sszes vizet kiadt�k magukb�l a felh�k. S�t, helyenk�nt m�g a nap is kis�t�tt, mert helyenk�nt k�bor vakfoltok voltak a felh�k fel�let�n. Kider�lt, hogy jap�n oszt�lyt�rsn�m nagyj�b�l h�sz percre lakik t�lem. Nekem edz�sre kellett mennem, �gy nem tudtuk egy�tt t�lteni az eg�sz utat hazafel�, de azt mondta, nem b�nja, �s sok sikert k�v�n az edz�shez. Nos igen, a jap�nok t�nyleg jap�nok maradnak, legyenek b�rhol a f�ldgoly�n. Tudtam, hogy �k illedelmesek, al�zatosak �s tisztelik az embert�rsaikat. Ez�rt nagyon tiszteltem is mind a nemzetet, mind a kult�r�jukat.

Edz�s ut�n n�gy �zenet �s h�rom nem fogadott h�v�s v�rt r�m. K�t SMS j�tt Page-t�l, egy Mason-t�l �s egy Mizuy�t�l. A nem fogadott h�v�sok k�z�l egy tartozott any�hoz �s kett� Mason-h�z. Anya els�bbs�get �lvezett mindenkivel szemben, �gy �t h�vtam vissza el�sz�r.

• Szia, mi�rt h�vt�l? – sz�ltam bele azonnal, amint a kics�ng�s abbamaradt a vonal m�sik v�g�n �s valaki felvette a telefont.

• �, az m�r nem �rdekes. Paradicsomleves mellett d�nt�ttem. – ah�. Sz�val az�rt h�vott, mert nem tudta, mi legyen az eb�d. Tipikus.

• Akkor ok�. Mindj�rt otthon vagyok, csak m�g �t kell �lt�zn�m.

• J� j�. V�rlak. Az eb�det viszont meg kell majd meleg�teni, mert kih�lt.

• Ok�. Szia.

• Szia.

�gy n�z ki egy tipikus eszmecser�m any�val; legt�bbsz�r az aktu�lis eb�dr�l k�rdez, hogy van-e �tletem, mit f�zz�n. M�s k�rd�s, hogy n�ha m�g akkor is, ha adok �tletet, teljesen m�st csin�l, mert menet k�zben esz�be jutott valami jobb, de teljesen mindegy. Ha hozz�szokik egyszer az ember, m�r nem is olyan v�szes. Ezut�n k�vetkezett a m�sik h�v� �s a t�bbiek.

• Csak az�rt h�vtalak, hogy meg�rdekl�djem, milyen volt a mai napod. – v�laszolt nevet�shull�mokkal t�zdelve a feltett k�rd�semre Mason.

• �tlagos.

• Otthon vagy most? Vagy edz�sen vagy?

• Most v�gezt�nk. M�g �t kell �lt�zn�m, azt�n mehetek haza. – ahogy ezt mondtam, a mobilomat a v�llammal a f�lemhez szor�tottam �s elkezdtem a holmiim k�zt r�molni, er�sen az iskolai egyenruh�m szokny�ja ut�n kutatva.

• Elugorjak �rted? Mi is n�h�ny perce v�gezt�nk. Mi m�r fel�lt�zt�nk, de mire te v�gzel, szerintem pont ott lesz�nk. – elgondolkodtam az aj�nlat�n. Mostan�ban t�ls�gosan r�szoktam erre, hogy Mason visz engem ide-oda.

• Ok�. Akkor olyan �t-t�z perc m�lva a bej�rat el�tt leszek.

• Addig a menyasszony is elk�sz�l! – r�h�g�tt ki Mason, de csak morogva v�llat vontam.

• Na �s? N�b�l vagyok. Ha zavar, nem kell �rtem elj�nni.

• J�, j�, nyugi. A kedved�rt adok h�rom perc eg�rutat, �s addig nem indulok el. Mit sz�lsz hozz�?

• Nagyon nagylelk�, mondhatom. – jegyeztem meg savany� hangon, azt�n megszak�tottam a h�v�st.

• Ki volt az? – termett ott azonnal Ashley. Na igen, � egy kicsit lemaradt a dolgok alakul�sa k�zben. M�g a Halloween-en sem volt ott.

• Csak Mason. – vontam v�llat. A l�nynak felcsillantak a szemei.

• Az a Mason? Mason Wright? Meg tudod adni nekem is a sz�m�t? – csak pislogni tudtam a l�ny �l�nks�g�n.

• Mindj�rt j�n, k�rd el ink�bb t�le. Ha akarja, majd megadja, �n nem adom ki senki sz�m�t. – csak elk�pzeltem, mi lenne, ha az �n sz�momat adn�k meg mindenkinek �s egy rakat ismeretlen h�vogatna �lland�an. Nem �rt�keln�m t�ls�gosan, az biztos. �n m�r csak ilyen empatikus szem�lyis�g vagyok.

• Ok�, k�szi. – Ashley nevetg�lve ment vissza az � padj�hoz, hogy elk�sz�lj�n.

Pontosan h�t �s f�l perc m�lva �rtem a bej�rathoz Ashley t�rsas�g�ban. Az id�t a l�ny sz�molta, mert folyamatosan nyaggatott, hogy m�r hat perc eltelt a h�v�s �ta, �s �n m�g mindig csak „f�lig vagyok k�sz”. M�g �gy is v�rnunk kellett a sr�cra, hogy meg�rkezzen, de r�videsen megpillantottuk az aut�j�t bekanyarodni az utca v�g�n. A j�rda mellett parkolt le, azt�n az any�s�l�sen �thajolva intett ki az ablakon k�sz�nt�sk�ppen. Akaratom ellen�re is szemet sz�rt, hogy Ryan ott �l az �l�sen, Mason mellett. Visszaintettem a sr�cnak, azt�n az aut�hoz l�ptem. Kinyitottam a h�ts� ajt�t �s bedobtam az �tellenes oldalra a sportt�sk�mat, de miel�tt be�ltem volna, eszembe jutott, hogy a platinasz�ke l�ny arra v�r, hogy felh�vjam r� Mason figyelm�t. �gy a vol�n m�g�tt �l� sr�c fel� fordultam, aki az ujjaival a zene �tem�re �t�gette a korm�nyt, �n pedig v�llon b�ktem.

• Van itt valaki, aki besz�lni szeretne veled. – Mason erre k�rd� tekintettel n�zett r�m, ut�na azonnal ki a kocsiablakon. Mikor megl�tta a l�nyt, amolyan „ok�, m�r v�gom” tekintetet v�gott, miel�tt kisz�llt. Ahogy odas�t�lt a sz�k�hez, �n be�ltem �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t. A figyelmem azonnal a zen�re terel�d�tt. Nem tudtam figyelmen k�v�l hagyni, hogy �ppen egy AC/DC dal sz�lt.

• Mit akar t�le Ashley? – vont k�rd�re Ryan, a bar�tj�n �s a l�nyon tartva a szemeit. Az oldalt�sk�mban kutakodva v�laszoltam neki.

• Ashley el akarta k�rni t�lem Mason sz�m�t, de mondtam, hogy �n nem fogom m�s sz�m�t megadni, besz�ljen ink�bb vele �s k�rje el t�le �. – Ryan egy b�lint�ssal fejezte ki az egyet�rt�s�t a n�zetemmel kapcsolatban. N�h�ny pillanaton bel�l meg is tal�ltam a mapp�mban a keresett k�rd�seket. Excel elm�let volt, sz�ks�gem volt r� a gyakorlati feladatokn�l. Gy�l�ltem az Excelt. Szerintem soha az �letben nem lesz r� sz�ks�gem olyan szinten, mint ahogy megtan�tj�k, mi a fen��rt kell akkor ennyire r�szletesen tan�tani? K�nz�s gyan�nt? Nos, annak a t�k�letesn�l is t�k�letesebb.

• Mi az? – hallottam meg hirtelen az el�l �l� sr�c hangj�t. Ahogy feln�ztem, l�ttam, hogy a visszapillant�b�l n�z engem. Ut�lkozva v�llat vontam.

• Excel elm�let. Nem vagyok benne t�l j�, �s gy�l�l�m, mint a... – megk�sz�r�ltem a torkomat, hogy magamba fojtsam a tr�g�r szavakat, amik hirtelen felindul�somban a nyelvemre tolultak. Ryan halkan kuncogott.

• Seg�tsek? �n j� vagyok benne. – erre felcsillantak a szemeim.

• Komolyan? Megk�sz�nn�m! – egy sz�les mosoly ter�lt sz�t az arcomon, ezzel is mutatva, mennyire boldogg� tett a rem�nysug�r, hogy tal�n m�gsem bukok meg az Excel miatt.

• Mikor �rsz r�? – r�vid gondolkod�s ut�n kib�ktem egy vas�rnapot – Ok�. J� az neked, ha n�lam �ssze�l�nk?

• Aha, persze. Majd �rd meg a c�med, �s... – ekkor bel�m csapott, hogy m�g nem adtam meg neki a sz�momat – … megadom a sz�momat. – Ryan b�lintott, majd egy mozdulattal el�kapta a farmerzseb�b�l a mobilj�t. Ledikt�ltam neki, � pedig elmentette.

• Ok�. Akkor majd felh�vlak, �s megbesz�lj�k a pontos id�pontot. Meg megadom a c�memet. – r�viddel azut�n, hogy eltette a telefonj�t, Mason besz�llt az aut�ba – Na, mit akart? – Mason unottan r�ntotta meg a v�ll�t.

• A sz�momat.

• �s? – vonta fel f�l szem�ld�k�t Ryan.

• Term�szetesen megadtam neki, nem akartam bunk� lenni. – ah�, sz�val igazam volt: jobb �tlet volt nem �nk�nyesen el�rulni Ashley-nek. A jelekb�l �t�lve Mason nem �rt�kelte volna t�ls�gosan. Az aut� motorja felajzott, azt�n elindultunk – Mit tervezt�l ma d�lut�nra? – n�zett egyenesen a szemeimbe Mason a visszapillant� t�k�rb�l. Miel�tt v�laszolhattam volna, m�g gyorsan, r�h�gve hozz�tette – A tanul�son k�v�l.

• Ha, ha, nagyon vicces. – jegyeztem meg sz�razon – K�pzeld, ma d�lut�n m�r nem kell tanulnom ezen k�v�l. – lengettem meg az elm�letes pap�rjaimat.

• Ilyen is van? Mi t�rt�nt? – kanyarodott be nevetve a sr�c az egyik utc�ba – T�l sokat l�gsz velem, rossz hat�ssal vagyok r�d.

• Meglehet, de ez sem az �n hib�m �ppens�ggel. – mormogtam, mire Mason megint csak nevetett.

• Ok�, te nyert�l. Van kedved tal�lkozni a h�tv�g�n?

• Nem �rek r�, m�r foglalt az eg�sz. P�ntek-szombaton a l�nyokkal leszek, vas�rnap pedig tanulok.

• Mikor nem tanulsz? – s�hajtott fel Mason.

• Amikor m�r v�geztem. – v�laszoltam egyszer�en – De egy�rtelm�, nem?

• De de. – v�laszolt nagy komolyan a sr�c, igyekezve elfojtani a nevet�s�t, mire �n csak a szemeimet forgattam.

• K�vetkez� h�tv�ge?

• Arra m�g nem mondok semmit. Nem szoktam annyira el�re tervezni. Ha lesz id�m, majd sz�lok. – Mason erre csak b�lintott, de nem mondott semmit. N�h�ny perc m�lva sz�lalt csak meg �jra.

• Aurora Street 21, h�lgyem. Meg�rkezt�nk.

• K�sz�n�m. – mosolyogtam r� a sr�cra, majd miut�n elk�sz�ntem mindkettej�kt�l, kisz�lltam. Az es� csod�val hat�ros m�don m�g mindig nem esett, �gy teljes higgadts�ggal tudtam a bej�rati ajt�hoz s�t�lni. El�kapartam a kulcsomat, de miel�tt ajt�t nyithattam volna, az kiny�lt az orrom el�tt.

• Szia, kicsim! – k�sz�nt�tt anya sz�les vigyorral a sz�j�n.

• Szia. – k�sz�ntem vissza neki, l�nyegesen nyugodtabb hangnemben.

• Megmeleg�tettem a levest, �gyhogy most tudsz is enni.

• K�szi. – ahogy bel�ptem, ler�gtam a l�baimr�l a cip�imet �s az els� alkalmas helyre dobtam a t�sk�imat, ut�na asztalhoz �ltem.

Ev�s ut�n elmentem megf�rdeni. Az elm�letet az �gyamon fekve, a pizsimben olvastam �t �jra �s �jra. Noha nem lett volna rossz �tlet �ppens�ggel a sz�m�t�g�pen gyakorolni sem, �gy �t�ltem meg, annyira m�r nem �rdekel ez az eg�sz. R�ad�sul m�g ha akartam volna sem tudtam volna gyakorolni, mivel teljesen m�r oper�ci�s rendszert haszn�lok, mint ami az iskolai g�peken van, �gy a program is m�s. Az es� este kilenc t�j�n kezdett kopogni az ablakomon, �n pedig a l�mp�mmal felkapcsolva aludtam el, az informatikak�rd�ses lapjaimmal a hasamon. Mondanom sem kell, hogy reggelre annak rendje-m�dja szerint �ssze is gy�r�dtek, �s mikor �gy-ahogy a tudatomn�l voltam v�gre, nem tudtam mire v�lni a folyamatos ropog�st. Mivel mindig akkor hallottam, amikor megmozdultam, el�sz�r azt hittem, a h�tam van vicces kedv�ben. Tudtam, hogy ha �n ezt elmondom a l�nyoknak, kegyetlen�l ki fognak r�h�gni.